15. FEJEZET

Eközben lent Shila megkötözte az őrt a nála lévő kötéllel. A lány tudta, hogy ki kell innen jutnia, de ő sem tudta, hogy hogyan is csinálja ezt. Azt tudta, hogy Redd fent van az őrök szobájában. Shila gondolkodott egy pár percig, aztán elővette a pilótaruha övén lévő kommlinket, és hívta Reddet.

- Redd, itt vagy? – kérdezte.

- Itt, minden rendben odalent?

- Tudnál nekem segíteni valahogy? – kérte Shila – itt van ez a rohadt rancor, és teljesen elállja az egyetlen utat!

- Valahogy el kellene csalni onnan, de ez még nem is lenne olyan nagy gond, az viszont már igen, hogy valahogy neked fel kell ide másznod.

- Nem csinálhatnánk meg azt, hogy te leugrasz, és a rancor kezébe vágod hátulról a fénykardodat, én addig kijövök a foglyommal együtt, mert ha minden jól megy, akkor a rancor veled lesz elfoglalva. Te ugye valameddig tudod tartani a rancort?

- Igen, azt hiszem.

- Remek, szóval akkor te feltartod a rancort, én addig az ablak alatti falhoz megyek, és a pisztollyal belelövök a rancorba. Ha minden jól megy, akkor a rancor ezúttal felém fordul, és te már indulhatsz is ide hozzánk, hogy tartsd a rancort.

- De csak magamat tudom megvédeni a rancorral szemben, téged nem.

- Nem is kell. Neked csak annyi dolgod lesz ekkor, hogy megfogj engem, és felugorj velem a rácsokig, ahol már nem ér el a rancor, én pedig, mielőtt ugranánk, a foglyot odavetem a rancor elé, mit szólsz?

Redd odafent sóhajtott egy nagyot, aztán beleegyezett – Rendben, csináljuk.

A kis akciójuk működött is egészen addig a részig, ahol Shilának ki kell szöknie, míg a rancor Reddel foglalkozik, ez azonban nem sikerült, mert amikor Shila és a fogoly kirohantak, a fogoly elkiáltotta magát.

- Meghaltok ti is velem együtt! – az őr torokból ordított, ezért a rancor feléjük fordult, amikor még kb. 20 métert kellett volna futniuk az ablakok alatti falig. Most már ez lehetetlen volt, így Shila nem is próbálkozott. A rancor közelített feléjük. Shila lassan hátrált a szörny elől a fogollyal együtt, de persze tudta, hogy ezzel nem sokat ér. Redd eközben „felszabadult”. Látta, hogy a rancor mindjárt megöli a barátját, de megőrizte a hidegvérét, és gyorsan kitalálta, hogy hogyan mentheti meg. Odarohant a rácsos ablak alatt lévő falhoz, megfogta az egyik kötelet, megpörgette, és egy hatalmas dobással átvetette a kötelet a rancor bal (vagyis Redd fele lévő) karján. A rancor egyáltalán nem foglalkozott a kötéllel, csak ment tovább Shila és foglya felé, Redd viszont pont erre számított, és szépen, tartva a rancor tempóját, sétált az átvetett kötéllel, aminek másik végét eközben a derekára kötötte. A rancor Redd szerencséjére azt a módszert választotta áldozatai megevésére, amit mindig is szokott: felemelte a karját (azt, amelyikhez Redd volt kötve) jó magasra, és balról jobbra a markával csapott egy hatalmasat. Ezzel az volt a célja, hogy a markába vegye a két áldozatot, és a szájába tolja őket, ahogy azt a másik őrrel is tette. De mikor lecsapott, Shilának még pont volt annyi helye, hogy hátraugorjon, bár a hasán letépte az egyébként erős pilótaruhát. Shila a ruhájára nézett: hátul nem szakadt ki, csak elöl, a hasánál. Ez persze csak egy pillanat volt.

Amikor Shila hátraugrott, az őr nem kapcsolt időben, így a rancor őt kapta el. Viszont nem ez volt az egyetlen történés: ahogy a rancor lendítette a bal karját, Redd (mivel hozzá volt kötve) nagy sebességgel lendült egyet. És ahogyan azt tervezte, repülés közben elkapta Shila derekát, és magával rántotta. A rancor nem vette még a szájába az őrt, aki Shila foglya volt, hanem csak csapott egy nagyot, és a kezébe vette, így Reddnek még volt annyi lendülete, és a kötél is elég hosszú volt hozzá, hogy gyorsan előkapja a fénykardját, és amikor körbelendül a rancoron, tiszta erőből beledöfte a fénykardot a rancor hasába. Remek terv volt, de a vége elég kellemetlen is, mert a végén egyenesen nekivágódtak a rancornak…

Miután becsapódtak, visszaestek a kemény, göröngyös padlóra. A rancor közben egy hörgésbe átváltozó üvöltéssel kimúlt.

Shila már felsóhajtott, de az immár halott rancor hatalmas, mocskos teste dőlni kezdett egyenesen rájuk. Mindketten a földön feküdtek.

- A francba! – mondta Redd halkan, és idegesen, és már fel is ugrott. Feltartotta kezeit, és az Erő segítségével megtartotta a rancor testét, de látszott rajta, hogy nagyon nehéz neki. Ekkor már Shila is felpattant.

- Fuss ki a test alól! – kiáltott a lányra Redd. Shila persze azonnal rohant is ki a hatalmas test alól.

Aztán Redd vett egy mély lélegzetet, és egy gyors jedi-ugrással ő is kijutott a tetem alól. Ott álltak egymás mellett, egy döglött rancor, és egy félig megrágott őr mellett.

Shila már indult volna fel a rácsos ablakhoz, de Redd még állt.

- Redd, miért állsz még, gyere – sürgette a lány.

- Érzem, hogy valami még hiányzik, de nem tudom mi… - felelte a jedi mester. Shila nem szólt többet, csak nézte, ahogy a mester lehunyja a szemeit, és gondolkodik. Aztán eszébe jutott.

- Jaj, ne, a fénykardom! A rancor alatt van… - mondta gondterhelt hangon Redd.

- Uh, az szép – véleményezett Shila – most mi lesz, felállítod a tetemet?

- Azt kellene tennem, de nem biztos, hogy fel tudom emelni.

- Miért nem, az előbb még meg tudtad tartani – értetlenkedett a lány.

- Tudod, Shila, megtartani és megemelni valamit teljesen más ekkora méretekben. De meg kell próbálnom – azzal a jedi mester a tetem felé fordult. Kezeit mellkas-magasságba tartotta, és lehunyta a szemeit.

Shila látta jedi barátján, hogy már próbálkozik. Figyelte a férfi kezeit, és szinte látta az Erőt. Olyan dolog volt ez a lány számára, amihez foghatót még soha nem látott, és valószínűleg nem is fog. Ha majd hazatér, és Redd megengedi, akkor ebből tutira ír egy cikket. Csak jusson haza élve… az eddigiek alapján ez nem volt biztos.

Továbbra is figyelte Redd kezeit. Látta, hogy a mester kezein megváltozik valami: mintha az egész kézfej feszülne, remegne. És nem is látta rosszul, Redd kezei remegtek. Aztán a rancor elkezdett emelkedni, de nem az egész test, csak a fele. Shila ebből már értette, hogy Redd nem akarja teljesen megemelni a rancort, csak az oldalára fordítani, hiszen úgy is ki tudja venni a fénykardot alóla. Shila jól látta Redd szándékát.

A rancor oldalra az oldalára dőlt. Redd ekkor elengedte a testet. Egy nagy sóhajtás után Redd odasétált, ahol a rancor az előbb feküdt. Most már csak Redd fénykardja volt ott. a kard már nem volt aktiválva. Redd felvette, és egy kicsit megtörölgette a ruhájában, bár nem volt nagyon piszkos.

- Na, most már mehetünk, Redd? – kérdezte Shila.

- Persze, induljunk – válaszolt Redd nyugodtan, s azzal odasétált a lányhoz, átkarolta a derekát, erőt gyűjtött, és egy különösen nagy ugrással éppen elérte a rácsot a jobb kezével.

- Shila, fel tudsz mászni, mert én így, hogy a karomban vagy, nem nagyon – kérdezte egy kicsit szorongva Redd.

- Megpróbálom – mondta Shila, és már kezdett is kikászálódni a jedi mester kezeiből.

Természetesen Redd nem engedte el a lányt, amíg nem tud biztosan, két kézzel megkapaszkodni. Shila kicsit szorosan volt a jedi karjában, és nem volt könnyű kicsúsznia a kéz alól, de végül sikerült, és mikor már a lány combja is kint volt Redd szorító kezeiből, a jedi elengedhette őt. Shila ezután már gyorsan be tudott mászni, és miután már két kézzel kapaszkodhatott, és nem kellett fognia a lányt, Redd is könnyedén bemászott a szobába.

Mindketten bent voltak hát az őrök szobájában.

- Shila, te talán egy kicsit jobban ismered ezt a helyet, így talán tudhatod, hogy hogyan nyílik ez a vacak ajtó.

- Miért nem nyitottad ki fénykarddal? – kérdezte a lány.

- Gondoltam rá, de aztán megfordult a fejemben, hogy ha valaki van odakint, és azt látja, hogy az ajtó „nem természetes módon” nyílik ki, megtámad, én pedig nem szeretnék feltűnést, eddig is volt vele elég bajunk ezen az átkozott helyen. Szóval nem tudod véletlenül, hogyan nyílik ez?

- Nem, de biztosan nyílik belülről is, mert az őrüknek valahogyan ki kellett járniuk – mondta a twi’lek lány, s elkezdett kutakodni az ajtó körül, mígnem talált egy porlepte, kb. 3 cm hosszú vékony kis vájatot.

- Megvan. Ez nem kódos, nem is biztonsági kulcsos, hanem belépőkártyás ajtó.

- Óh, a francba is, hogy nem jutott ez nekem eszembe! – idegeskedett Redd, persze valójában nem volt emiatt mérges, csak jól esett neki kiadni ezt magából – na, akkor ezt az ajtót tuti, hogy nem nyitjuk ki szabályosan.

- Hát nem, hacsak fel nem boncoljuk a rancort és meg nem keressük benne az egyik kártyát… - ironizált Shila.

- Így is elég büdös és ronda is az a dög, hát, még ha ki is forgatnánk… huh! – válaszolt Redd szintén viccelődve.

- Na, de elég a viccelődésből. Redd, nincs más választás, vágd ki az ajtót – mondta a lány.

- Persze – érkezett a kurta válasz a jeditől, és már vette is elő a fénykardját, hogy kivágja az ajtót.

Redd elég szűk lyukat vágott, hogy gyorsan végezzen, ha esetleg van odakint valaki.

- Jobb, ha én megyek elöl, mert én mondhatom azt z esetleges kintieknek, hogy téged megevett a rancor, és én egy itteni vagyok, vagy valami ilyesmi…

- Rendben, menj – egyezett bele a jedi.

A lyuk szűk volt, de Shila hajlékony, karcsú teste szépen átfért rajta.

A lány egy viszonylag szűk, kb. 20 méter hosszú folyosóra lépett ki. Nem volt odakint senki. Miután Shila látta ezt, intett Reddnek, hogy tiszta a levegő. Redd nagy-nehezen kimászott.