8. FEJEZET

A hídon, mikor Threed megfordult, a hadnagy azonnal meglátta arcán azt a fagyos, gyilkos kifejezést, amivel a magas rangú birodalmi tisztek általában rendelkeztek, és örömmel is vetették be…

- Nos, hadnagy úr, halljam, mi történt az 1.-es szinten?- kezdte Threed- mindent tudni akarok!

A hadnagy remegő hangon próbálta elkerülni a „felelést”- ééééén, nos, uram, én úgy tudtam, hogy Ön, már értesült az eseményekről, és az elfogott sithet is látta, de ha tévedek…

Nem folytathatta, mert Threed kőkeményen belevágott a szavába- Igen, igen, de maga az akció vezetője és ezzel együtt a felelőse is! Így hát Öntől is hallani akarom a történteket! Na, halljam!

- Nos, hát admirális úr… Threed már szinte ordítva szakította meg a hadnagyot- Elegem van ebből a szánalmas tötyörgéséből, hadnagy! Nincs időm a rohadt mentegetőzéseire! Ha Nekem nem kívánja elmondani, 1,5 óra múlva majd Vader Nagyúrnak is egészen nyugodtan beszámolhat MINDENRŐL! Megértette?

A hadnagy elfehéredett a Vadernek való jelentés hallatán. Akik eddig sikertelen akcióról számoltak be Vadernek… nem sok úszta meg közülük… és ő nem akarta úgy végezni, ahogy sok társa. Ezért végre elkezdte elmondani az eseményeket. Próbálta persze minél szebbre formálni a történetet, és minél többet hangsúlyozni, hogy végül is sikerrel jártak, mert az egyiket (akit egyébként a hadnagy a veszélyesebbnek festett le) elfogták, és egy katonát sem ölt meg. De mikor ezt a részt egy kicsit hosszúra húzta, Threed újra közbeszólt.

- Hadnagy, maga komolyan gondolja, hogy az akció sikeres volt, mikor mindannyian tudjuk, hogy egy jedi kószál a hajón! Tisztában van vele, hogy az egész hajóra nézve 3.-as fokozatú, vagyis a legmagasabb szintű riadót kellett kirendelnem! Nem is beszélve a 6 rohamosztagosról, akik meghaltak, és arról a 40-ről, akik a gyengélkedőben fekszenek! Mégis mit gondol maga?

- Én nagyon sajnálom, uram, de tudja mindent megtettünk, amit lehetett.

- Ne beszéljen többes számban, hadnagy! A rohamosztagosok azt tették, amit Ön mondott nekik!

- De uram, meg kell értenie, hogy a jedinél két fénykard is volt, mert felvette az elkábított sithét…

- Erről is tudok, hadnagy. De mi lett volna, ha esetleg sokkvetősökre, vagy rakétavetősökre bízza, nem kábító pisztolyos katonákra? A rakéta nem védhető fénykardal.

- Na, de Ön azt parancsolta, hogy ne öljük meg őket, csak kábítsuk el.

- Hallotta maga a parancsnak azt a részét, amikor azt mondtam, hogy ha lehet, kábítsák el őket? Figyelt maga rám? És vajon most figyel?

- Figyelek, figyelek, uram. Tudja, a jedi nagyon ügyesen kerülte el a lövéseink felét, a többit pedig egyszerűen védte a fénykardokkal.

- Na, hát, hadnagy, tudja mit? Én meg ügyesen kirendelem magát valamelyik bolygóra egy utca végi őrnek! Ez hogy tetszik magának.

- Hát…

- Maga barom, csak nem vette komolyan a kérdést? Na, elég volt- azzal Threed intett két rohamosztagosnak, hogy vigyék el a hadnagyot.

- A fogdába vigyék. Az 5.-ös cellába!

A hadnagyban ekkor megfagyott a vér. Egy sithhel kerül egy cellába. A rohamosztagosok két oldalról karon ragadták, és elhurcolták. Még néhány szóval próbálta lebeszélni az admirálist, de esélye sem volt. A katonák behurcolták a turbóliftbe, úgy vitték le a 24-es szintre. Mikor odaértek, bedobták őt az 5-ös cellába… a sith még mindig eszméletlenül feküdt a cella sarkában. Kis cella volt. Szürke, természetesen ablaktalan. Ágy is csak egy volt. Nem is ágy, hanem inkább csak egy, a falból kiálló üllő. És ha felébred a kómából, a cellatársa várhatóan azt is elfoglalja. A rohamosztagosok durván bevágták a cellába, majd a vastag, szintén ablaktalan ajtó becsukódott mögötte. A sith mellé dobták. Feltápászkodott, és leheveredett a kemény, hideg ágyra. Nem tudott elaludni. Forgolódott, majd végül sikerült neki.

Már ébren volt, de nem nyitotta ki a szemét, csak annyit érzett, hogy az ágy kifejezetten puha alatta. Ez kissé meglepte, ezért kinyílt. Hirtelen rájött, hogy nem az ágy lett alatta puhább, hanem hogy ő maga az ágy fölött lebeg a levegőben, a sith pedig törökülésben, felé nyújtott jobb karral ül vele szemben.

- Azonnal tegyél le!- szólt rá a hadnagy. De a sith meg sem mozdult- nem hallod?- szólt rá ismét. Ám most sem mozdult. Végül aztán ő kezdeményezett.

- Hol a fénykardom? Ha nem mondod meg, kénytelen leszek egyszerűen megfojtani téged.

- Én is fogoly vagyok! Honnan tudhatnám, hogy hol a fegyvered? De abból a szempontból, hogy megszökhetnénk vele…

- Én megszökök innen, de te maradsz!

- Ha nem viszel magaddal, egyszerűen elkiáltom magam, és máris rajtunk az őrség.

- Nem vetted figyelembe azt a lehetőséget, hogy megöllek!

A hadnagy most belátta, hogy vesztett, de egy utolsó próbálkozása még volt, így hát elkiáltotta magát, ahogy csak bírta, arra azonban, hogy hosszan ordítson, már nem volt lehetősége, mert a sith egy könnyed kézmozdulattal a falhoz vágta. A hadnagy nem ájult el, de elhallgatott. A sith ezután odalépett hozzá, kinyújtotta a kezét. Ujjai megfeszültek, és ragyogó kék villámok csaptak ki belőlük…

Brutt nem tudta, hova menjen ezután. Ha tovább megy, azzal nem ér el semmit sem. Ki kell találnia, hogy juthatna fel a 24.-es szintig, ha még a 2.-est sem érte el. És Brutt nem is tudta, hogy mindössze fél órája van, és megérkeznek Abregado-Reára, ahol Vader Nagyúr várja őket…

Ekkor látta meg, hagy a hangár falán két kis üveg nélküli ablak helyezkedik el. Ahhoz, hogy a bent lévő dolgokból, vagy személyekből lásson valamit, túl alacsonyan volt. De meg kellett kockáztatnia, hogy felmenjen oda. Odasétált hát az ablakok alá, amik kb. 10 méterrel voltak felette. Nem sok olyan kiszögellés volt a falban, amin fel tudott mászni, de meg kellet próbálnia. Fogott hát két ládát, egymásra rakta őket, és így már fel tudott ugrani az első kiszögellésre. Nagy nehezen sikerült felmásznia az ablakig. Benézett. Nem látott odabent senkit, így hát bemászott. Kis szoba volt. Egy számítógép terminál, egy asztromechanikai droid, na meg egy fémszekrényben 5-6 darab TIE vadászpilóta ruha. A szobából mindössze egy ajtó nyílt. Brutt a falhoz lapult, elővette rohamkarabélyát, és mikor az ajtót kinyitotta, tüzelésre készen ugrott ki a fal mögül, de a folyosón nem volt senki. A végén pedig Brutt nagy örömére egy turbólift volt. Rögtön odarohant hozzá. A lift az 1.-es szinttől a 30.-as-ig vihette Bruttot. Ő persze a 24-est jelölte ki, majd beugrott a liftbe. A liftajtó becsukódott, és Brutt már repült is a börtönblokk felé. Soha nem hitte volna, hogy önszántából fog sietni egy birodalmi csillagromboló börtönébe. De a további sikeres fejvadász karrier is elképzelhetetlen volt a főnöke, és egyben társa, Heinn nélkül. Egyszóval egyenesen utazott a veszély felé, hogy aztán később még több veszélyben lehessen része. Mit meg nem tesz az ember a pénzért. De mi lehet azzal az idióta Doffal és azokkal a párbajozó jedikkel, vagy sithekkel, vagy kikkel? Mindegy. Ha kihozza Heinnt, nyugodtan itt hagyhatja ezt az egész cirkuszt, és minden visszaeshet a régi kerékvágásba. De bár csak minden ilyen egyszerű lenne.

Miközben ezeket gondolta, megérkezett a 24-es szintre. Kilépett a liftből. Vele szemben kb. 30 méterre állt két rohamosztagos tiszt. Ismétlőpuskájukkal azonnal tüzet nyitotta Bruttra, de neki volt annyi esze, hogy mikor kilépett, rögtön a padlóra vetette magát, és arrébbgurult. De eközben övéről levett egy hődetonátort. Egy golyó a feje mellett húzott el. A gránát viszont, amit ő dobott a rohamosztagosok felé, pontosan oda ment, ahova ő akarta. A két katona egészen Bruttig repült. Mindketten meghaltak. Brutt ezután szépen lassan odasétált az ajtóhoz, amit a rohamosztagos tisztek álltak el, és kinyitotta. Egy hosszú, viszonylag sötét folyosó fogadta. A folyosó két oldalát megtöltötték a cellaajtók. Hát itt van. Már csak meg kell találnia az 56-os cellát. Elkezdett keresgélni, de az 55-ös után egyből az 57-es jött.

- A francba is!- sziszegte Brutt- talán csak átverés volt ez az 56-os cella. Ez esetben viszont meg kell néznem mindet.

Brutt a 100-as cella felől érkezett, de ahogy haladt az eleje felé, egyre erősebben hallott valami elfojtott emberi kiáltást. De ez nem lehet Heinn kiáltása, hiszen egy sullusti nem adhat ki emberi kiáltást… Azért minden esetre jó lesz megnézni.

Ment hát tovább a hang irányába. Végül az 5-ös cellához ért. Már meg akarta nyomni a kis konzolon az ajtó nyitógombját, mikor a vastag, tömör fémajtó recsegni, nyikorogni kezdett. Mintha valami láthatatlan kéz szorítaná össze. Egyre több gyűrődés keletkezet rajta, majd egy kis gömbbe ment össze, és megállt a levegőbe. Brutt lassan hátrébb lépett egyet, aztán még egyet… és végül a szemben lévő cella ajtajába ütközött. Az 5-ös cella összegyűrt alakja mögött egy sötét ember állt kinyújtott karral. Tett egy lépést előre, Majd az Erő segítségével odébb rakta a lebegő fémgolyót. A hatalmas dúracél golyó hang nélkül érkezett a földre. Brutt nem tudta, mit tegyen. Ha elfut, a sith bizonyára elkapja, ha viszont közelít hozzá, úgyszintén. Tehát meg kell várnia, hogy a sith kezdeményezzen. De az csak állt egy helyben. Háttal neki. Brutt már éppen meg akarta kockáztatni, hogy elfut, amikor a sith megfordult, és mereven elkezdte nézni őt. Megérezhette, hogy Brutt cselekedni akar.

- Csak nem hiszed azt, hogy egyszerűen elfuthatsz előlem?

- Én nem akarok elfutni előled- hebegte Brutt

- Vigyázz! Ha hazudsz, azt én azonnal észreveszem!- a sith ezután odalépett Brutt elé, és mélyen a szemébe nézett. Brutton hirtelen eluralkodott a félelem a gyűlölettől lángoló, vöröses-sárga szemek láttán. A sith néhány szót sziszegett halkan, a fogai között.

- Most pedig segítesz nekem megtalálni egy tárgyat ezen a hajón, érted?- kérdezte kegyetlen hangján.

Brutt kissé félénken válaszolt- biztos vagy benne, hogy az a tárgy még a hajón van?- Brutt tudta, hogy ez hülye kérdés, de húzni akarta az időt.

- Persze, hogy biztos! Érzem.

Bruttnak ekkor az eszébe ötlött valami: ha ez a sith érzi egy tárgy jelenlétét, akkor éreznie kell egy személyét is. Hirtelen magabiztosabbá vált.

- Ha belegondolok, te is segíthetnél nekem! Itt van a börtönblokkban a társam, de nem találom sehol. Az 56-os cellában tartják fogva. És ha valaki ezen a hajón, hát ő talán tudhat valamit a te tárgyadról.

- Rendben- válaszolt kurtán a sith, azzal becsukta szemeit, és láthatóan koncentrált valamire. 1 perc sem telt bele, és kinyitotta szemeit, majd elindult arra, amerről Brutt jött. Megállt az 55-ös és az 57-es cella között. Felnézett. Kinyújtotta két kezét, és az Erővel kitépett egy fémtáblát a plafonból. A helyen pedig, ahonnan a sith kitépte az ajtó vastagságú fémlapot, egy cella méretű szabályos üreg volt. Az 56-os cella. Hát ezért nem találta Brutt… mert a plafonon volt elrejtve. De lényeg a lényeg, most megvan.

A sith az Erővel kiemelte Heinnt a cellából, majd letette, és odalépett hozzá. Heinn feltápászkodott, és szembefordult a sitthel, de az váratlanul megragadta, és a levegőbe emelte.

- Hol van?- kérdezte dühösen- a semmirekellő barátod azt mondta, te tudhatod, hogy hol van!

- De mi?- kérdezett vissza Heinn- ha elárulnád, miről beszélsz, talán tudnák segíteni!

A sith egészen közel hajolt Heinnhez, és gyilkos hangján odasúgta neki:- a holokron!

- Milyen holokron- kérdezte Heinn.

- Ne ilyen hangosan! Ezen a hajón még itt van az a jedi, akivel párbajoztam, bizonyára ő is érzi, és ezért is fontos, hogy én találjam meg hamarabb, érted!

Brutt eközben fegyveréhez csúsztatta a kezét, miután sikerült megbizonyosodnia arról, hogy a sithnek nincs fénykardja. És aztán a megfelelő pillanatban előkapta a rohamkarabélyát, és a sith arcának nyomta- vége a játéknak, sith barátom!- Brutt ezt komolyan gondolta, de a sith olyannyira nem, hogy elmosolyodott, amitől az élesített, teljes töltöttségű lézer rohamkarabély még jobban nyomta az arcát. Egy percig még békésen (már amennyire ez egy sith békés) mosolygott, aztán odafordult Brutthoz, és komor, sötét hangon szólalt meg- tedd le szépen azt a fegyvert, még mielőtt dühös lennék, jó?

Brutt viszont továbbra is a sith arcába nyomta a fegyvert. És már készült is, hogy elsüsse, és végezzen ezzel a sötét erőhasználóval, de az hirtelen kirúgta Brutt lábát (hozzá kell tenni, hogy mindeközben tartotta Heinnt), egy mozdulattal elvette a fegyverét, és az Erővel a 3-as celláig lökte a fejvadászt. Heinn közben kapálózni kezdett, de miután belátta, hogy ezt a láthatatlan kezet nem lehet szétfeszíteni, felhagyott az erőlködéssel. Aztán társa után nézett. Ideges lett. Ismét a sith volt a helyzet ura. Ezt utálta Heinn a jedikben és a sithekben is egyaránt: hogy bármikor képesek megfordítani akár egy párbajt, vagy mint ahogy a Régi Köztársaság idejében, a klónok háborújának csatáit is sokszor jedik fordították meg. Heinn annak ellenére, hogy semmi érzéke nem volt az Erőhöz, viszonylag sokat tudott róla. És ezt a tudást többnyire a legbiztosabb formában szerezte meg: tapasztalatként. A sithek, vagy sötét jedik a gyűlöletet, és a gátlástalan dühöt használják, míg a jedik egyik fő erőssége a végtelen nyugalom. Egy fejvadász pedig nem is teljesen tehetetlen sem egy sith dühe, sem pedig egy jedi végtelen precizitása és nyugalma ellen. De hát egy fegyvertelen fejvadász, mint amilyen jelenleg ő volt… ráadásul ő nem is tudott arról az óriási hatalomról és erőről, amit egy Sith Nagyúr képes felszabadítani. Ez az erő még egy jedi lovagot is képes átcsábítani a sötét oldalra. Persze nem minden jedi lovagot. Erről a hatalomról még a jedik sem tudtak. Merthogy ez egy konkrét módja az Erőnek, amit a jedik még nem fedeztek fel, és ha fel is fedezték volna, nem lenne elég bátorságuk használni. És ha lenne is, nem tudnák tökéletesre fejleszteni… a Sith Sötét Nagyura viszont felismerte azt a hihetetlen hatalmat, amit (ha elég erősek vagyunk a használatához) ez az erő nyújtani tud. A sithek igazi előnye az volt, hogy az áruló Vader sem elég erős ehhez az hatalomhoz, hiszen gépteste lehetetlenné teszi ennek használatát. A másik áruló, Palpatine Császár pedig még nem tudja, hogy létezik ez a hatalom. Ezért is fontos, hogy megállítsa ezt a csillagrombolót. Főleg most, hogy ennek a sötét erőnek az alapját, a „használati útmutatóját” elvesztette. Ez a két senkiházi fejvadász pedig csak púp a hátán. Valójában a sith maga sem értette, miért nem fojtotta már meg mindkettőt.

Brutt eközben feltápászkodott, és lélegzetét visszatartva állt a 3-as cella mellett. Nem volt esélye a sith ellen. Csak egy DL44-es lézerpisztoly volt nála. Ha rálő a sithre, reflexei lévén maga elé rántja Heinnt, pajzsként használva őt. Ekkor jutott eszébe az egyetlen lehetséges megoldás: hogy lelövi Heinnt… ezzel talán meglephetné a sithet annyira, hogy egy második lövéssel végezzen vele-, de várjunk csak- gondolta- a sithnek nem áll érdekében, hogy Heinn meghaljon… talán ha úgy tenne, hogy megadja magát, odasétálna a sithhez, és Heinn torkának nyomná a pisztolyt, természetesen úgy helyezkedve, hogy ne ismétlődhessen meg az előbbi…

Feltette hát üres kezeit, és lassan elindult a sith felé. Alig tett meg 2 métert, a sith máris megállította:- mit akarsz?- kérdezte. Brutt színlelten félős hangon rebegte a választ:- megadom magam, csak ne ölj meg.

- Rendben, gyere. De semmi trükk, érted?

- Igen, értem.

- Lassan gyere. Nem mintha számítana. Ha repülsz is meg tudnálak ölni. Ezt jó, ha megjegyzed!

Brutt nyelt egy kicsit, aztán bökte ki a választ- igen- eközben Heinn továbbra is kevesebb levegőt kapott, mint amennyit normálisan, de a sith nem szorította olyan erősen, hogy megfulladjon, bár azt is megtehette volna ezzel a sötét erővel, hogy teljesen szétroppantja Heinn nyakát, de addig esze ágában sem volt ezt megtenni, amíg nincs meg a forrás…

Brutt eközben megérkezett. Megállt Heinn mellet, majd előrántotta pisztolyát, és rögtön el is sütötte. Heinn nyakán hirtelen elmúlt szorítás, és a lába végre szilárd talajra került. A sith pedig a földre esett. Kicsit forgolódott, majd hasra borult. Brutt elmosolyodott, hiszen ő maga sem gondolta, hogy sikerülhet a kis akciója. Heinn kapcsolt először, és odaugrott a hason fekvő sithhez. Néhány másodperc alatt megállapította, hogy nem lélegzik.