21. FEJEZET

Quil arcán ráncok jelentek meg, mialatt ezeket mondta. Körülette a többiek (Shila, a templom egyik őre, aki segített Shilának, és Allura mester) mind Allurára néztek.

- Ez több, mint aminek lennie kellene… - suttogta Allura mester.

- Miért, mi a baj – kérdezte szintén suttogva Shila.

- Azt hiszem, hogy a jövőt látja, legalábbis képletesen – mondta elképedve a fiatal mester – ilyet még nem tapasztaltunk tudomásom szerint soha. Hogyan lehetséges ez?

Az őr és Shila tátott szájjal néztek rá.

- Semmit nem látok, csak a távoli pirosas fényt… - természetesen, ha Quil kinyitotta volna a szemét, a valóságban lett volna, de nem akarta kinyitni… félelmetes volt számára ez az egész, de tudta, hogy most szükség van a bátorságára… olyan, mintha valaki tolna befelé!

A valóságban a Quilt figyelők egyre jobban meglepődtek.

- A piros fény egy mély lyuk…..… nem látom az alját… már itt állok a szélénél……… valaki meglökött…........ zuhanok, de nem látom a lyuk alját………………. de, már látom!!!

- Mi az, Mr. Raddon, mi az? – kérdezte Shila izgatottan.

- Egy apró, égő piramis........... mindjárt ráesek…………….. – mondta már nagy hangerővel Quil. És aztán rá is eshetett, mert hirtelen felkelt.

Allura mester furcsálkodva nézett Quilre, pedig már volt tapasztalata a látomások, jövőlátás, és ilyesmik terén.

- Még többet akarok tudni, ez nem elég! – mondta Quil izgatottan, és visszaült a mély, terebélyes fotelbe.

- Ne! – kiáltott rá Allura mester – ne hunyja le a szemét! Ne folytassa!

- Miért ne? – kérdezte Quil, és kinyitotta a szemét.

- Attól félek, bár nem biztos, hogy ez valamiféle sith trükk! – És ha az, akkor (volt már rá példa) meg is ölheti magát!

- Hogyan? Nem hiszem, hogy létezne ekkora hatalom ebben a galaxisban!

- Egyikünk sem ismeri behatóan a sith trükköket, de én eléggé ismerem őket ahhoz, hogy tudjam, nem szabad játszani velük! Sajnos ezt most kell abbahagynunk! Lehet, hogy már így is túl sokáig játszottunk!

- Miből gondolja? – kérdezte Shila aggódva.

- Nem tudom biztosan, de sajnos megvan az esélye, hogy valami egyelőre nem észrevehető kis trükkel maradandó károsodást okoztak emberünknek.

- Szellemi károkat?

- Nem hinném. Sokkal inkább idegi károkat, ami rosszabb, mint a szellemi, főleg az ő esetében.

- Miből fogjuk tudni, hogy idegi károkat szenvedett?

- Ha egyszer csak felkapja a vizet valami semmiségen, és szívrohamot kap…

- Ajjaj…

- Bizony. Bár most nem látszik a normálisnál idegesebbnek – mondta a mester. Shila ettől megnyugodott egy kicsit, de aztán beleütközött a jelenleg legnagyobb problémába: hova menjenek…

- Na, és akkor most hova induljunk. Mert hát indulnunk kellene minél hamarabb.

- Sajnos ezt én nem tudhatom.

- Mester, ön nem tudná megkeresni azt a bolygót? – kérdezte reménykedve Shila.

- Nem ismerem a fiút, nem tudok róla semmit, nem találkoztam még vele. Ebben az esetben lehetetlen megtalálnom.

- Az segítene, ha Raddon úr elmondana néhány dolgot a fiáról?

- Nem, sajnálom. Egy ember megismerése nem adatok alapján történik, de felhívnám a figyelmét, hogy még nincs veszve a dolog Raddon úr látomásaival, mert… - Allura mester nem tudta befejezni a mondatot, mert Quil hirtelen elkiáltotta magát:

- Jabba! Szükségünk van egy fejvadászra! – kiáltotta Quil. Shila egyből levette, hogy mit akar Quil, a jedi mester nem szólt semmit.

- Úgy gondolja, Raddon úr, hogy kérjük egy fejvadász segítségét a fia keresésében?

- Nem. Én nem akartam ezt mondani, teljesen önkéntelen volt, de ha átgondolom, akkor jó ötlet. Mondtam most ezen kívül mást is? – kérdezte. Shila, amikor Quil feltette a kérdést ijedten nézett Allura mesterre.

- Ha sith trükk, akkor meglehet, hogy önkéntelenül beszél, és nem emlékszik rá.

- Ezen kívül csak annyit mondott, hogy Jabba.

- Jabba? Az a hutt gengszter?

- Öööö, hát szerintem igen, de maga mondta…

- Javaslom, hogy keressék fel a Hutt vezért, és kérjenek tőlük segítséget – javasolta Allura mester. Shila számára nagyon furcsa volt, hogy egy jedi mester ilyesmit javasol, de úgy gondolta, nincs másfele járható út… - de semmiképpen se menjenek egyedül! Adok magukhoz két őrt a templomból.

- Köszönjük, Allura mester! – hálálkodott Shila.

Ekkor megszólalt az eddig szótlan őr is, aki elkísérte őket mindvégig.

- Allura mester, én szívesen elkísérném Raddon urat, és a kisasszonyt. Ha megengedi, én lennék az egyik, aki velük megy.

- Menjen. Megyek, és keresek egy másik őrt is – mondta Allura mester, és kisétált a hajóból. Hamarosan visszatért a bizonyos másik őrrel. Ez is ugyanolyan páncélt viselt, mint az, aki felajánlotta a szolgálatát: Fekete, térd és bokavédővel ellátott nadrág, Nagy katonai kabát váll-páncéllal ellátva. Övén neki is két pisztoly, a hátán nagyobb erejű karabély. Kezében egy teleszkópos lándzsa + egy tőr az oldalán.

- Hát, ha készen áll, Raddon úr, akkor indulhatnánk…

Persze, induljunk, és szerintem, ha már úgyis együtt leszünk egy jó ideig, tegeződhetünk.

- Rendben. Maguk készen állnak? – kérdezte Shila az őröket.

- Készen, mondta az, amelyik már régebb óta ott volt a hajón.

- Akkor hát, viszlát, Allura mester! Az Erő legyen önnel!

- Önnel is! – válaszolta a mester, majd elhagyta a hajót.

A hatalmas luxushajó ajtaja bezárult. Shila, Quil, és egy őr felmentek a pilótafülkébe, egy őr pedig a nappaliban maradt.

Mikor Brutt és Heinn felért a lifttel a hajóhídra, azonnal megdermedtek, és beálltak egy sarokba, nehogy belekeveredjenek a balhéba. Kemény fickók voltak, de egy általuk is ismerten hatalmas erejű sith nagyúr és egy jedi mester találkozásába nem akartak belekeveredni még ők sem…

- Persze hogy készülök valamire, mi másért maradtam ilyen sokáig ezen a nyomorult fémrakáson? – kérdezte gúnyosan a sith nagyúr.

- Mert tanácstalan voltál, és mert egyszerűen elfogtak. Hiába is próbálod leplezni, azért nem váltottad be még itt az akaratodat, mert nem tudtad – vágott vissza Doff – na, de mire is készülsz?

- Nem fogom azt tenni, amire számítasz, jedi, ezért elmondom, hogy mire készülök: elkapom ezt a kis szánalmas admirálist, hogy irányítsa a talicskáját a Bakurára. Ott találkozóm lesz a tanítványommal. Azért találkozom vele, hogy a segítségével megismerjek egy eddig ismeretlen hatalmat! Ez lehet a legnagyobb hatalom, amit halandó, sőt inkább halhatatlan megszerezhet!

Doff furcsán nézett a sithre. Nem igazán tudta követni a gondolkodását, arra viszont hamar rájött, hogy ellenfelének tulajdonképpen ez a célja.

- Miért mondtad el? Teljesen logikátlan lépés volt. Most örülsz, hogy tudom, hova mennyek a sithek megállítása érdekében? – kérdezte értetlenkedve Doff. Közben, amikor a sith beszél, Brutt Heinnra nézett, és halkan beszélt hozzá:

- Haver, ez lesz az a hatalom, amire mi is vadászunk! Tehát tényleg ilyen hatalmas… hamarabb kell odaérnünk, mint a nagyúr, és el is kell tipliznünk, mielőtt odaérne, különben atomokra tép minket…

- Ahogy mondod, Brutt…

A nagyúr sötét arcán gyilkos vigyor jelent meg.

- Ó, nem mész te sehova, maximum kiváglak az űrbe…

Doff elővette fénykardját.

- Meglátjuk…

- Nézzük, hát, mit tudsz, öreg! – mondta még mindig vigyorogva a nagyúr. S ő is elővett egy fénykardot. De nem azt, amivel legutóbb küzdött Doff ellen. Egy hosszabb markolat került elő valahonnan, a ruhája alól… egy duplapengéjű fénykard…

Doff eltátotta a száját. Senki, de tényleg senki nem csinált olyat, hogy kettőnél több fénykardot hordott volna magával, ráadásul az egyik dupla… nem értette.

- Csodálkozol, mi? Szánalmas jedi. Imádom a fénykardokat… imádon elkészíteni őket, imádom az érzést, amikor megtalálom a kristályt, és imádom, amikor a kezembe veszem a kész kardot… - mialatt a nagyúr ezt mondta, arcán igazi őrülten szenvedélyes arckifejezés jelent meg.

- Elmebeteg… a fénykardot nem szokás gyűjteni… ilyet csak egy régi őrült szeparatista kiborg csinált…

- Grievous tábornok… ó, igen. Jó vívó volt kiborg létére. Ha tudott volna szenvedéllyel küzdeni, minden idők legjobb vívója lett volna belőle. De nem az lett… az a másik fénykardimádó lett…

- Magadra célzol, ugye? – kérdezte Doff, de valójában nem volt igazi kérdés, hiszen sejtette, hogy a nagyúr magára gondol.

Ekkor a háttérben az ablaknál rettegve álló Threed elkezdett lassan elcsoszogni a helyéről. A sith nagyúr Doffra figyelt, de amikor Threed megmozdult, előrántott még egy fénykardot, és úgy, hogy még mindig Doffra figyelt, egy pillanat alatt Threed felé dobta a fénykardot. A kard kb. egy centivel az admirális előtt állt bele tövig az üveg alatti alacsony falba. Threed teljesen megfagyott. Nem mozdult. A nagyúr biztos is volt benne, hogy nem is fog. Így már koncentrálhat egy újabb naiv jedi megölésére – gondolta –

Doff nem támadt. Idős, tapasztalt, és nyugodt jedi mester volt már, így (tapasztalatból is) tudta, hogy előnyösebb, ha az ellenfél támad először, mert akkor egy ügyes trükkel gyorsan véget vethetünk a harcnak rögtön az elején… azért Doff sejtette, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű…

Közben Heinn és Brutt még mindig a sarokban kuporgott. Halkan beszéltek, hogy véletlenül se terelődjön rájuk a figyelem, hiszen tudták, hogy bár Doff velük jött, nem áll érdekében megvédeni őket a sithtől.

- Te Heinn, szerinted ki győz?

- Nem tudom. Egyszer már találkoztak, legalábbis ha az üreg nem hazudott, de én szinte biztos vagyok benne, hogy nem.

- Hát, akkor elvileg Doff győzött, mert a sithet elkapták a birodalmiak, de így, hogy a párbajba nem szól bele senki, szerintem a sith simán megöli az öreget. Hiszen fiatalabb is.

- De vajon hány éves lehet? Én kinézek belőle 40-et.

- Áh, szerintem fiatalabb. De nem is tudom. Amikor az arcára koncentrálok, elhomályosodik a látásom, és az arc elsötétül egy kissé… s bár látok arcvonásokat, nem tudom őket úgy megjegyezni, hogy később le tudjam írni… félelmetes…

- Az. Különben ezzel én is pont így vagyok. Biztosan ez is egy sith trükk.

- Jó lenne, ha elérhetőek lennének ezek a sith trükkök számunkra is.

- Hát igen. De nem lehetetlen. Szerintem van esélye, hogy ha megszerezzük azt a hatalmat, akkor az hozzásegíthet minket ezekhez az apró trükkökhöz is.

- Az király lenne… de attól tartok, örülhetünk, ha eljutunk a Bakurára.