13. FEJEZET

- A kapu nyitója az övemen van, nem tudom levenni a bilincsektől- mondta Olan, Redd pedig habozás nélkül letépett az övéről egy távirányítónak látszó kis tárgyat. A jedi mester nem tévedett. Az volt a kapu nyitója. Meg is nyomta a rajta lévő egyetlen nagy gombot. A nagy hangár jobb oldalán ekkor elkezdett felemelkedni egy méretes kapu. Lassan emelkedett. A kapu mögött pedig egy gyönyörű, kifogástalan állapotban lévő hatalmas sorosuub 3000 típusú űrkomp.

- Nagyszerű!- kiáltott fel Redd. S már indult is a hajó felé. Olan arca nagyon elkeseredett volt.

- De várjunk csak- mondta Redd Olannak – azt mondtad, van olyan hajód, amin elfér legalább egy rancor biztonságosan. Ezen biztos, hogy nem fér el egy rancor biztonságosan. Nem tudnánk hova tenni. Ez egy nagyon drága hajó.

- Hát, amikor azt mondtam, arra a szállítóra gondoltam- s Olan a hangárban a szinte repülésképtelen öreg szállítóra mutatott.

- Szóval át akartál verni. Na, most már mindegy. Elmegyünk ezzel a hajóval, téged pedig szépen bezárunk a raktérbe- jelentette ki Redd.

És így is lett. Beszálltak, és berakták a hordágyat is. Bezárták Olant a raktérbe, és mindent kivittek onnan. Persze a bilincset rajta hagyták, és meggyőződtek róla, hogy nem fog tudni kiszökni. Aztán Redd és Shila felmentek az pilótafülkébe. A hajó nagy volt, és belül tele volt mindenféle méregdrága bútorokkal, és luxus berendezésekkel. Igazi luxushajó volt. A pilótafülke is egy tágas szoba volt. Két puha, kényelmes ülés volt a vezérlőpult előtt. A falakat, csakúgy, mint a hajó egész belső részén, itt is drága, gyönyörű kézi készítésű egyedi szövetek borították.

Shila ledobta magát az egyik ülésbe, és tanulmányozni kezdte a műszereket.

- Shila – mondta Redd – nem kellene neked valami rendes ruha e helyett a rongy helyett?

- De, igazad van. Előbb induljunk el, aztán majd ráérek ruhát keresni. Így is lett. Shila felszállt a hajóval, elindultak, s mikor beléptek a hipertérbe, felállt, hogy elmenjen ruhát keresni, Redd azonban megelőzte.

- Találtam egy pilótaruhát, remélem jó, mert csak ez van- mondta a jedi mester, s előállt egy tiszta, rendes pilóta ruhával.

- Jó lesz- mondta – s el is vette Reddtől a ruhát, aztán elment.

- Próbáld fel, addig én átnézem a műszerfalat- mondta Redd. 

Shila egy perc múlva vissza is jött. A ruha tökéletesen illett rá.

- Remek – mondta Redd.

- Köszönöm- mondta a twi’lek – na, és lemegyek, és kipróbálom azt a fotelt.

- Jó ötlet, én is megyek- válaszolt a jedi. Lementek hát a hajó nappalijába, leültek egy-egy kényelmes fotelbe, és beszélgettek.

- Egyébként te hova valósi vagy? – kérdezte Redd.

- Corelliai vagyok. Ott is születtem. A szüleim azt akarták, hogy gyűjtsek össze elég pénzt, és költözzek a Ryloth-ra, mondván, hogy az az igazi hazám. A szüleim kicsit maradiak. Szerintük minden twi’lek-nek a Ryloth-on lenne helye. Pedig az egy sivár, és nem is túl sűrűn lakott bolygó; semmi kedvem sem volt odaköltözni- mondta, de nem panaszkodva, hanem vidáman, mosolyogva.

- megértelek. Jártam már a Rylothon, és tényleg nem kellemes hely. De a szüleid miért nem költöztek a Rylothra, ha úgy tartják, hogy minden twi’leknek ott a helye?

- Sajnos elég szegények. Nem engedhették meg maguknak, hogy letelepedjenek ott. Nekem viszont sikerült szereznem egy jól fizető állást, és elhatároztam, hogy elintézem a szüleimnek, ha át akarnak költözni.

- Ez szép – mosolygott Redd – és mióta vagy kutató?

- 5 éve.

- És most hány éves vagy?

- 25.

- És szereted ezt a munkát?

- Igen, nagyon.

Redd mosolygott.

- Na, ez már úgy hangzik, mint egy interjú- nevetett.

- Hát, jó lenne szert tenni egy kis hírnévre- tette hozzá a lány szintén mosolyogva.

- Egyébként észrevettem, hogy remekül bánsz a pisztollyal, és azt mondtad, hogy a karddal is elboldogulsz, ez pedig, bocsáss meg, de elég szokatlan egy ilyen fiatal lánytól.

- A lövészet a hobbim, ezért értek a pisztolyhoz, de sajnos a corellián nem tarthatok komolyabb lőfegyvert, csak egy kis precíziós pisztolyt. Újabban még az E11-et is betiltották- mondta a lány szomorúan – furcsa, nem?

- Hát, nekem inkább az a furcsa, hogy egy 27 éves nő így rajong a fegyverekért…- mondta Redd.

- Ezt sokan mondták már, de szerintem a hobbik terén egyáltalán nem számít, hogy az illető nő vagy férfi.

- Igazad lehet – értett egyet Redd, és bizony őszinte volt ez az egyetértés – egyébként én magam is szeretem a fegyvereket. Van bennük valami, ami elvarázsol! Bár jedi vagyok, és tisztelem a jedi kódexet, mégis kedvelem a fegyvereket.

- Ez remek! – örvendezett Shila – és van valami érdekesebb fegyvered?

- Nincs. Viszont sok remek fegyvert volt már szerencsém kipróbálni.

- Nekem még nem nagyon… sajnos… a leg komolyabb fegyver, ami a kezemben volt, az egy ismétlőpuska.

- Hm, az már nem is rossz! Én a DC15a klón lézerpuskával lőttem sokat- mondta Redd. Aztán Shila elkezdett nevetni.

- Mi az, Shila? – kérdezte Redd.

- Semmi, csak azon nevetek, hogy egy 27 éves twi’lek nő és egy jedi mester arról beszélgetnek, hogy milyen fegyvereket próbáltak már. Hát nem bizarr?

- Nem bizarr, de elég különc dolog. Na, nekem mindegy, a jedik úgysem átlagosak…

- Ebben igazad van, Redd – kuncogott Shila – szerintem hagyjuk a fegyvereket.

- Rendben – mondta Redd már teljesen átlagos hangnemben – fel kellene mennünk az irányítóba, hogy megnézzük, mi újság a műszerfalon, nem?

- De – adta Shila a rövid választ. S már indultak is mind a ketten fel, az irányító-szobába.

Felértek, ledobták magukat egy-egy székbe, és elkezdték böngészni a műszerfalat.

- Shila – kérdezte Redd – nagyon könnyen és gyorsan felszálltál ezzel a nagy hajóval, tudsz ilyen monstrumokat is vezetni, vagy csak logikusan gondolkodtál?

- 1 évig jártam egy tanfolyamra, ahol ilyenek vezetését tanították. Egyébként ennek a hajónak egész jó a fegyverrendszere is. Vannak automata lézerlövegek, és van egy elég erős fülkés, kézi vezérlésű lézerágyú is. Biztonságban vagyunk, és nagy kényelemben.

- Az remek, bár nem hiszem, hogy a Bespinen megtámadnának minket.

- Miért vagy ebben olyan biztos – kérdezte Shila – szerintem egyáltalán nem valószínű, hogy kapunk leszállási engedélyt.

- Kapunk, mégpedig azonnal, ahogy bejelentkezünk. A jedikkel jóban vannak a Bespiniek. Van ott egy szép jedi pavilonunk is. Olyan, mint egy kis jedi templom, csak nincsenek tantermek, meg ilyesmi dolgok… Szerintem oda kellene mennünk a Bespinen. Ott kapunk még üzemanyagot a hajóba, és le tudjuk adni ezt a férget is.

- Tényleg, le kellene menni megnézni Olant.

- Menjek? – kérdezte Redd.

- Nem, hagyd csak, ránézek én. Adok neki valamit enni, meg inni. Megetetem a kis kutyát – mondta széles mosollyal a lány. Redd is mosolygott.

- rendben, én még itt maradok egy kicsit. Megnézem a kommunikációs rendszert- mondta nyugodtan Redd. Shila pedig már indult is a hatalmas luxushajó konyhája felé, de előtte felcsatolta a hátára az egyik kardot, amit Olan szolgáitól vettek el. A hajó konyhája szintén gyönyörű volt. És Shila szerencséjére volt benne egy kis étel is. Már összekészítette Olan számára a kaját, már csak valami italt kellett keresnie. Talált egy nagy szekrényt. Kinyitotta, és tele volt a legjobb italokkal.

- Nem, túl drága lenne beléd, te aljas… - suttogta magában a lány, és becsukta az ajtót, aztán keresett a fogolynak valami egyszerűbb italt. Miután elkészült a fogoly „vacsorájával”, elindult a hátsó raktár felé, hogy odaadja neki. Amikor elért a raktárhoz, le kellett tennie a tálcáját a földre, hogy kinyissa az ajtót. Kinyitotta, felvette a tálcát, és bement Olanhoz. A 2 méteres szálfa termetű férfi összegubózva feküdt a padlón. Shila elkezdett hangosan nevetni.

- Mi történt, „Uram”, átmentünk kisbabába? – kérdezte fennhangon a lány. Erre Olan felébredt. Meglátta Shilát. Észrevétlenül benézett a lány háta mögé is, hogy nincs e vele Redd. Sikerült megbizonyosodnia róla, hogy a lány egyedül van.

Shila odavitte Olannak a tálcát, amin az étel és az ital volt. Letette elé. Olan úgy nézett rá, mint egy csecsemő, aki az anyját akarja. Shila észrevette, hogy Olan kezén hagyta a bilincset. Sóhajtott egyet, aztán felállította Olan. Olan megfordult, és hagyta, hogy Shila levegye róla bilincset. Amikor a lány megszabadította őt a bilincseitől, csak előre húzta a kezeit, nem próbálta megtámadni egykori rabszolgáját. Olan leült, az ölébe vette a tálcát, és falatozni kezdett. Shila ott állt vele szemben.  Olan mohón falatozott, és közben bókolt Shilának. Azt remélte, hogy a bókolással elhúzhatja az időt, és elfoghatja Shilát.

- Ez nagyon finom, Shila! Minden elismerésem a szakácsnőé!- kezdte a bókolást. Shila viszont hidegen válaszolt.

- Nem én főztem, én csak összekapartam neked valamit! – mondta egy lánytól szokatlanul kemény hangon. Ez a bók tehát nem volt elég…

- Mondtam már, hogy nagyon jól áll magán ez a ruha? Igazán mondom, karcsúsít, na, már nem mintha nem lenne így is karcsú… - mondta nyálasan. Shila viszont ettől csak mérges lett.

- Hogy te milyen egy mocsok vagy! Amikor a foglyod voltam, még szajhának neveztél, és belém rúgtál, mikor meg voltam bilincselve, most meg, hogy bajban vagy, már magázol meg bókolsz. Igazi csúszómászó vagy – mondta Shila megvetően.

- Jaj, kérlek, ne értsd félre, ha nem kívánod, nem magázlak, és nem bókolok. Bocsánatot kérek minden szörnyűségért, amit tettem veled-, s ahogy ezt mondta, lerakta a tálcát, és térdre ereszkedett. Shila erre már nagyon dühös lett.

- Bocsánatot kérsz? Van pofád bocsánatot kérni tőlem? Na, ide hallgass! Itt nem rólam van szó! Engem leköphetsz, engem megalázhatsz, engem kigúnyolhatsz, én meg tudom méltóan bosszulni, de a stábom már halott! Ártatlanok voltak, te pedig megöletted őket!- ordította- megérdemelnéd, hogy felfaljanak a rancorjaid, amiket éheztetsz! Legszívesebben most hoznám a kardjaimat, amiket a mocsok szolgálóidtól szereztem, és azzal ölnélek meg, de nem teszem! Mert én nem bántok olyat, aki sehogy sem tud védekezni, aki le van bilincselve!- mondta, s már tette vette is elő a bilincset, hogy rátegye Olanra, és otthagyja, de Olan hirtelen fogta a kemény poharat, és felugrott, hogy megtámadja Shilát. Viszont mire Olan lecsapott volna a lány fejére, Shila jedi gyorsasággal kapta elő a kardot a hátáról, s tiszta erőből Olan nyakára csapott a szépen munkált acélpengével. Olan fej nélkül rogyott a raktár padlójára. Shila még egy pár másodpercig nem eresztette le a kardot. Aztán visszacsatolta a hátára, és lassan kiment a raktárból. A 2 méteres gonosz szektavezért tehát saját luxushajóján érte a halál egy volt rabszolganőjétől kapott kardcsapás által…

Shila a nagy nappaliban lecsatolta magáról a kardot, és letette egy asztalra tokkal együtt. Ekkor Redd már szaladt is vele szembe. A jedi mester megállt a lány előtt.

- Olan meghalt, igaz? – kérdezte csendesen Redd.

- Meg… - mondta Shila – megtámadott engem, én pedig kénytelen voltam megvédeni magam a karddal. Micsoda egy alávaló fickó volt ez. Először megette az ételt, amit vittem neki, aztán bókolt nekem, hogy milyen jól áll rajtam a pilóta ruha, meg hogy milyen karcsú vagyok. És ami a leg rosszabb, bocsánatot kért azért, amit velem tett. Aztán nekem ugrott a szemét… én pedig megvédtem magam… - mondta most már egy kicsit nyugodtabban Shila.

- Hát, nem lesz vele több gond – mondta Redd.

- Az biztos – tette hozzá Shila, s elment a hajó konyhája felé. Egy kicsit visszafordult Reddhez – kérsz valamit enni – kérdezte.

- Nem, kösz – mondta a jedi mester. Shila elment a konyha felé, és hamarosan visszatért két gyönyörű pohárral, és egy üveg kiváló itallal. A lány mosolygott – Remélem a jedi kódex nem mond ellent egy korty italnak… - mondta vigyorogva

- Nem, nem mond ellent, de berúgnom nem szabad, és egyébként nem is akarok…

- Hát, azt én sem – mondta Shila, s kibontotta az italt, és majdnem félig töltötte a két szép poharat.

- Hát akkor igyunk – mondta ünnepélyesen a lány.

- Igyunk. – mondta Redd. S ittak is. A pohár, ahogy illik, nem volt tele. Hiszen nem kocsmában voltak… Először csak egy kicsit ittak a pohárból, aztán beszélgetés közben kortyolgattak a kiváló minőségű italt. Aztán Reddben felmerült a kérdés.

- Miért is iszunk ilyen ünnepélyesen? – kérdezte a jedi.

- Nem tudom. Amikor kaját készítettem Olannak, láttam egy szekrénynyi kiváló italt. Persze nem vagyok alkoholista, hogy ne tudjak ellenállni az italnak… nem is tudom, mikor ittam utoljára alkoholos italt…

- Én sem iszom ilyesmit, de ez tényleg nagyon jó minőségű. Volt pénze ennek az Olannak. De honnan is? Jó lenne tudni, honnan volt ennyi pénze! Te nem tudod véletlenül? Egyáltalán mi lehet ilyen jól termő bevételforrás a Waylandi őserdő közepén?

- Sajnos fogalmam sincs. Most sajnálom egy kicsit, hogy végeztem vele… kiszedhettük volna belőle.

- Ja… Gondolkodjunk logikusan. Egy ilyen alak bevételi forrásai általában a fűszercsempészés, vagy a kalózkodás. Waylanden vannak értékes fűszerek?

- Nincsenek. Ez volt a kutatásom fő témája. Jól kiveséztük, de megbizonyosodtunk róla, hogy nincs ott értékes fűszer.

- De akkor miből volt pénze? És nem csak ez a luxushajó, hanem a rancorok is.

- Meg a szolgáknál lévő kardok, amik mind névre szólók voltak, és egy mester kézzel készítette mindet nemes anyagokból!

- Huh, nem semmi pénzbe kerülhetett… - álmélkodott Redd.

Hát igen…

- Shila – érdeklődött Redd – a te kardodra milyen név van írva?

- Miért kérded? – kérdezte Shila.

- Semmi különös, csak érdekelne… - mondta egyszerűen a jedi mester. Shila pedig már indult is a kardért. Mielőtt odavitte volna a szépen munkált kardot a jedi mesterhez, fogta, és megtörölte a rá tapadt vértől (bár az már megalvadt egy kicsit).

- Még egy kicsit véres… - mondta a lány. Redd keserűen mosolygott:

- Hát, szerencsére, hogy nekünk, jediknek nem kell ilyesmivel foglalkozni – mondta jókedvűen.

- Misto Obbin – olvasta a kardba díszesen belekarcolt nevet Shila – hát, ez nekem nem mond semmit…

Redd, ahogy meghallotta a nevet, felkapta a fejét, és izgatottá vált.

- Misto Obbin, azt mondtad – kérdezte izgatottan, hadarva.

- Igen; Misto Obbin. Miért, talán hallottad már a nevet? – kérdezte nyugodtan Shila. Redd egy pár másodpercig nem mondott semmit, aztán megszólalt:

- Azonnal vissza kell mennünk Waylandre! – kiáltotta, és már rohant is fel az irányítóba. Shila értetlenül nézett a hirtelen felizgult jedi után, aztán ő is utána szaladt. Mikor beért az irányítóba, Redd már kilépett a hiperűrből, és a hajó számítógépe már számította is a koordinátákat a Waylandre való ugráshoz. Shila megmarkolta Redd vállát. Most már ő is izgatott volt.

- Miért fordulsz vissza, Redd? – kérdezte értetlenül a lány.

- Az a név, ami a kardon van… láttam a támaszponton! – mondta izgatottan Redd. Shila nem is gondolta volna, hogy fog látni életében egy jedit is, aki ilyen izgatott lesz…

- Milyen támaszponton? – kérdezte Shila.

- A Waylanden van egy elhagyatott birodalmi támaszpont. Ott jártam, mielőtt ide kerültem volna. Ott láttam ezt a nevet egy falba vésve.

- Hát, akkor egyetértek! Ismét irány Wayland… - s amint ezt Shila kimondta, megérkeztek a koordináták. Redd belépett a hipertérbe.

. Oké, hogy láttad ezt a nevet, de miért kell ilyen sürgősen visszamenni a Waylandre? – kérdezte a lány.

- Jedi mester vagyok. A tanítványom eltűnt azon a támaszponton, és harcoltam ott egy sithel, aki sokkal erősebb volt nálam. Tehát bármi, amit sikerül megtudnom arról a támaszpontról, hozzásegíthet engem és a idővel a Jedi Rendet is ahhoz, hogy megmentsük a tanítványomat, és megtaláljuk a sitheket!

- Értem – mondta a lány, és nem csak úgy mondta. Tényleg fontosnak tartotta – kb. mikor érünk oda?

- nagyjából annyi idő lesz, míg eljutottunk ide. 

- Uh! Hát az nem lesz kellemes. Idáig kb. 1 órát utaztunk. Már majdnem odaértünk volna a Bespinre!

- Igaz. Jó lett volna előtte kitenni a halottakat, de erre sajnos nincs már idő...