9. FEJEZET

Mikor a csillagromboló kilépett a hipertérből, Threed admirális elé a Bimmisaari és annak kis holdja látványa tárult. A galaxis magjában lévő rendszerek csak egy kis része volt a Birodalom birtokában. Ezek közé tartozott a Bimmisaari is. Ezt a kis bolygót nem rég foglalták el. A köztársaság szétszaggatott vezetősége és a Jedi Rend már lemondott néhány kisebb rendszerről. Ilyen volt a Byss is. Bár az annyira jelentéktelen volt, hogy a Birodalom sem foglalkozott vele. Nem volt kormánya, katonasága, és igazán törvényei sem. Az volt a birodalom terve, hogy amint elkészül a Halálcsillag, ide hozzák, és a Byssen tesztelik le. Aztán pedig jöhet a Coruscant, az Ord Mantell, a Tanaab, és még sok más világ. Threednek többek között egy fontos megbeszélés miatt is kellet eljönnie ide, a Bimmisaarira, mielőtt elindultak volna az Abregado-Reára Vader Nagyúrhoz. Nem is gondolta volna, hogy mire odaér, admirális lesz. Mosolygott volna, de már egy jó ideje nem tudott. Nyugtalanította, hogy egy jedi mászkál valahol a hajón. Mindenképpen szerette volna elkapni, mire Abregado-Reára érnek, de ez egyre nehezebbnek tűnt, hiszen megvan az esélye, hogy míg Threed elintézi a megbeszélést itt, a Bimmisaarin, a keresett személyek valahogyan elhagyják a hajót. Ráadásul a jediről még mindig nem tudnak semmit. De legalább a sithet elfogták.

A Vadmacska nem követte a csillagrombolók szokását, és leszállt a Bimmisaarin, mert most ez szükséges volt Threed küldetésének végrehajtásához. Miután az újdonsült admirális visszatért, a romboló felszállt, és folytatta útját. Threed a Bimmisaari-i találkozója után felment az irodájába, hogy dokumentáljon néhány dolgot.

Mikor dolgozott, egyszer csak egy kis piros fény kezdett sűrűn villogni előtte az egyik monitoron. Mutatóujjával finoman megérintette a pontot. Egy tiszt 3D-s képe jelent meg a képernyő fölött. A halványkék holoképen is jól látszódott, hogy a tiszt ideges. Nem is várt sokáig, elkezdte a mondókáját.

- Uram, ne haragudjon, hogy zavarom, de sürgős dolgot kell közölnöm

Threed nyugodt hangon szólt vissza.

- Mondja csak. Halljam.

- Nos, admirális úr, a börtönszint őrei egy lövést hallottak a börtönfolyosóról. Berohantak, és az egyik új fogoly testét találták meg a padlón hason fekve. Már kb. 1 órája nem lélegzik.

Threedben egy pillanatra megfagyott a vér. Tudta, hogy ha valaki meghalt, akkor valaki meg is szökött. És ki másnak lett volna a legnagyobb esélye megszökni, mint a sithnek. Most már kissé izgatottabban kérdezett a tiszttől- követelem, hogy mihamarabb azonosítsák be a halottat!

- Már megtörtént, admirális úr. A halott az 5-ös cella egyik lakója volt. A sith. A fejvadászt nem találjuk. És még valami: az 5-ös cella ajtaja egy nagy fémgombócba van összegyűrődve. Ujjlenyomat nincs rajta. Azt feltételezzük, hogy a sith tette.

- Igen, ebben én is biztos vagyok. Mondja csak, találtak a sithnél bármilyen fegyvert?

- Nem uram, de biztosíthatom önt, hogy efféle alaknak megfoghatatlan fegyvere van. Valami Erőnek nevezik. Tulajdonképpen csak vallási dolog lehet…

-  Ne legyen ilyen ostoba!- mordult a tisztre Threed- ez nem vallás, ez egy nagyon is komoly dolog. És vallási erővel nem is lehetne összegyűrni egy Birodalmi csillagromboló börtönajtaját. Mindenesetre most az a leg fontosabb, hogy megtalálják azt a fejvadászt. Na és persze a jedit.

- A sith holttestével mit csináljunk?- kérdezte a tiszt.

- Hagyják csak ott. Küldök érte néhány embert.

- Na de uram, nem lenne egyszerűbb, ha felvinnénk mi?

- Nem. Azt a testet nem ide kell hozni. Vader Nagyúrnak látnia kell, megértette?

- Igen, uram- és ezzel meg is szakadt a kapcsolat. Threed utasított egy rohamosztagos parancsnokot, hogy két beosztottjával szállítsák el a holttestet. A parancsnok azonnal el is hagyta a hidat, és sietve, határozott lépésekkel ment néhány katonája felé. Mivel az egész hajón 3-as fokozatú riadó volt érvényben, minden ajtónál, vagy kereszteződésnél megkétszerezték az őrök számát.

Brutt és Heinn az 56-os cellában bújtak el a kutatók elől. Mindketten lélegzetüket visszatartva lapultak a tetőbe rejtett titkos cella falához. Majd mikor a birodalmiak elmentek, kiugrottak. A sith teste még mindig ott hevert. Brutt nézte egy kicsit aztán Heinnal együtt elindult az ajtó felé.

De mielőtt elérhették volna az ajtót, a másik oldalon három katona jelent meg. Az egyik parancsnok volt. Mind a hármójuknak ismétlőpuska volt a kezébe, de a derekukon gránátöv, az oldalukon rohamkarabélyok, a hátukon pedig távirányítós aknák volt látható.  Mind a hárman azonnal a sullustiakra szegezték fegyvereiket. Brutt és Heinn tudták, hogy esélyük sincs elmenekülni. A rohamosztagosok parancsnoka rájuk kiáltott- állj! Emeljék fel a kezeiket! Egy rossz mozdulat, és mindketten halottak!- azzal a katonák már indultak is feléjük. Mikor odaértek, a két katona megbökte a fegyverével Brutt és Heinn oldalát.

- Megfordulni!- kiáltott rájuk a parancsnok.

A rohamosztagosok minden figyelmét lekötötte a két fejvadász, Brutt és Heinn pedig háttal álltak, és nem mozdulhattak, így hát nem vették észre, hogy a sith teste egy méterrel arrébb van, mint eddig. Aztán egy perc múlva még 3 méterrel odébb „ment”, de a test helyzete nem változott. És nem is emelkedett a levegőbe. Eme ismeretlen módon ért el az 56-os celláig. Mikor a katonák elkoboztak mindent a foglyaiktól, amit csak lehetett, elindultak visszafelé. Heinnnak tűnt fel először a változás.

- Hé, várjunk csak!- kiáltotta fennhangon. Bár ezt lehet, hogy nem kellett volna, mert az egyik katona azonnal hátracsavarta a kezét, és a földre teperte a sullustit. A hátára térdelt, és csak ezután kérdezett.

- Mi van?- kérdezte agresszívan- mi bajod?

Heinn nyögve válaszolt- az előbb még egy sith hullája feküdt itt.

A rohamosztagos erre elengedte Heinnt. Ekkor jutott eszükbe a katonáknak, hogy valójában miért is jöttek. A parancsnok intett az egyik katonának, hogy vigyázzon a sullustiakra, ő maga pedig elővette kommlinkjét, és beleszólt.

- Threed admirális, a hulla eltűnt, viszont elfogtuk a két sullustit. Erősítést kérünk. Kb. tíz rohamosztagosra lenne szükségem.

- Megkapja, parancsnok. Már küldöm is őket. Nehéz fegyverzetűek, vagy normál rohamosztagosok legyenek?

- Ha lehet, nehézfegyveresek, uram.

- Rendben, parancsnok. 2 perc és ott lesznek.

- Értem, uram- ezzel meg is szakította a beszélgetést, és újra eltette a kommlinket, majd újra a katonái és foglyai felé fordult.

- 2 perc, és jön az erősítés. Tíz katonát rendeltem. Közülük kettővel elküldjük a foglyokat, mi pedig itt maradunk és utánajárunk annak a hullának.

Meg is érkezett az ígért erősítés. A parancsnok, ahogy azt beosztottjainak mondta is, az erősítésből elküldött két katonát a foglyokkal. Így most a sajátjaival együtt pont tíz embere maradt. Maga köré hívta őket, hogy kiossza a feladatokat.

 - Na, tehát, a börtönfolyosó mindkét ajtajához két-két katona megy ki őrködni. 2 átnézi a jobb oldali cellákat, és szintén kettő a bal oldaliakkat. a maradék 2 pedig velem együtt megvizsgálja a padlót és a falakat - ahogy végzett, a katonák már indultak is a számukra kijelölt helyre, és kezdték a feladatokat.

A jedi mester, miután kitette Quilt a Bespini jedi pavilonban, újból Wayland felé vette az irányt. Kissé izgatott volt. De volt is rá oka, hiszen padawanja élete első önálló küldetését kapta. Nem volt fontos küldetés, nem volt igazán komoly jelentősége, de arra tökéletesen megfelelt, hogy próbára tegyen egy tanítványt. Arra viszont a jedik sem számíthattak, hogy egy sith fogja várni a padawant. Obi-Wan Kenobi mestert is egy sith tette próbára, de vele ott volt mestere, Qui Gon Jinn. Qui Gon jelenléte, és halála erőt és bátorságot öntött az ifjú Kenobiba. És persze egy jó adagot abból, ami a jediknek tilos volt: a düh.

A jedi mester félt, hogy padawanjával esetleg történt valami. Egy jedi tanítvány esetben pedig van a halálnál rosszabb dolog: a sötét oldal ösvénye. Ez az ösvény könnyebben járható, mint a jedik tiszta útja, viszont a vége kín, fájdalom, szenvedés, és halál.  Ahogy egyre közelebb ért Waylandhez, jedi mester létére egy kis félelem fogta el, de nem kerítette hatalmába! Mikor kilépett a hipertérből, és meglátta a bolygót, már érezte, hogy valami nincs rendben. Eddig még hitt abban, hogy csak ő aggódik, és valójában nincs is semmi baj, de mostanra már csak szeretett volna hinni ebben. Izgult, így az idő lassabbnak tűnt számára. Az Erő segítségével megtalálta azt a helyet, ahol korábban leszállt. Csípőre tett kézzel szállt ki az űrkompból. Nagy levegőt vett, aztán lassan elindult az erdő felé. nem tudta ugyan, hogy merre lehet a támaszpont, ahova tanítványát küldte, sőt, még abban sem volt biztos, hogy a padawan megtalált a szóban forgó épületet. Út közben végig az Erőre támaszkodott, így 2 óra alatt meg is találta a birodalmi erődöt. Mikor meglátta a teljes épületet, megállt előtte kb. 25 méterrel. Várt egy pár percig, majd határozott léptekkel az ajtóhoz lépett. Csukva volt, de a jedi mesternek azonnal feltűnt, hogy az épület nagy részét teljesen benőtték a különböző trópusi növények, de az ajtó nyitótáblája viszonylag tiszta volt. Ám mielőtt kinyitotta volna az ajtót, úgy döntött, hogy egy kicsit kívülről is megvizsgálja a támaszpontot.  Legelőször a széttépázott őrdroidmaradványokat kezdte vizsgálgatni. Látszott rajtuk, hogy bár az idők során a növények is komoly kárt tettek a droidokban, a legnagyobb kárt azonban lézerfegyver tehette bennük.

A második dolog, ami felkeltette a jedi mester figyelmét, azok a működő állványos lézerágyúk voltak. Ahogy padawanjának, ugyanúgy neki sem tetszettek ezek. Szívesen megnézte volna őket közelebbről is, de erre most sem ideje, sem lehetősége nem volt. Nem vacakolt hát tovább, odalépett a nyitótáblához, és megnyomta a nyitógombot. Az ajtó azonnal felcsapódott. A jedit nem érte túl váratlanul ez, hiszen tudta, hogy padawanja is valószínűleg bejött ezen az ajtón.

A látvány alapján, ami elé tárult, hihette volna azt, hogy a padawanja műve, de Jedi mester volt. Egy nyugodt, ésszerű gondolkodásra bármikor képes jedi mester. Látta hát azonnal, hogy ez nem egy ember műve volt. Harc pedig biztos, hogy nem volt odabent. Tehát ezt a pusztítást is a teljes létesítmény gyors elhagyása okozta. És persze az idő. A mester vizsgálódott volna még egy ideig, de tudta, sőt érezte, hogy padawanja itt van, de az nem érzi őt. Tehát valami baj van. Továbbment hát. Végigjárta azokat a folyosókat, amiken nagy valószínűséggel tanítványa is végigmehetett. Ám mikor már vagy egy kilométert megtett a bonyolult és omladozó folyosók labirintusában, valami számára is felfoghatatlan módon hirtelen megvakult. Ez a jedik és sithek esetében nem fizikai vakságot jelent, hanem az Erőn való széles éteri látókör elvesztését. Ez két dolgot jelenthet: ysalamirit, vagy egy rendkívül erős személyt, aki képes leárnyékolni az ő érzékeit. A legtöbb esetben ez egy sith. Még semmi baj nincs, ha ez a vakság csak egy percig tart, ám ha huzamosabb ideig a hatása alatt tud tartani egy jedi mestert, akkor bizony már nagy baj van! Az pedig, hogy itt egy sith van, nem csak rá a padawanjára jelenthet veszélyt, hanem rá is.

Ekkor aztán elért az egykori hangárhoz. Nem tudta ugyan, hogy tanítványa nemrég még itt harcolt, de érezte, hogy több minden folyik ezen a bolygón, mint aminek szabadna. Amint alaposabban körülnézett, meglátott egy hullát tőle kb. 20-25 méterre. Hirtelen persze azt gondolt, sőt szinte biztos is volt benne, hogy tanítványát látja. Amikor azonban odarohant a testhez, egyből látta, hogy ez biztosan nem ő. Letérdelt a földre, hogy tüzetesebben megvizsgálja a holttestet. Különös öltözete volt. Eléggé elhanyagolt öltözet volt, bár a jedi mestert nem is igazán a ruha kötötte le, hanem a test övén függő eléggé extrém kinézetű fénykardmarkolat. A mester habozás nélkül leakasztotta ezt a kardot az övről, és aktiválta. Egy teljesen jó állapotban lévő, működőképes, vörös pengével rendelkező fénykard volt. Deaktiválta a kardot, majd a saját övére akasztotta. A második dolog, ami igazán felkeltette a mester figyelmét, az a láthatóan fénykard által bevitt mély szúrt seb volt a hulla hasa közepén. A jedi felállt, csak bámulta a testet, és gondolkozott, hogy vajon ki végezhetett vele. Az öngyilkosság kizárt volt. Hiszen mi oka lenne egy sithnek (mert feltehetően az volt) az öngyilkosságra, és ha valami oknál fogva mégis ez történt volna, vajon miért pont itt? Ha pedig más szúrta, akkor megvan az esélye, hogy az ő tanítvány volt. Ha pedig így történt, akkor a tanítványa már bizonyára úton van a Bespin felé.

Ezek a gondolatok egy kissé megnyugtatták a jedi mestert, de korántsem teljesen, ugyanis ha nem az ő tanítványa tette ezt, az értelemszerűen azt jelentené, hogy egy másik fénykardos erőhasználó. És ez a másik erőhasználó (hacsak nem egy jedi, aminek nem túl nagy a valószínűsége) akár az ő padawanját is ugyanígy megölhette.

A mesternek sokat segített volna a gondolkodásban, ha tudja, mennyire volt erős ez a halott sith. Ha egy padawan volt, akkor egy kicsit érthetőbb lenne a helyzet. Ha viszont egy lovag, vagy mester, netán egy Sith Nagyúr! Sajnos akármelyik lehetett. Bár a jedik semmit nem tudtak róla, teljesen biztosak voltak benne, hogy jelenleg is van egy sith nagyúr, és nincs is tanítvány, vagy rosszabb esetben tanítványok nélkül!

Végül a jedi mester nem jutott a gondolkodással igazán semmire. De mindenesetre ennek a sithnek a halála jót is jelenthet a Jedi Rend számára. Pláne ha mester vagy Nagyúr volt! Annak azonban, hogy ez egy Nagyúr lett volna, nagyon kicsi esélye van, hiszen ha a Sith Sötét Nagyura meghal, azt minden Erő-érzékeny személy a halál pillanatában megtudja, a sithek valamelyest elgyengülnek (bár még mindig nagyon komoly ellenfélnek bizonyulhatnak), a jedik számára pedig egy megváltással felérő éteri megtisztulást jelent ez. Ő pedig semmi változást nem érzett, bár ezen a helyen volt egy kis sötét Erő, de elég jelentéktelen mennyiségben.

A mester, miután felállt a hulla mellől, először egy nagy szikla felé indult, amire láthatóan nem rég borult rá egy nagy darab a falból. Ezt különösnek találta, így hát odament, hogy megnézze. A szikla és a faldarab közötti résen nem látott semmit, ezért hátrébb állt, és az Erő segítségével finoman a földre fektette a faldarabot. A faldarabon egy írást látott. Lefújta róla a port. A falba bele volt karcolva egy név: Misto Obbin. A mester nem tudta mire vélni ezt a nevet, így hát elsétált a hangár közepén, a rejtélyes módon létrejött hegyhez. Fel sem tűnt neki az a néhány elfonnyadt és megégett növény a hegy oldalán.

A hegyoldal nem volt olyan meredek, hogy a jedi mester ne tudott volna felmászni rajta. Mikor felért, aktiválta fénykardját, és egy kb. 350°-os szögű kört vágott a plafonba. Tudta, hogy a hangár fölött még vannak szintek. Miután kivágta ezt a majdnem teljes kört, deaktiválta, és az övére akasztotta fénykardját, tett egy lépést lefelé, majd az Erő által biztosított lendülettel egy hatalmasat rúgott a körbe. Az pedig a fentebbi szintre repült a rúgás erejétől. A mester azért nem vágott ki egy teljes kört a fénykardjával, mert akkor a nehéz acél ráesett volna.

A fentebbi szinten csak néhány lámpa pislákolt. A mesternek azonban ez is elég volt a tökéletes látáshoz. A nagy terem szinte üres volt. a végében azonban volt valami erősebb fény, ami láthatóan fentről jött, és megvilágított egy kicsi létrát. A mester nyomban el is indult a létra felé. Mikor odaért, először felnézett. Wayland hatalmas fáinak koronáját látta maga fölött. Meg persze a több óráig tartó járkálás után ebben a szörnyű épületben, végre egy kis friss levegő! Fel is mászott a létrán. Kint volt a tetőn. Néhány méterre volt azoktól az állványos lövegektől, amiket már a lenti ajtónál is látott, mikor megérkezett. Csakhogy az egyik lézerágyúnál (a mesternek háttal) egy kb. 185 cm. magas, fekete csuklyás alak állt. A jedi mester azonnal látta, hogy az alak a kezeivel fogja a lézerágyú két botkormány szerű vezérlőkarát. Nem mozdult egyikük sem. Majd 1 perc múlva a csuklyás, mintha nem is tudna a mögötte álló jedi mesterről, Egyetlen pontos lövéssel szétlőtte az űrkompot, amivel a jedi érkezett. Ezt maga a mester is látta. Elő is kapta a fénykardját, de még mindig nem közelített a lövegnél állóhoz. Nem azért, mert félt, hanem ha harcra kerülne a sor (merthogy az illetőn érezte a jedi, hogy fénykardal támadna, hiszen valószínűleg egy sith) sokkal előnyösebb a védekező pozícióból kezdeni a közelharcot. Erre azonban továbbra sem került sor.

Majd mikor a jedi mester egy kis lépéssel közelebb ment az ismeretlenhez, az egy hihetetlen gyors mozdulattal hátraperdült, és egy pisztollyal a jedire lőtt. A mester éppen csak meg tudott menekülni egy gyors hátra szaltóval. Fénykardja aktiválva volt, így hát kész volt arra, hogy előreugorjon, és lecsapjon az ismeretlenre. Ám mielőtt ezt megtehette volna, a csuklyás alak az Erő segítségével a levegőbe emelte a jedit, de nem is vacakolt sokat: egy hatalmasat lökött az Erővel, úgy hogy a mester egészen a hosszú épület másik végéig repült. Amikor földet ért, még a lendület miatt gurul egy párat. Ennek következtében sodródott le a magas épület függőleges oldalára. Messziről az idegen alak számára úgy tűnt, hogy a jedi leesett (ez pedig egyenlő lett volna halállal), de valójában a mesternek sikerült megkapaszkodnia.

A csuklyás még egy ideig nézte a Waylandi messzeséget, a végtelen őserdőket, hegyeket, folyókat, majd egy pontosan kiszámított ugrással lent is volt az épület bejáratánál.