19. FEJEZET

A sith nagyúr egy gyors vágással elintézte a két rohamosztagost. Megkezdődött a harc. A nagyúrnak nem jelentett problémát elbánni a legénységgel. Nem ölte meg mindet: sokat csak az Erővel nekivágott a falnak. Ettől csak elájultak.

A legénység után a nagyúr Threed felé közelített. Kikapcsolta fénykardját, és nyugodtan sétált Threed felé. Miközben sétált, a háta mögött feléledt egy elájult technikus. Felvett a padlóról egy pisztolyt, és rálőtt a sithre. Bár a nagyúr fénykardja már az övére volt akasztva, mégis elő tudta kapni, aktiválni, és még meg is fordulni, hogy egy gyors mozdulattal visszaverje a lézernyalábot egyenesen a technikusra…

Ismét eltette a fénykardját, és ment tovább Threed felé. Az admirális, miután látta, hogy mi történt a technikussal, nem próbálkozott megtámadni a sith nagyurat.

Doff és a birodalmiak már rohantak a hajóhídra vezető lifthez. Oda is értek egy hamar.

- Te jedi, menj elöl! – utasította a parancsnok Doffot. Doff nem habozott, beszállt a liftbe. Két rohamosztagos ment vele a 10-ből, aki jött. A lift elindult. Amint a liftajtó bezárult, Doff előkapta a fénykardját…

A lift felért. Az ajtó kinyílt. Kilépett rajta Doff. Ekkor a sith nagyúr még nem ért el Threed-ig.

- Állj csak meg! – kiáltott a sith nagyúrra Doff – tudom, hogy készülsz valamire

A folyosón sötét volt. Shila maga elé engedte a jedit. Indultak tovább.

- Honnan szerezhetett Olan rancort? – kérdezte Redd suttogva.

- Nem tudom, de ha engem kérdezel, nem tudott volna megfizetni 4 ilyen dögöt. Tehát be kellett fognia őket. Ezt pedig a Dathomir-on tehette meg… ez az én elméletem.

- Ez elég reálisnak tűnik. De miért kellett neki rancor? Ráadásul 4? – értetlenkedett Redd.

- Nem tudom. Amennyire én tudom, csak arra használja a rancorokat, hogy a foglyait megegyék.

- Biztos vagyok benne, hogy nem csak erre használta őket. Csak erre a célra a hülye sem akar fenntartani 4 vad rancort egy földalatti bázison… teljesen logikátlan az egész.

- Az – mondta Shila egyetértően. A kis beszélgetés közben lassan elértek a folyosó végéig, ahol volt egy ajtó jobbra, és egy balra.

- Váljunk szét – javasolt a lány.

- Rendben. Nálad van a kard, ugye?

- Persze. Meg tudom védeni magam, ha őrökkel találkoznék – mondta magabiztosan a twi’lek lány, és már indult is ajtóhoz. Az ajtó halk szisszenéssel kinyílt előtte. Egy díszpáholyban találta magát. Egy díszpáholyban, ami egy hatalmas rancor arénára nézett. A páholy egy igazi kis luxus-sziget volt a mocskos, kőpados ülőhelyek között: voltak csillogó felszolgáló droidok, hűtő-ventillátorok, kis monitorok, amiken a luxuspáholyban ülők közelebbről nézhették az olyan jeleneteket, amiket közelről lehet igazán élvezni.

- Hülye szadista sznob… - szitkozódott magában Shila.

Miután Shila mögött lezárult az ajtó, Redd is be akart menni a neki szánt ajtón. Az azonban nem nyílt. Kiterjesztette jedi érzékeit, de nem észlelt senkit 10 méteres körzetben Shilán kívül. Belerúgott az ajtóba, de ez nem segített. Fogta hát a fénykardját, és izomból belevágta az ajtóba. Vágott rajta egy kört, majd ezt berúgta, és átmászott. Ő egy fegyverraktárban találta magát. Voltak itt mindenféle fegyverek. Sok olyan kard volt, mint amilyeneket Olan emberei használtak, meg persze lézerfegyverek is rendesen. Ezeken kívül voltak még sokkolók, néhány gránátöv, és robbanó töltetek. A sötét, mocskos szobából két másik ajtó nyílt. Redd először a hozzá közelebb lévőbe lépett. E mögött egy ugyanolyan piszkos őrlakot talált, mint amilyen a rancornál volt. Redd kinézett az ablakon, de itt nem volt rancor. A jedi mester megkönnyebbült.

Mivel itt nem talált semmi érdekeset, Redd visszament a fegyverraktárba, és ott a másik ajtóhoz lépett. Ez is kinyílt előtte. Odabent egy kis vezérlőterem volt tele számítógépekkel, monitorokkal. Az egyik monitoron egy radar kijelzője volt. Redd beindította a radart. Nagy megdöbbenésére a radar figyelte az egész Wayland légkörét. A radar egyetlen egy hajót jelzett. Egy kis vadászgépet.

Redd azonnal előkapta a kommlinkjét, és hívta Shilát. A lány hamar jelentkezett:

- Shila, van ennek a földalatti telepnek valami fegyvere valami fegyvere? – kérdezte izgatottan Redd.

- Van egy légvédelmi ágyúja elrejtve a hegyoldal sziklás részében – válaszolt a lány nyugodt hangon – de miért kérded? Csak nem szükséged lenne rá?

- De, de! Nagyon is! – mondta Redd – itt vagyok egy kis vezérlőterembe. Szerinted lehet innen lőni azzal az ágyúval.

- Nem tudom, de szerintem igen.

- Megpróbálom… - ha sikerül, talán megtudunk néhány dolgot arról a névről, amit kardon, és a bázison…

- Jó lenne – mondta Shila – átmegyek hozzád, hátha segíthetek. Merre vagy?

- Csak gyere be a másik ajtón, és onnan meglátsz.

- Megyek! – és a lány már ott is volt egy pillanat alatt. Redd már akkor javában kereste a löveg kezelőjét, de nem találta. Shila találta meg.

- Lövök én – mondta Redd, de mire kimondta, Shila már eltalálta a komp hajtóművét. A komp elkezdett zuhanni a hegy felé.

- Hé, hát ez meg hogy… - hebegte a jedi – ez nem ér! Egy fiatal nő simán tud kezelni egy löveget, egy jedi mester pedig nem? Hát hogy van ez?- kérdezte kicsit viccelődve Redd. Shila kissé öntelt képet vágott, persze csak poénból.

- Na, de félre a tréfát. Az a hajó „landolni fog valahol itt. Ki tudod számítani, hogy hol?

- Csak nagyjából, de már csinálom is! – mondta Shila gyorsan, és már kezdett is dolgozni.

- Megvan… körülbelül a régi víznyelőnél.

- Öööööö…

- Egy nagy sötét barlang a végén egy nagy kapuval, ami egy mély sziklagödörre nyílik.

- Ott jöttem be a telepre! – mondta Redd meglepődötten – mit gondolsz, túléli a landolást?

- Van rá esély. Ha nem töri be a kaput a barlangban, akkor túlélheti.

- Remélem, lesz olyan jó állapotban a pilóta, hogy beszélhessünk vele…

- Én is, de inkább azt remélem, hogy nem akar majd megölni minket minden áron.

A komp már egy kicsit lelassult, úgy közelített a hatalmas, sötét kőkapu felé. A hajó fara égett, és fekete füstöt árasztott Wayland tiszta légkörébe.

A komp végül pont berepült a kőkapun. Mikor beért, az égő hajtómű, és a hajó lámpái világítottak, de ez csak egy pillanatig tartott, mert
a kis komp becsapódott a víznyelőt elzáró dúracél kapuba. A hajó elég rendesen megrongálódott.

Shila megnyitott egy térképet, amin rajta volt, hogy hogyan mehetnek le a régi víznyelőbe. Miután megnézték a térképet, már indultak is lefele. Út közben nem találkoztak senkivel. Úgy tűnt, hogy kiirtottak minden fegyverest. De ez persze elég valószínűtlen volt. Tehát csak szerencséjük volt.

Leértek a víznyelő alsó termébe. Itt felszálltak arra a hatalmas, nyitott liftre, ami felvitte őket a kapuig. Mikor felértek, látták, hogy a kapu nem rendesen behorpadt, de nem szakadt ki.

- Jó erős ez a kapu, hallod – jegyezte meg Shila.

- Az – válaszolta gyorsan Redd – remélem, nem nyomta szét a pilóta fejét.

Kiszálltak a nagy, nyitott liftből, és a kapuhoz léptek. Azon a lyukon másztak át, amit Redd vágott a fénykardjával, amikor bejött ebbe a komplexumba.

Kint a hajóroncsnak csak a fara égett, és füstölgött. Ez jót jelentett Redd és Shila számára.

A hajó oldalsó lámpái még világítottak, így jól lehetett látni szinte mindent. Redd felugrott a hajó tetejére, hogy bejáratot keressen, Shila pedig az oldalsó ajtót próbálta megkeresni a roncson. Redd a fénykardjával vágott egy lyukat a hajó tetejébe, majd intett Shilának, hogy jöjjön ő is. A lány nagy nehezen felmászott a hajó tetejére, és már ott is állt Redd mellett. Először a jedi ment be. Mivel a hajó utasterébe érkeztek, ezért az magas volt, így Shila nem tudott leugrani.

- Nyugodtan ugorj, elkaplak! – mondta Redd, aki már lent volt.

- Öööö, rendben… - válaszolta határozatlanul a lány, és már ugrott is. Redd minden gond nélkül elkapta, és letette. A lány feltápászkodott. Ezután Reddel együtt elindultak a pilótafülke felé. A fülke belseje nem volt túl jó állapotban: szinte mindenhol behorpadt, és a műszerek néhol szikráztak is egy kicsit. A pilótaülésben egy fiú ült. A kezei lelógtak, a feje pedig a vezérlőpulton „pihent”.A feje mellett volt egy kis vér a vezérlőpulton, és a karján is volt néhány vágás és ütés.

- Szerinted még él? – kérdezte halkan Shila.

- Remélem – mondta gyorsan Redd, majd odalépett a fiúhoz, és felemelte a fejét. Mikor meglátta az arcát, Redd hátraugrott.

- Ez nem lehet igaz! – kiáltotta

- Mi a baj, Redd? – kérdezte ijedten Shila – ismered ezt a fiút?

- Igen! Ő a tanítványom! – mondta Redd izgatottan.

- Mit tettem… - sajnálkozott Shila – lelőttem, ahelyett, hogy megpróbáltam volna felvenni vele a kapcsolatot.

- Ha meghalt, akkor én nem akarok többé jedi lenni… - mondta Redd. Súlyos szavak voltak ezek egy jedi mester szájából, de Redd komolyan gondolta. Volt már rá példa a jedik közt, hogy egy mester kilépett a rendből, mert elvesztette a padawanját.

- Ó, annyira sajnálom! Nem akarok mentegetőzni… mindent tönkretettem…

- Várj! – mondta Redd hirtelen - nem halt meg! Érzem!

- Biztos ez?

- Teljesen! Fel kell ébresztenünk.

- Megpróbálok vizet szerezni, az biztosan jót tenne neki!

Na, de… - Redd arcán ráncok jelentek meg – mi ez?

- Mi történt?

- Mintha a sötét oldalt érezném itt…

- Az azt jelenti, hogy itt van valahol egy sith?

- Nem feltétlenül… Azonnal fel kell ébresztenünk! – kiáltott fel megint Redd, majd a kezével kicsit megpofozgatta a padawan arcát. Aztán az ifjú szeme lassan kinyílt. Redd hátraugrott, mikor meglátta padawanja sárgásvörös szemeit.

- Szóval te… Ez nem lehet igaz… de hogyan? – hebegte Redd. A fiú felkelt, és egy gyors mozdulattal úgy meglökte Reddet, hogy kiesett az ajtón. Olyan erővel esett hátra, hogy feldöntötte vizet hozó Shilát. Aztán Redd gyorsan felugrott, és felsegítette a lányt is. Az immár sith padawan a pilótafülke ajtajában állt.

- Mi lett veled? Miért álltál át a sötét oldalra? – kérdezte Redd kemény hangon.

- Megtaláltam az Erő igazi útját! – mialatt ezt mondta, a sith padawan arcán kissé félelmetes, szenvedélyes hatalomvágy jelent meg – hamarosan olyan erőm lesz, amit te, szánalmas kis jedi fel sem tudsz fogni!

- Ne csináld ezt! – Redd próbálta észhez téríteni a fiút – a sötét oldal nem ad nekem semmit, csak kínt, szenvedést, fájdalmat, és halált képes okozni! Gondolkodj!

- Naiv jedi… - mondta a sith egy kis megvető mosollyal – a sötét oldal olyan erőt képes adni nekem, aminek segítségével addig élek, ameddig csak akarok!

- Ez hazugság! Te is tudod!

-Nem, nem… - bizonygatta igazát a sith. És egyébként igaza is volt. Ezt Redd is sejtette, de valahogy meg kellett próbálnia visszatéríteni a régi padawanját, de már látta: nincs esély…

- Hát, ha nem térsz vissza, akkor sajnos meg kell, hogy öljelek… még van egy esélyed!

- Neked nincs esélyed, Thoren! Én voltam az, aki ellökött téged a birodalmi bázis tetején! – mondta a sith. – sokkal erősebb lettem nálad, és ezt is a sötét oldalnak köszönhetem – kiáltotta az újdonsült sith – sőt, egy sith nagyúr már fel is vett engem a tanítványának! Méghozzá tudtommal a sithek legfőbb vezére! Megszerzem a szükséges tudást, megölöm a nagyurat, és én leszek a Sith Sötét Nagyura!

- Nagyot tévedsz, ifjú! – válaszolt elszánt hangon Redd – mert most meg kell, hogy öljelek – és Redd már elő is vette a fénykardját, és aktiválta is.

- Látom, nem vagy egyedül – mondta a sith (merthogy most már annak lehet nevezni) – ki ez a csinos hölgyecske? Csak nem itt találtad?

- Őt hagyd békén! – Redd hátraszólt a lánynak, hogy bújjon el. Shila azonnal meg is tette.

- Na, hadd lássam, mit tanultál, te híres nagy harcos! – kérdezte Redd kihívóan. A sith erre előkapott egy fénykardot. Redd azonnal látta, hogy az nem az egykori padawanja fénykardja.

A sith aktiválta fénykardját. A penge vörös volt.

- Ezt a halott sithtől vetted el, igaz?

- Eltaláltad, Redd!