23. FEJEZET
- És ha nem sikerül megállítani? – kérdezte Quil, és gondterhelt arccal nézett a mellette ülő Shilára.
- Akkor nem tudom mi lesz. Csak azt tudom, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy rendbe hozzuk a dolgokat.
- Tehát mindent vagy semmit…
- Sajnos igen. De ön is tudja, hogy meg kell próbálnunk.
- Persze, persze – mondta Quil. Shila látta rajta, hogy nem nagyon hisz ebben az egészben.
- Sikerülni fog, meglátja – bíztatta a lány, bár ő mag sem volt biztos a dolgában, sőt, ha nem látta volna, mit művelt eddig is a sötét oldal egy fiatal, jólelkű jedi padawannal, akkor nem is indult volna el. A lány agyában egy pillanatra megfordult, hogy most még meg lehet állni, de aztán, ha a fiú esetleg tudomást szerez róluk, akkor már egyirányú az út... az a szűk, göröngyös, ködös út, amin akkor már végig kell menniük. Ráadásul szinte vakon… Aztán elhessegette a gondolatot, sóhajtott egy nagyot és arcát a kezeibe temetve támaszkodott a térdén.
Quil sem érezte jobban magát, mint a twi’lek lány. Érezte a feszültséget a pilótafülkében, Shilában, a pilótaülésben ülő templomi őrben, és magában. Mindenben.
- Mondja, lehet tudni, hogy mikor érkezünk meg a Tatooine-ra?
- Sajnos nem tudok semmi pontosat mondani, hölgyem, de ha megfelel, én úgy vélem, hogy úgy 1 óra múlva ott leszünk.
- Remek –suttogta Shila. Ezután sóhajtott még egyet, és felállt. Eddig sem esett jól ülni, hiszen a sok izgalmas történés alatt a pilótaruha rendesen ráragadt szegényre. Már rég fel akart állni, de annyira elmélyült zavaros gondolataiban, hogy nem jutott odáig. Most viszont elszánta magát.
- Én egy kissé elálmosodtam, úgyhogy lemegyek, keresek valami italt, ami ad egy kis energiát.
- Magával tartok – jelezte gondterhelt hangon Quil, és ő is felállt.
- Nyugodtan tegezzen – mondta Shila – van egy olyan érzésem, hogy vár még ránk pár dolog, amit együtt kell leküzdenünk…
- Igazad lehet. Ha már így vagyunk, te is tegezz.
Shila bólintott, és elindult le, a hajó nappali helységébe. Lent a bárpultnál talált energiaitalt. Kivett egyet Quilnek is, és magának is. Mialatt iszogatták, beszélgettek.
Quil, az egyik korty után halkan felnyögött:
- Ó, te szentséges…
- Mi az? – kérdezte gyorsan Shila.
- Semmi, csak belegondoltam, hogy hamarosan meg kell járnunk egy galaktikus gengszter palotáját, és társulnunk kell (már ha sikerül) egy fejvadásszal…
- Hát igen, kemény menet lesz, az biztos. De mondd csak, te mennyire tudsz bánni a fegyverekkel?
- Hát, nemrég a hazámon, az Ord Mantellen egy barátom megtanított használni kisebb pisztolyokat, de egyébként nem értek a fegyverekhez. Őszintén szólva nem szeretem őket. Valahogy nem érzem túl jól, ha fegyver van a kezemben.
- Nagy kár, mert valószínűleg hamarosan szükséged lesz fegyverre – mondta a lány, és levette az övéről az egyik kispisztolyt – ez mindig legyen nálad. Nálam is lesz egy ilyen, és egy kard.
- Tudod használni a kardot? Hmm, ez meglepő egy fiatal nőtől.
- Tudom… de hát nem árt. Az utóbbi időkben bizony jól jött, hogy nálam volt. Főleg a Waylanden.
- Wayland? A képregényekben, amiket rajzolok, sokszor szerepelt, mint egy hatalmas, vad dzsungel? Tényleg olyan vad?
- Az, de a felszín az még semmi. Sokkal veszélyesebb dolgokat találtam egy hegy belsejében…
- Ez érdekes. Mit konkrétan? – érdeklődött Quil. A lány láttam rajta, hogy tényleg izgatja a dolog, és végül is örült ennek a beszélgetésnek, mert egyrészt legalább telik vele az idő, másrészt pedig egy picit eltereli a gondolataikat a vállukon lévő hatalmas teherről.
- egy kis kalózbázist. Egy őrült emberféle lénynek volt ott egy titkos bázisa, amiben fekete ruhás, karddal felfegyverzett szolgák járkáltak mindenfele. És volt pár rancorja is. Kivégzésekre használta őket. A foglyai kivégzésére. Én is egy ilyen fogoly voltam, amíg egy Redd Thoren nevű jedi mester ki nem szabadított, és innentől jön a hosszú, bonyolult része, úgyhogy abbahagynám…
- Értem. Hát ez izgalmas.
- Nekem mondja – nevetett Shila. Tudott nevetni. Ez már valami…
Folytatták volna a beszélgetést, de a pilótafülkéből (helyesebben szobából) kisietett a templomőr.
- Kiléptünk a hipertérből. A Tatooineon vagyunk.
Shila és Quil is egyből felsiettek a vezérlőterembe.
- Kérem, nézzen utána, hogy melyik űrkikötővel rendelkező település van a leg közelebb Jabba palotájához.
- Igenis, hölgyem – reagált gyorsan az őr, és már hozzá is fogott a kereséshez. Kb. fél perc múlva megszólalt.
- Jabba palotája melle4tt van egy Wayfar nevű város. Nem túl nagy, de szinte közvetlenül a palota mellett van. És persze van űrkikötője is.
- Remek. Akkor ott kellene leszállnunk.
- Igenis!
- Egyébként politikailag mi a helyzet a településen? – kérdezte Shila.
- A településen (mint ahogy a Tatooine összes többi településén is) bűnözők, és törvényen kívüliek élnek. Rajtuk kívül ócskások, kocsmai szórakoztatók, és hozzájuk hasonlóak. A településen persze Jabba vérebei tartják fenn a „rendet”.
- Szép… - jegyezte meg halkan Quil.
- Hát igen – mondta az őr – jó lesz vigyáznunk magunkra. Ha valaki belénk köt, ott nincs tisztességes igazságszolgáltatás, csak Jabba szava szent. Nem szabad feltűnést keltenünk. Bűnözőknek kell tűnnünk. Ha meglátják, hogy nem helyiek vagyunk, akkor szinte biztos, hogy belénk kötnek. A balhézás meg ugyebár nem egyenlő a feltűnésmentességnek…
- Járt már valaki a Tatooine-on? – kérdezte Shila.
- Én már igen – szólt az egyik őr. Az az őr, aki először foglalkozott Shilával a Bespinen.
- Csak átutazott, üzletelt, vagy esetleg ott is élt?
- Ott éltem 10 évet. Hogy aztán hogyan kerültem a Bespini jedi templom őrségébe, na, az már nagyon hosszú sztori…
- Ez miben segít minket? – kérdezte Quil.
- Abban, hogy vannak ott ismerőseim, akik talán segíthetnek bejutni Jabbához! – válaszolta gyorsan az őr – Mert hát Jabbához nem lehet csak úgy besétálni. Balhézni pedig ugyebár nem akarunk. és amúgy sem bírnánk el a palota őrségével, és Jabba vérebeivel, meg fejvadászaival. Annak semmi értelme nem lenne, ha Jabbát az ellenségünkké változtatnánk.
- Igaz. És esetleg van ismerőse Wayfarban is?
- Ott nincs, de Mos Eisleyben vannak barátaim. Mos Eisley nagy város, ha valahonnan, onnan biztosan sikerül szerezni valami infót, amivel bejuthatunk Jabbához.
Ahogy Shila meghallotta ezt, azonnal szólt a hajót irányító őrnek, hogy Mos Eisleyben kell leszállniuk, nem Wayfarban. Ezután már nem beszélgettek egészen a leszállásig. Az engedélyt hamar megkapták. Talán az Erő akarta így, talán valaki más…
|