7. FEJEZET

Brutt nem tudta, mennyi ideje utazhatott abban a ládában, de soknak érezte. Pedig valójában 10-15 percet utazott. Aztán végre megálltak. Hallotta a két rohamosztagos hangját. A beszélgetésből azt sikerült kivennie, hogy a rohamosztagosok visszamennek, persze a ládák nélkül. Mikor Brutt már egyre halkabbnak hallotta lépteiket, lassan, és a lehető leg halkabban felnyitotta ládája tetejét. felállt. A rohamosztagosok szerencsére háttal voltak neki. Elővette a rohamkarabélyát, és a pisztolyát. Bal kezében tartotta a pontosabb pisztolyt, míg a jobban a karabélyt. A két fegyvert egyszerre sütötte el. A lövedékek egyszerre is csapódtak be. A karabély piros lézernyalábja hátba találta az egyik katonát. A pisztoly sárga lövedéke pedig fejen kapta a másikat. A rohamosztagosok a földre rogytak. Brutt eltette a két fegyver, aztán elkezdett kimászni a ládából. Mikor sikerült kimásznia, a térde jókorát reccsent. Mielőtt megnézte volna a két katona felszerelését, nyújtózkodott egyet. Aztán rögtön a katonákhoz sietett, akik valójában nem rohamosztagosok, hanem TIE vadész pilóták. Felszerelésük nem volt túl jó. Bruttnak volt egy olyan ötlete, hogy felveszi az egyik pilóta ruháját, de sullusti fejére a sisak nem illeszkedik, és a ruha is kicsi volt rá. Körülnézett hát a helységben, hátha talál valami használható dolgot. Ahogy szétnézett, azonnal felismert, hogy a TIE vadász hangárban van. Vele szemben ott volt a nagy űr, egy áthatolható energiahálóval elválasztva a hangártól. Ez az energiafal azt a célt szolgálta, hogy bent tartsa a levegőt a hangárban. Brutt, fölnézett, és látta, hogy TIE vadászok sorakoznak ott indulásra készen. Most itt állt előtte a lehetőség, hogy faképnél hagyja Heinnt és Doffot, aztán elhagyja ezt az átkozott csillagrombolót, de nem tette. Valami visszafogta. Maga sem tudta, mi lehet az, de nem akart távozni.  Valamit még meg kellett tennie. De mit? Sokáig gondolkodhatott volna még ezen, de most nem volt rá ideje.

Threed csípőre tett kézzel nézett ki a mély űrbe a parancsnoki híd széles ablakán. már csak 3 óra, és elérik Abregado-Reát. Halvány mosoly ült ki Threed arcára, mikor arra gondolt, hogy maga Vader Nagyúr emelte őt admirálisi rangra. Várta, hogy megérkezzenek Abregado-ra, mert biztos volt benne, hogy ha a fekete lovagtól előléptetést kap, akkor a Császár egy kisebb csillagromboló-flotta vezetését bízza majd rá. Threed még úszhatott volna az előléptetés, és a valószínű jutalmak mámorító tengerében, de egy tiszt szólította meg. Az admirális hirtelen egy kissé mérges lett a tisztre, de ez a düh azonnal háttérbe szorult a mögött álló rohamosztagos látványától, pontosabban a rohamosztagos kezeiben lévő kikapcsolt gonk típusú droidétól. felvonta vékony szemöldökét, majd a tisztet levegőnek nézve odalépett a katonához, és ráparancsolt, hogy tegye le a droidot.

- Uram- szólt ismét tiszt, majd mikor Threed odafordult hozzá, elkezdte a mondókáját- az Ön egyik ládájában találtuk ezt a droidot a jelenlegi állapotában.

- Mi volt a ládában a droidon kívül?- kérdezte számon kérő hangnemben az admirális. A tiszt nyelt egyet, s csak azután válaszolt.

- Néhány adattároló egység, és egy kapitányi ruha a gonk mellé gyűrve, uram.

Threed idegesen forgatta szemeit.

- És mikor találták meg ezt a ládát?- kérdezte.

- Nagyjából fél órája, uram, de feltételezzük, hogy már ott lehetett két órája is.

- Nem akarok feltételezéseket! Eredményeket akarok! Jut eszembe, mit tud annak a hajónak az utasairól, amit beengedtünk az 1-es hangárba? Elkapták már őket?

- Nem, uram, de egy osztag katona jelezte, hogy fénykardpárbaj folyik az 1-es szinten.

- Fénykardpárbaj?- ismételte Threed- több minden folyik ott az 1-es szinten, mint amiről mi tudunk. Küldjön oda még egy osztag katonát! Utasítsa őket, hogy ne öljék meg a párbajozókat, csak fogják el. Vigyázzanak, egy jedi kiszámíthatatlan. Kábítsák el!

- Igenis, uram! Rendeljek ki riadót az egész hajóra?

- Szükségtelen. Majd akkor rendelünk ki riadót, ha a három osztag nem bír el a behatolókkal. Mindazonáltal figyelmeztetem önt, hadnagy, hogy magát teszem felelőssé, ha az akció sikertelen lesz, megértette!?

- Megértettem, uram!- azzal a hadnagy tisztelgett, majd intett a rohamosztagosnak, hogy hozza a gonkot, de Threed utána szólt.

- Hé, katona. Vizsgáltassa át a droid memóriát, hátha találunk valamit.

- Igenis, uram- felelte gépies, szűrt hangján a rohamosztagos, majd elfordult, és elment átvizsgáltatni a gonkot. A hadnagy pedig egyedül ment tovább. A híd középső, első számú bejáratán kihaladva négy nehézfegyveres rohamosztagos mellett ment el. Kettőnek intett, hogy kövessék. A katonák szó nélkül követték. Arra nevelték őket, hogy a dolgukat tegyék, ezen kívül semmi nem számít. Még a saját életük sem, és ezt a keménységet még fokozta az általános szótlanságuk. Threed zászlóshajóján szinte minden rohamosztagos a Caridai kiképzőközpontból származott. Ez volt a leg kíméletlenebb birodalmi kiképzőközpont a galaxisban. Az intézvény tevékenysége a teljes bolygóra kiterjedt. Állandóan terepi, és lőtéri gyakorlatok folytak. Sok ifjú katona nem bírta a kiképzést, és belehalt a terepi gyakorlatokba. A birodalom feltehetően azért választotta ezt a bolygót a legkeményebb kiképzőközpontja helyszínéül, mert mindenféle terep fellelhető volt a felszínén. Havas hegycsúcsok, végeláthatatlan sivatagok, és felséges őserdők teli vadállatokkal. A birodalom szolgái itt nem csak fizikális kiképzést kaptak, hanem mentálist is, hiszen ha egy társuk életveszélybe került, nem segíthettek rajta. A feladat az első! Éveken át ezt verték a katonák fejébe, méghozzá úgy, hogy meg is maradjon. A hadnagy (bár semmi köze nem volt ahhoz a kiképzőközponthoz) birodalmiként rettenetesen büszke volt rá. Közben már felhívta magához a turbóliftet, és beküldte a két rohamosztagost, majd utánuk ő is beszállt. A katonák feszengve álltak, és tartották a fegyvereiket, miközben a hadnagy háttal nekik, kihúzva magát, hátratett kézzel, felemelt állal, mintha éppen jelentést tenne, állt a liftben. A lift végül megállt az egyes szinten. Az ajtó szisszenve nyílt ki. A hadnagy kilépett, és két osztag rohamosztagossal találta szembe magát. Elmosolyodott, mikor a szolgálatra kész 50 katona folyosót nyitott neki a sorok között. Ő csak ment előre, a katonák pedig követték. Hamarosan megérkeztek egy ajtóhoz. A hadnagy intett két rakétavetős rohamosztagosnak, hogy menjenek előre. Az ajtó kinyílt a katonák előtt, és mikor átmentek rajta, egy másik osztag birodalmi katona háta mögött találták magukat. A katonák előtt pedig ott vívtak a behatolók. Egy csuklyás alak és egy fura, páncélosan felöltött ruhájú, vad arcú ember. A fényes pengék olyan gyorsan pörögtek, és csaptak le, hogy a hadnagy alig tudta követni. Láthatóan nem bírtak egymással. Még egy kicsit nézte őket. Ha nem látja a saját szemével, el sem hiszi, milyen gyors csapásokat védenek gyors egymásutánban ezek az alakok a súlytalan pengékkel. És azt sem tudta igazán, hogyan képesek mindeközben hatalmasakat ugrani, vagy oldalasan futni a falon. Micsoda haderő lehetne az ilyenekből…

A hadnagy sajnálta is, hogy valószínűleg még a mai napon kivégzik őket, de azért kiadta a parancsot, hogy tüzeljenek, de csak kábító fegyverrel. Az első 5 rohamosztagos rövid, tömzsi kis pisztollyal a kezében előrelépett, és becélozta párbajozókat. A csuklyás volt nekik háttal, de az megérezhette, hogy lőni készülnek rá, mert egy magas szaltóval ellenfele mögött termett. Le is csapott, de a vörös kardos védett. Viszont a védésnél háttal fordult a rohamosztagosoknak, így 5 kábító lövés is érte. Még kétszer védett egy csapást kék kardos ellenfelétől, de aztán kábultan rogyott a földre. A csuklyás jedi nem vacakolt. Mielőtt a katonák újabb kábító lövedékeket küldhettek volna, felkapta a kábult ellenfele fénykardját, úgy rohant a katonák felé. Bár öten lőttek rá, hihetetlen reflexeinek köszönhetően minden egyes lövést vagy védett, vagy kitért előle, aztán mikor elég közel került a rohamosztagosokhoz (kb. 10-15 m) jobb kezén az összes ujját szétnyitva, az Erő segítségével hatalmasat lökött az egész társaságon. Mind a 91 ember a folyosó végébe vágódott. Néhányan a mozgásérzékelős ajtón keresztül repültek át a másik helyiségbe repült át. Egy ilyen lökés nem fáj, de az érkezés nagyon is. Aki leghátul volt, annak összevissza lehetett horpadva, repedve a páncélja, ami életveszélyes is, hiszen behorpadt mellvért akadályozhatja a katonát a légzésbe. 91 páncélos, sisakos ember vágódott egymásnak és a fémfalaknak. Mikor a jedi látta, hogy a katonák nem nagyon lábadoznak, deaktiválta mindkét fénykardot és elfutott. Pontosan abba az irányba, ahova Brutt.

A hadnagynak viszonylag szerencséje volt, mert a csapat elején állt, egy bordája így is biztosan eltört. Érezte, hogy valami keményen nyomja a gerincét. Feltápászkodott, és látta, hogy a kemény tárgy egy rohamkarabély. A rohamosztagosok a lökés során kiejtették kezükből a fegyvereiket. A karabély egy repedt sisakos rohamosztagos hasán feküdt. A katona eszméletlen volt, ahogy sok mási társa is. Az elől lévők már kezdtek feltápászkodni, és rendbe szedni magukat. A hadnagy letisztogatta egyenruháját. Keserű mosoly jelent meg az arcán, mikor látta, hogy hadnagyi rangjelzése elferdülve fityeg a ruháján- Tök mindegy, Threed admirális úgyis leveszi- gondolta. Szomorúan sóhajtott, majd megpróbálta visszaakasztani a rangjelzést.

Eközben néhány rohamosztagos, akinek nem lett komolyabb baja, a hadnagy elé vonszolta a kábult sithet. A hadnagy intésére a katonák hasra fordították a testet. Halottnak tűnt. Az egyik rohamosztagos kicsit belerúgott, hogy a hadnagy lássa, biztosan nincs magánál.

- Rajta, kutassátok át. Mindent vegyetek el tőle, amit fegyvernek lehet használni!- parancsolta a hadnagy- ismétlem, MINDENT!

A két rohamosztagos egyszerre válaszol, ugyanazon a hangon, ugyanolyan hangnemben- azonnal, uram!- Azzal neki is kezdtek. Nem sok mindent találtak nála. Egy kisujjnyi méretű víz alatti légzőkészüléket, egy kommlinket, és hasonlókat. Miután kész lettek, a talált dolgokat a hadnagyhoz vitték.

- Ez minden?

- Igen, uram.

A hadnagy kiszúrt a holmik között egy különös, kb. 15-20 cm magas kis fém-piramist.

- Hát ez mi?- kérdezte gyorsan.

- Nem tudjuk, uram. Kívánja, hogy átadjuk a tudósainknak kivizsgálásra?

A hadnagy gondolkodott egy kicsit, aztán mosolyogva válaszolt.

- Nem. Ezt megtartom magamnak- kivette a rohamosztagos kezéből a piramist, majd hátat fordított a katonának, és nézegetni kezdte a kis tárgyat. Minden oldalról nézegette, kopogtatta. Fogalma sem volt, hogy mi haszna lehet ennek a kis vacak piramisnak. Talán valamiféle fegyver? Vagy egy kis egyszemélyi pajzsgenerátor? Az oldalán írásjeleket talált, de nem a galaktikus köznyelven volt írva. Egy betűt sem értett belőle. Pedig jó lenne tudni, mi van ráírva. És talán ezt hamarosan meg is tudja, hiszen az ő szállásán van neki egy saját kis analizáló droidja, az biztosan meg tudja állapítani, milyen nyelven van ez, és mit is jelent!

Miután az egész zavargás megoldódott (azon kívül persze, hogy egy jedi kószál valahol a hajón) a hadnagy felmehetett a szobájába. Ott egyből elővette a piramist, és odaadta az analizáló droidjának. A droid kijelzőin sárga fények villogtak. 10 perc múlva még mindig nem volt semmi eredmény, majd végül a droid kiadta magából a piramist. A droid végül kiírta az eredményt:

Ismeretlen eredetű, funkciójú tárgy. Ismeretlen írásjelek.

-A francba is!- káromkodott a hadnagy- nem igaz, hogy semmi infó sincs erről a vacakról! Ki kell derítenem, hogy mi ez. De hogyan? Ha ez a droid nem tudta, akkor… Talán Threed admirális? Nem, az túl kockázatos lenne… esetleg Vader Nagyúr? Ő lehet az egyetlen… De mi van akkor, ha a tárgyat Vader majd a magáénak fogja tekinteni. A Nagyúrral nem szállhat szembe még szóban sem, hiszen egyszerűen megfojtaná… az életével pedig ez a piramis sem ér fel… na, mindegy, majd eldől. Addig viszont senkinek nem szabad tudnia a piramisról. Csak ő és a tulajdonos tudhatnak róla. De mi lesz, ha a sith felébred a kómából, és a piramis felől érdeklődik?

A hadnagy még tovább gondolkodott volna, de léptek hallott a folyosóról. Ez még nem is aggasztotta volna, de az már, hogy a léptek az ő ajtaja előtt álltak meg, az már megijesztette annyira a hadnagyot, hogy a piramist elrejtse egy fiók mélyére, az analizáló droidot pedig visszaküldje a helyére. Ekkor az ajtó kinyílt, és két rohamosztagos lépett ki rajta. A hadnagyhoz fordultak. Az egyik katona fémesen szűrt hangján megszólította őt.

- Uram, Threed admirális azt parancsolta, hogy haladéktalanul fáradjon a parancsnoki hídra, és tegyen jelentést neki az 1.-es szinten történtekről.

A hadnagy nyelt egyet, majd felvont szemöldökkel válaszolt a rohamosztagosnak.

- De hiszen már mindenről tud! És ha minden igaz, már a foglyot is látta!

- Ez így igaz, uram, de Threed admirális azt mondta, hogy ön a felelős az akcióért, ennek következményeképpen pedig jelentést kell tennie!

A hadnagy egyre idegesebb lett- rendben, mondják meg Threed admirálisnak, hogy azonnal elkezdem írni a jelentést, és hogy a lehető leghamarabb eljuttatom hozzá- ezután bekövetkezett az, amitől a hadnagy igazán félt.

- Threed admirális azt kívánja, hogy Ön személyesen tegyen jelentést, uram.

A hadnagy habozott egy kicsit, majd kissé bizonytalan hangon válaszolt- rendben- szólt lassan- kb. 1,5 óra múlva ott leszek.

- Az admirális úr azzal a paranccsal küldött el minket, hogy azonnal vigyük el önt a hídra- a katonák valószínűleg fintoroghattak hófehér sisakjuk alatt a hadnagyuk gyávaságán. Azzal mind a két katona a hadnagy elé állt, nem sok rést hagyva neki. A rohamosztagos szigorúbb, erősebb hangon szólt a hadnagyhoz- uram, fel kell szólítanom Önt, hogy álljon fel, és szó nélkül kövessen minket!

Szorul a hurok, szorul a hurok…- gondolta a hadnagy. Aztán felállt, és egészen a hídig némán követte a két rohamosztagost.