- A rohamosztagosok beszorítottak egy szökevényt a felrobbant hangába! – mondta Threednek egy parancsnok. Nem is akármelyik parancsnok. Ő volt az, aki megtalálta a sithnél azt a különös kis piramist. A parancsnok folyamatosan ideges volt, főleg a kis piramis miatt…
- Remek, Brockner parancsnok, remek! – mondta elégedetten Threed – de mi van a sullustiakkal? – kérdezősködött az újdonsült admirális – őket nem kapták el?
- Hát, uram, tudja, elkapták, de sikerült megszökniük… - mondta lesütött szemekkel Brockner parancsnok. Bár ő maga nem vett részt az akcióban, ami egyébként jelenleg is folyt, viszont Threed személyesen bízta meg őt azzal a feladattal, hogy jelölje ki a katonákat, továbbá a jelentés terhét is Brockner vállára akasztotta.
- Mi az, hogy megszöktek? – kérdezte idegesen Threed.
- Megadást színleltek, uram…
- Ezt nem hiszem el! – dühöngött Threed – miért van az, hogy ha elkapunk valakit, azt meg is tartsuk fogolynak legalább 5 percre? Miért? Pedig csak 4 személyt kellene elkapniuk egy birodalmi csillagrombolón! – Threed vett egy nagy levegőt, várt egy percet, aztán folytatta – most elmehet… elveszem öntől ezt az ügyet.
- Igenis, Uram! – Brockner már indult is a lakosztályába. Most, hogy már nem kellett ezzel a nyomasztó akcióval foglalkoznia, csak egy dolog maradt a fejében: a kis piramis…
Amikor felért a lakosztályába, rögtön magára zárta az ajtót, aztán odalépett az asztalához, kinyitott rajta egy kis fiókot, és kivette belőle a piramist. Nézegette, kopogtatta. Próbálta kitalálni, milyen anyagból készülhetett, ez azonban nem sikerült. Aztán odalépett az asztali számítógép termináljához, és elkezdett keresgélni a galaxis összes nyelvéről. Próbálta összehasonlítani a piramison látott írásjeleket azokkal a betűkkel, amiket a galaxis leg különfélébb nyelveiben használnak, azonban ilyen módon sem talált semmit. Minél több sikertelen próbálkozáson volt túl, annál jobban izgatta ez a rejtélyes kis piramis.
- Ez nem lehet igaz… - bosszankodott magában Brockner. Még egy jó ideig gondolkodott, aztán eszébe jutott valami: ha valaki, akkor a gazdája biztosan tudja, mi ez, és hogy mire való. Tehát el kell fognia azt az alakot, akitől elkobozta a piramist. De csak annyi a gond, hogy az alak meghalt, a hulla pedig eltűnt – nem számít – gondolta elszántan Brockner – akkor is megtalálom! – és nem is vacakolt tovább, elhagyta a lakosztályát, hogy megkeresse az alakot (akiről mi tudjuk, hogy egy sith). Persze továbbra sem akarta, hogy Threed, vagy valami más tiszt tudomást szerezzen a dologról. Ez egy kissé megnehezítette a dolgát, de nem hátrált meg.
Először is felkereste annak a rohamosztagnak a parancsnokát, amelyik a kutatást végezte. Tőle nem sok mindent tudott meg. De az egyetlen igazán lényeges dolog az volt Brockner számára, hogy sikerült megszereznie a sithtől elkobzott összes holmit. Ezek között volt a fénykardja is. Brockner nem tudta mi az, ezért megkérdezte a rohamosztagos parancsnoktól.
- Maga tudja, mi ez? – kérdezte Brockner.
- Igen, uram, már utánanéztünk: ez egy fegyver. Egyfajta kard. Különlegessége, hogy mindent könnyedén átvág, és hogy a penge nem kopik!
- Ez fantasztikus! Hol lehet beszerezni egy ilyen fegyvert, és ő honnan szerezhette?
- Mindent átnéztünk uram, és sehol nem lehet ilyenre szert tenni: minden úgynevezett erőhasználó magának készíti el. Mind egyedi.
- Erőhasználó? – álmélkodott Brockner.
- Igen, Uram. – a parancsnok elmagyarázta Brocknernek a jedik és sithek mivoltát, és az Erőről is beszélt neki egy pár szót.
- Szóval, ez egyfajta vallás, vagy mi, ugye?
- Olyasmi, Uram.
- Rendben, tehát akkor a kard tulajdonosa egy ilyen bizonyos sith erőhasználó volt.
- Igen, Uram.
- Köszönöm, elmehet! – mondta Brockner, és ő is tovább indult. Viszonylag sokáig kereste a sithet, de nem találta. Aztán amikor már feladta volna a keresést, és egyedül sétált egy a hajó hasában lévő üres, elég sötét, hosszú folyosón, hallott maga mögött egy mély hangot.
- Tudom, hogy magánál van a kardom, a kommlinkem, és a holokronom… - mondta mély, fenyegető hangon az alak, akiről Brockner (bár nem nézett hátra) már biztosan tudta, hogy a sith volt. – most azonnal adja ide őket, különben elveszem!
Brocknerben felébredt a remény, hogy most aztán elkaphatja, és kiszedheti belőle, hogy mi az a piramis… de nem volt biztos a dolgában, hiszen a rohamosztagostól hallottak alapján nem lesz könnyű.
- Nézd, semmi esélyed elhagyni ezt a csillagrombolót, ezt bizonyára te is tudod. Ráadásul az, ha engem megtámadsz, csak ronthat a helyzeteden – mondta Brockner.
- Ne foglalkozz te az én helyzetemmel, csak add ide a holokront és a fénykardot, érted? – sziszegte a sith.
- Hát jó, gyere, odaadom – mondta Brockner, pedig fogalma sem volt arról, hogy mi az a holokron. A sith lassan odasétált Brocknerhez. Mikor odaért, Brockner egyből előkapta a pisztolyát, és egy kábító lövést adott le vele a sithre. Az még egy másodpercig mozgott, majd elájult.
- Igen – suttogta Brockner. El sem hitte, hogy ilyen könnyen el tudott hallgattatni egy igazi sithet. Furcsállta, hogy ez nem sikerült az elit rohamosztagosoknak, de most ez volt a legkisebb gondja.
Kicsit nehézkesen, és sok kerülő után sikerült felvonszolnia a sith testét a lakosztályába. Ott aztán keresett vendége számára néhány erős lézeres bilincset. Olyat, ami rendelkezik azzal a funkcióval, hogy ha túl nagy erőhatással feszül neki valami belülről, egy (a „támadó” erőnek megfelelő erejű) kis áramütést ad le a fogolynak.
Brockner felrakta a bilincseket a sith kezére, és lábára is. Aztán rövidesen fel is ébredt. Brockner azonnal elmondta neki, hogy hol van. A sith csak némán nézett rá. Kifejezéstelen, sötét, éles arca kissé megijesztette még így, fogolyként is Brocknert, de erőt vett magán.
- Rendben, sith barátom – kezdte Brockner, és elővette a kis piramist. Ahogy meglátta, a sith sárgás-vörös szemeiben felgyulladt egy láng: egy láng, ami nem fizikai, csupán „lelki láng”, Brocknert mégis úgy égette, mintha igazi tűzbe nyúlt volna. De uralkodott magán, és folytatta – először is megmondod nekem, hogy mi ez – mondta határozottan – na, nyögd ki, mi ez? – a sith nem válaszolt.
- Ne játszd meg a némát, köpd ki, mi ez! – rivallt rá dühösen Brockner.
- Hát, ha nagyon akarod, szánalmas kis tudatlan birodalmi. Te vak vagy. Te soha nem fogod megérteni, hogy mi ez. Ez egy 10000 éves sith holokron – vallott a sith Brockner számára elég barátságos hangon.
- Na persze, tudod, mikor hiszem el, hogy ez itt 10000 éves! Nem bírhatott ki annyi időt. Már régen szétment volna.
- Ezt mondtam: te nem értheted ezt. De hogy mégis higgy nekem, azt mondom, lőj bele akármilyen közelről a hasztalan kis lézerfegyvereddel! – mondta a sith. Brockner nagyon meglepődött ezen, de örült, hogy a sithnek megeredt a nyelve, ezért tovább akarta folytatni a beszélgetést, így hát elővette a sugárvetőjét, és kb. 20 cm-re a holokrontól megállította.
- Rajta, nyugodtan lőj bele! – bátorította a sith – az ilyen hasztalan kis semmirevaló lézerköpő nem árthat egy ilyen ereklyének! – Brockner egy kissé sértettnek érezte magát azok miatt, amiket a sith a kiváló lézerfegyverekre mondott, és talán ezért, talán más ismeretlen ok miatt meglőtte a holokront. egy növelt energiájú lövéssel. Brockner meglepetésére a holokron egyszerűen elnyelte a lézernyalábot.
- Látod, ennyit értek ti egy sithel szemben! – gúnyolódott a sith.
- Ha ilyen legyőzhetetlen, hatalmas az erőd, akkor miért te vagy a fogoly, és miért én vagyok a fogva tartó? – vágott vissza Brockner –na, erre mit mondasz, nagyokos?
- Ó, te buta, én nem vagyok fogoly! – mondta a sith szinte nevetve. A hangjában Brockner érezte, hogy a sith, aki megkötözve feküdt az ágyon, lenézi őt.
- Ne hülyéskedj már! Meg vagy kötözve! – mondta Brockner. Nem hitt a sithnek. Itt hibázott.
- Hát jó, akkor bebizonyítom, hogy nem vagyok fogoly – mondta a sith olyan hangnemben, mintha kényszerből tenné, amit tesz: egyszerűen széttépte a bilincseket egy pillanat alatt. A lábán, és a kezén is. Brockner majdnem elájult attól, amit látott. Nagyon jól tudta, hogy ez lehetetlen, amit az imént véghezvittek a szeme előtt: először is azért, mert semmilyen ismert élőlény nem tud kifejteni akkora erőt, hogy így, egy másodperc alatt szétszakítsa ezt a brutálisan erős bilincset. Kettő: de ha ki is tudna fejteni ekkora erőt, a bilincs, mielőtt szétszakadna, olyan erejű áramütést kapna a fogoly, hogy azonnal meghalna.
- Ez lehetetlen! – kiáltott Brockner idegesen.
- Igen, ez teljességgel lehetetlen, a te fajtádnak! – nekünk, erőhasználóknak nem olyan nagy dolog. Legalábbis egy sith nagyúrnak ez semmi! Most pedig kérem azt a holokront és a cuccaimat! Ha azonnal ideadod őket, talán nem öllek meg! – mondta a sith, most már komoly, fenyegető hangon. Brockner persze rögtön odaadta a sithnek a cuccait. Brockner látta, ahogy a sith felakasztgatta az övére a visszaszerzett tárgyakat, amikor viszont a holokronra került a sor, hátat fordított Brocknernek, valószínűleg azért, hogy ne lássa, hova rakja pontosan. Miután elrakott mindent, a sith visszafordult Brockner felé, és az erő segítségével egy pillanat alatt, könnyedén a szoba falához vágta a tisztet. Brockner elájult. A sith kilépett a szobából, és határozottan elindult a folyosón. Úgy ment előre, mintha pontosan tudná hova megy. Egy kanyarnál befordult vele szemben két tiszt. Kihúzták magukat, és szilárdan megálltak. A sith közeledett feléjük, de úgy tett, mintha nem is látná őket. Amikor odaért hozzájuk, egyszerűen, úgy, hogy arcizma sem rezdült, átgázolt a két tiszten.
- Hé, ki maga, és mit képzel? – förmedt rá az egyik tiszt –azonnal jöjjön ide! – ordított rá, de a sith észre sem vette, csak ment tovább.
- Süket vagy, vagy hülye? – kérdezte gúnyolódóan a másik tiszt. Erre a sith megállt, és lassan megfordult.
- Nincs időm rátok, szánalmas kis vak emberek. Hagyjatok! – mondta nyugodtan a sith, majd visszafordult, és indult tovább.
- Mit mondasz, te? – gúnyolódott tovább az egyik tiszt – azt mondtam, hogy gyere ide, tehát neked ide kell jönnöd, akárki is vagy! – fölényeskedett a tiszt. Erre a sith ismét megfordult, és az Erő segítségével a lábai elé rántotta a két tisztet, majd egy elképesztően gyors mozdulattal előkapta a fénykardját, és egy mély vágást ejtett mindkét tiszt hátába. A vágás halálos volt.
A sith otthagyta két hullát, és tovább ment. Útja során sok ilyen eset történt még… míg aztán fel nem ért a hajóhídra felvezető lifthez. A liftajtót 4 elit rohamosztagos őrizte. Amint meglátták a sithet, azonnal tudták, hogy kiről van szó, így rögtön tüzelni kezdtek. A sith először védte a lövéseket, de aztán bevetette azt a fegyvert, ami hatalmasabb volt a fénykardnál, és a nagy erejű lézerpuskáknál: az áramozást. A rohamosztagosok azonnal meghaltak, amint kaptak a halálos villámokból, amik elképesztő erővel törtek elő a sith kezeiből.
Miután elintézte a rohamosztagosokat, elővette a kommlinkjét, és beleszólt:
- Na, azt hiszem, megtaláltam a hajóhidat – szólt bele halkan, de nem kapott választ – na, mi van már, miért nem jelentkezel? – kérdezte idegesen a sith. Várt egy kicsit. Érezte, hogy nem fog ennyiben maradni a beszélgetés. És valóban, történt is valami.
- Ki vagy? – kérdezte egy kicsit hörgő, de fiatal hang.
- Te ki vagy? – kérdezett vissza – mert, hogy nem Darth Rooda, az biztos.
- Nem az vagyok. De feltételezem, hogy egy sithről beszélsz.
- Persze, de áruld el, ki vagy!
- Hát jó, a nevem Nad Raddon – mondta az ismeretlen.
- Hmm, valahol már hallottam a Raddon nevet.
- Jedi voltam… de megöltem egy sithet a Waylanden, és így megtaláltam az Erő igazi útját.
- Remek, szóval átálltál a sötét oldalra… kitűnő, kitűnő! – mondta elégedett hangon a sith – megölted a padawanomat, így most a helyébe kell, hogy lépj! – mondta, és komolyan is gondolta.
- De hát honnan tudod, hogy nem hazudok? – kérdezte a hang meglepetten.
- Ha hazudnál, nem lenne nálad a volt padawanom kommlinkje, és valószínűleg halott is lennél!
- Igaz. Akkor hát, amint elmondod, ki vagy, leszek a tanítványod, és örökké követni foglak a sötét oldalon! Engedelmeskedek neked! Az életem a tied… mester…
- Remek, remek… - suttogta a sith.
- A nevem Lord Oranus, neked mester!
- Igen… mester. de mond csak, érvényes ez így, hogy nem vagyunk közvetlen kapcsolatban?
- Nem, de tudod jól, ha megszeged az esküt, meghalsz! Méghozzá szörnyű kínok között.
- Nem szegem meg. Bízhatsz bennem.
- Itt nem bizalomról van szó, ifjú – javította ki a mester – hanem egy esküről. Mindegy, hogy bízom e benned, ha már letetted az esküt, a sorod már csak kétfelé mehet: vagy a halál, vagy a Sith Rend örök tagsága. Innentől kezdve hozzánk tartozol.
Az újdonsült sith a vonal másik végén nyelt egyet, és belegondolt, hogy ha a mester igazat mondott, márpedig biztosan igazat mondott, akkor az ő élete már be van táblázva… végig.
- Rendben – nyugtázta a mester – azt még meg kell beszélnünk, hogy mi a célunk…
- Nekem az a célom, ami neked, mester.
- Remek… én most itt vagyok a Vadmacska nevű Birodalmi csillagrombolón, és ha minden jól megy, hamarosan a kezemben lesz az, aki miatt a hajón vagyok… egy Threed nevű birodalmi admirális…
- És én mit tegyek?
- Van hajód?
- Van. És hiperhajtómű is van benne.
- Nagyszerű – mondta a mester – akkor elmondom, mit csinálj: utazz a Bakura bolygóra. Van a bolygón egy hatalmas sziklasivatag. Annak van egy része, ahol különösen magas sziklák tornyosulnak. Itt van egy barlang. Le fogsz tudni szállni.
- De hogyan találjam meg a barlangot?
- Csak érzésből menj, és célhoz érsz.
- Értem, mester.
- És még valami: várj meg engem a barlang bejáratánál! Semmiképpen se menj be, míg nem vagyok ott, érted? – parancsolta szigorúan a sith mester.
- Értem… - jött a csendes válasz – de mondd csak, mester, miért kell odamennünk? – kérdezte értetlenül a padawan.
- Azért, amiért élünk!
- A hatalomért, mester?
- Azért… méghozzá eddig mindenki számára ismeretlen hatalomért… Ha sikerül, amit akarok, akkor mi leszünk a galaxis leghatalmasabb lényei!
- Már alig várom… - mondta elégedetten az újdonsült sith padawan.
- Most indulj!- Én is hamarosan indulok.
- Indulok – mondta a padawan, és megszakította a kapcsolatot.
A nagyúr visszaakasztotta kommlinkjét az övére, majd beszállt a liftbe, ami egyenesen a céljához viszi őt…
|