26. FEJEZET

Quil éppen az egyik őrrel beszélgetett, amikor Shila betoppant az ajtón. Egy fehér pólót, rajta egy nagy sötétszürke dzsekit, és egy kék, kicsit szűk nadrágot, és egy majdnem térdig felérő csizmát viselt.

- Hát, ennyit a nőiességről, de legalább tiszta, kényelmes és praktikus.

- Remek –mondta Quil – akkor kezdhetjük a keresést?

- Kezdhetjük – bólintott Shila, és új ruhájában már indult is eladható holmikat keresni.

- Erről fogalmam sincs, hogy mi, de szerintem nincs rá szükségünk – jelentette ki Quil, egy kis szürke kütyüvel a kezében.

Az egyik őr, aki éppen ott volt Quil közelében, felfigyelt a férfi kérdésére, és odament hozzá, majd a kezébe vette a tárgyat. A kb. 2 cm vastag volt, és úgy 20 centi hosszú. Elöl gombok voltak rajta, hátul pedig csak egy fura mintázatú hátlap..

- Hmm, ez egy értékes kis eszköz- szólt halkan az őr.

- Miért, mi ez?

- Egyfajta bénító fegyver. Meg kell csinálni néhány beállítást, és aztán le kell rakni valahova. És a beállított körzetben lebénít minden élőlényt.

- Ó, nem semmi… és mekkora lehet maximum ez a körzet?

- Ha ez egy jófajta készülék, akkor akár 10-15 méter is!

- Ez elképesztő.

- Az bizony, ha érdekel, akkor szerintem nem kéne kiadni a kezünkből.

- Egyetértek. Köszönöm, hogy tájékoztatott. Akkor ezt el is teszem.

- Rendben. Keressünk tovább.

Sok mindent találtak a hajón, amit majd eladnak. Már reggel 9 óra volt, mire összegyűltek a dokkban a hajón kívül. Amikor Quil kiért, Már mindenki ott volt. A 3 őr egy nagy ládát cipelt a már kihordott cuccokhoz, Shila pedig az ölében hozott 3 kis egér- droidot. A lány letette a 3 kis droidot, vett egy nagy levegőt, erőteljesen kifújta, majd Quilhez lépett.

- Elképesztő, mennyi cucc összejött, mi?

- Hát igen. Hatalmas ez a hajó, de nem hittem volna, hogy ennyi mindent találunk.

- Remélem, sikerül annyi pénzt összeszedni, amennyi elég lesz annak az informátor nőnek.

- Ha csak egy credittel is többet adunk neki, mint amennyit az ittlétünk tudata ér Jabbának, akkor nyertünk, márpedig én nem hiszem, hogy sok pénzt érne Jabbának, ha tudja, itt van 5 valaki, akikről sosem hallott… - mondta Shila bizakodva.

- Igazad lehet.

Míg ők beszélgettek, a 3 templomőr letette a ládát, amiben régi, működésképtelen droidok voltak.

- Oké, én megyek, megkeresem a jawákat – mondta Shila, ledobta a hajó egy kiálló részére a dzsekijét, magához intette a vezető őrt és elindult kifelé a dokkból. 10 perc múlva vissza is jött 3 jawa társaságában. Két jawa két kis szállító traktort vezetett, egy pedig buzgón szedte apró lábait Shila és a jawák nyelvén valamennyire értő őr mellett.

- Meg is vagyunk, mindent megvesznek, amivel tudnak valamit kezdeni! – kiáltotta barátai felé Shila.

Az őrök vezetője a jawák vezetőjéhez fordult.

- Meg akarsz nézni minden cuccot, vagy elég, ha csak felpakoljuk őket?

- Megnézzük – válaszolta a jawa. Az őr tolmácsolt Shilának. A lány bólintott. Az őrök segítségével egyenként pakolták fel a cuccokat a jawák szállítóira. 11 óra volt, mire készen lettek. 18 ezer credit gyűlt össze. A jawák mindent elvittek, sőt, még Shila a hajóra rakott dzsekijére is szemet vetettek…

Miután a jawák elmentek, a kis csapat egyből indult is a kantinba, hogy lefizessék Jabba informátorát.

A kantinban egy hátsó asztalnál találták meg a nőt.

- Nos, mennyi pénzt hoztatok? – kérdezte halkan a nő.

Shila, a vezető őr, és Quil leültek a nő mellé, míg a két másik őr a pulttól figyelte az eseményeket ugrásra készen.

- Mennyit akar? – kérdezett vissza Shila úgy, mintha meg se hallotta volna a nő kérdését.

- Mondjuk 15 ezer credit?

- Rendben. De most csak 3 ezer, majd ha bejuttatsz Jabbához, akkor lerendezzünk a többi 12-t.

-  Oké, benne vagyok. Mikor indulnátok?

- Most.

- Holnap lenne jó…

- Ennek ellenére mi most indulunk, mert nincs időnk – förmedt Quil a nőre.

. Ha ennyire sürgős… - vont vállat a nő – hányan jöttök?

- Öten.

- Az én hajómban nem férünk el. A tietekkel megyünk.

- Nem túl előnyös, de beleegyezünk – mondta Shila, de Quil látta a lány arcán, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog.

- Azért, annyira nem vészes, Shila, hiszen nem is a mienk a hajó…

Erre felkapta a fejét az informátor. Fontos lehet Jabbának, ha tudja, hogy elloptak itt egy luxushajót…

- Lopott a hajó? – kérdezte érdeklődve a nő.

- Nem, a főnökömé – válaszolt Shila elég magabiztosan ahhoz, hogy az informátor valamennyire higgyen neki.

- Akkor indulhatunk is a hajóhoz, nem? – szólt közbe az őr.

- Felőlem… - mondta az informátornő.

- Mehetünk – bólintott Shila. Felálltak az asztaltól, és elindultak kifelé a kantinból.

- Hé, te admirális, hol találok itt egy kis kaját? – kérdezte Brutt Threedtől. Az admirális egyértelműen érezte a fejvadász hangján, hogy egy kicsit sem tiszteli őt.

- Hol élsz te? Mit keresne „egy kis kaja” egy csillagromboló hídján?

- Nyugi már, csak már jó régen nem ettem, és kajás vagyok, érted?

Threed aztán úgy látszott, komolyan veszi Brutt kérdését.

- Nem tartunk ételt a romboló hídján, de ha ez a dühgombóc sith megengedi, hozathatnánk fel, jómagam is ennék valamit.

- Hehehe – nevetett halkan, de igazán őszintén Brutt – dühgombóc…

- Nem azért, de hogy tudsz te nevetni? Talán elfelejtetted, hogy ki ez, mit csinált eddig, és miket csinálhat még?

- Dehogy felejtettem! És persze nem is vagyok vidám. Szívesen kihajítanám az űrbe ezt a sithet, de hát, ha egyszer tehetetlen vagyok, akkor nem fogom azon törni magam, hogy mit kéne tenni, mert hát ugye úgyis lehetetlen…

- Talán igazad van…

Threed és Brutt társalgásába most a mellettük ülő megkötözött Doff is beleszólt.

- Érdekes…

- Mi? – kérdezte Threed.

- Az, hogy ezelőtt maga volt a fejvadászok fő ellensége, admirális. Most pedig, hogy mindannyian foglyok vagyunk, és közös az ellenségünk, maguk Bruttal hirtelen már haverkodnak…

- Hát igen…

- Akkor megemlíti valaki a sithnek, hogy ennénk valamit? – szólt közbe ezúttal Brutt.

Threed nem is vacakolt, és odaszólt az ablak előtt egy széken ülő sithnek, aki éppen egy kis kommlink méretű Threed számára ismeretlen tárggyal babrált.

- Nagyúr, nem hozathatnánk fel magunknak némi ételt?

A sith lassan Threed felé fordította a fejét.

- Megetesselek? – kérdezte vigyorogva a nagyúr. Egyértelműen szórakozott Threedel – Várj, átgondolom… diétás menüt kérsz? Vagy talán vegetáriánus vagy?

- Uram, tényleg szeretnénk enni valamit.

- Vigyázz a „valami” szóval, mert a késpenge is „valami”… de oké, hozathattok fel ételt. Jó étvágyat hozzá! Csak aztán le ne egyétek magatokat! – szólt oda már elfordított fejjel a sith.

Threed felállt, és a hídon lévő kommunikátor segítségével utasított egy lenti rohamosztagost, hogy hozzon fel 3 adag ételt. Threed a rohamosztagossal való beszélgetés közben odafordult a sith nagyúrhoz.

- Uram, ragaszkodik hozzá, hogy az ételt hozó rohamosztagos fegyver nélkül jöjjön? – kérdezte tisztelettudó hangon Threed. De persze csak megjátszotta a tiszteletet. A sith is jól tudta ezt, de nem zavarta.

- Felőlem hozhat fel rakétavetőt is, vagy amit akar, de figyelmeztetem, hogy ha csak egy mozdulatot is tesz a fegyvere felé, meghal.

Threed átadta az üzenetet a rohamosztagosnak. Az természetesen elfogadta. Mi mást is tehetett volna?

A liftajtó kinyílt, és kilépett rajta a rohamosztagos az három egymásra rakott fém ételhordóval. Lassan el is indult Threedék felé

A sith persze végig figyelte. Brutt egy kissé meg is lepődött ezen.

- Meg sem nézed, mi van nála? –kérdezte Brutt a nagyúrtól meglepődötten.

- Ugyan minek nézném? – kérdezett vissza a sith – szerintem nagyon jól tudja rohamosztagos barátunk, hogy mik a következményei, ha bármiféle támadással próbálkozna.