27. FEJEZET

A rohamosztagos tehát zavartalanul kiosztotta az ételadagokat a 3 fogolynak. Brutt kapta a legfelsőt.

Mielőtt Brutt bekaphatta volna az első falatot, a sith váratlanul közbeszólt.

- Állj! – mondta nyugodtan – a fejvadász és az admirális cseréljenek tálat!

- Szabadna tudnom, miért? – Kérdezte Threed a sithtől. Az admirális arca hirtelen feszült lett.

- Én kérdezek, te csak egyél – mondta még mindig teljesen nyugodt hangon a sith. Na, rajta, egyél hát! Nem vagy éhes?

- Nem, az igazat megvallva nem. – szólt Threed.

- Milyen különös…

Ekkor Brutt szólt közbe.

- De tényleg, miért?

- Ha annyira kíváncsi vagy, kóstold meg azt, amit az admirális úr neked hozatott.

Brutt előtt ekkor lett nyilvánvaló, hogy mi történt.

- Maga meg akart mérgezni engem! –rivallt rá a sullusti fejvadász Threedre.

Az admirális mérgesen nézett, de nem szólt semmit. Megfagyott a levegő.  Brutton látszott, hogy alig tud uralkodni magán, de félt a sithtől, és visszafogta magát. Ekkor egy technikus lépett a sithhez.

- Uram, hamarosan megérkezünk a Bakurához.

- Remek, remek…

- Az Jabba palotája? – kérdezte Shila.

- Igen, az az – válaszolt a lefizetett informátor. 2 hatalmas épületet láttak. Egy széles, kereket, és egy vékonyabbat, ami szintén kerek volt. Egyszerű formájú, gigantikus épület volt a palota. Még csak a sziluettjét látták ugyan, de Quil máris szorongani kezdett.

- A palotában le tudunk szállni.

- Semmiképpen sem. A nagy hangárt csak Jabba saját hajói vagy a személyes barátai hajói vehetik igénybe.

- Akkor a palota mellett szállunk le?

- Nem, Wayfarban szállunk le.

- Az milyen messze van a palotától?

- Kb. egy kilométerre.

- Akkor jó.

Mire ennek a beszélgetésnek vége lett, a luxushajó már ereszkedett is le Wayfar kikötőjébe. A landoló talpak leereszkedtek a hajóból. Sikeresen landoltak. Kiszálltak. Ez a város is olyan volt, mint Mos Eisley, csak kisebb. és tele volt Jabba verőembereivel. Shila számára úgy tűnt, hogy mintha járőröznének a gengszter külsejű fegyveresek. Rá is kérdezett hát a lefizetett informátornál.

- Ezek itt úgy működnek, mint valami rendőrség?

- Ellenőrzik Wayfart a nap 24 órájában.

- Nem semmi… - suttogta Shila.

- Na, kövessetek. Szerzünk egy siklót, amivel elmehetünk a palotához.

- De azt monda, csak egy kilométer az út. Akkor meg minek sikló? – kérdezte Quil.

- Ez a Tatooine, ember… Itt ne indulj el a sivatagba gyalog! Még egy kilométerre se! Az úton találkozhatunk banthákkal, vagy bármilyen más sivatagi állatokkal. És azok mindig csoportban járnak…

- Értem…

- Na és honnan akar siklót szerezni? – kérdezte Shila.

- Az legyen az én gondom. Várjanak itt, mindjárt szólok, ha jöhetnek – mondta az informátor, és elment.

- Van egy olyan érzésem, hogy ez át akar verni minket – bizonytalankodott az egyik templomőr.

- Megéri neki, ha nem próbál átverni. Nem kell aggódnunk. De persze nem árt, ha vigyázunk magunkra, és csak egymásban bízunk.

Néhány perccel később az informátor visszatért.

- Gyertek, megvan a sikló.

A kis csapat szó nélkül követte az informátort.

Az a legközelebbi városhatárig vezette őket. Nem volt mesze a városhatár, egyrészt mert viszonylag közel szálltak le a határhoz, másrészt mert Wayfar nem volt nagy település.

A városon kívül várt rájuk egy fekete-sárga sikló. Nagy sikló volt. 5 személyes+ sofőr. Beszálltak. Az informátor vezetett.

Lassan indult el a sikló, de aztán felgyorsult. Távolodtak Wayfartól, és közeledtek Jabba palotájához…

Rövid idő alatt oda is értek. A palotának egyetlen bejárata volt. Egy hatalmas, rozsdás kapu. A kapu óriási volt ugyan egy ember számára, de a palota számára apró kis fémdarab volt.

Természetesen az informátor ment legelöl. Amikor a kapuhoz értek, kiugrott a kapuból egy kis droidkar, aminek a végén egy „szem” volt.

Hutt nyelven kérdezte az informátort, és az persze Huttul is válaszolt. A droid erre nem szólt semmit. A kapu felemelkedett. Odabent nem volt teljesen sötét, de azért nem sokat láttak. Nyílván nem véletlenül…

Lassan mentek be Egy nagy sötét terem fogadta őket, aminek a végén volt csak kijárat.

Úgy 10-15 métert sétáltak befelé, amikor két oldalról két Gamorrai őr lépett az informátor elé. A kezükben méretes, rövid, rozsdás, véres balta volt. Az informátor őket is lerendezte néhány Hutt szóval.

Amikor Quil elment a Gamorraik mellett, az egyik rávicsorgott egy kicsit, és mormogott is hozzá valamit Huttul.

- Nem tetszik ez nekem… - motyogta Quil az előtte menő Shilának halkan.

- Nekem sem, de végül is te akartad, hogy idejöjjünk.

- Nem én akartam, az Erő „súgta” vagy mittudomén…

Egy apró szoba volt a terem végében. Ebből ment egy lépcső felfele. És itt kezdődött a palotában való végtelen járkálás, míg aztán eljutottak Jabba termébe. Mielőtt azonban beléptek volna, az informátor megfordult.

- Amint Jabba meglát titeket, mélyen hajoljatok meg, értitek?

Mindenki bólintott.

Beléptek hát a nagy Jabba tróntermébe. Odabent persze (mint mindig) most is tivornyázás ment: a hátsó kocsma részlegben az asztaloknál rosszkülsejű alakok (50%-ban már ittasak) kedélyesen beszélgettek, de persze voltak, akik egy újabb piszkos melót tárgyaltak. Aztán ott voltak Jabba híres táncosnői, és zenészei. Max Rebo éppen szólózott, amikor bementek a terembe. Vidám zenét játszottak, amilyet mindig is szoktak. Nagy hangulat volt odabent. Középen pedig, a hatalmas „placcon” ott pihent Jabba, a Hutt. Vigyorgott. Láthatóan jó kedvében volt.

Az informátor nem Jabbához ment, hanem a mellette álló Bib Fortunához. Ő volt Jabba udvarmestere, és első számú bennfentes embere. Látszott, hogy ezúttal nincs könnyű dolga az informátornak. De aztán Bib engedett. Miután végzett Fortunánál, az informátor visszament a behozott csapathoz.

- Lezsíroztam mindent, gyertek gyorsan. Most beszélhettek Jabbával.

- Nagyszerű – nyugtázta Shila, s a többiekkel együtt felállt a kis asztaltól, ahová leültek várakozni.

- Miután beszéltetek vele, itt találkozunk ennél az asztalnál.

- Rendben. Köszönjük – s el is váltak egymástól, bár csak méterekkel mentek arrébb. Shila lépett Jabbához. A többiek mögötte álltak. Egyszerre hajoltak meg Jabba előtt.

Jabba kérdezett valamit Huttul. Shila nem értette. Jabba erre intett a tolmácsdroidjának. Az egész idő alatt tolmácsolt…

- Nagy Jabba, egy kéréssel fordulunk hozzád! – kezdte Shila.

- Mi lenne az?

- Egy jó fejvadászra lenne szükségünk. Megfizetjük…

- Akkor jó helyen jártok! Van a szolgálatomban pár remek fejvadász… de pontosan mit kérnétek tőle?

- Meg kellene keresni valakit…

- Egy csempész, vagy esetleg egy hivatalos személy, aki betett nektek?

- Az illető kilétéről nem nyilatkozhatunk. Csak képpel tudunk majd szolgálni az illetőről.

Jabba nevetésben tört ki.

- Elég rendesen benne lehettek, ha ennyire titkoljátok a kilétét!

- Nem is gondolnád, nagy Jabba, mekkora bajban vagyunk…

- Hát legyen. Megkapjátok az egyik személyes emberemet. Tehetséges fejvadász!

Shila kicsit megborzongott a „tehetséges” szótól. Ez annyit jelent, hogy egy tehetséges gyilkológép… mindenképpen bizarr kifejezésnek találta a „tehetségest.

- Na, de mennyit fizetnétek?

- Van pár ezer kreditünk erre a célra…

Jabba ismét nevetett. Aztán megkomolyodott.

- 800.000 kredit – nevetett. És most minden szolgálója nevetett.

- 800.000 kredit? – ismételte ijedten Shila a csillagászati összeget – messze nincs annyink!

- Akkor 2 lehetőségetek van: vagy ledolgozzátok itt nálam a palotában (Jabba ez alatt főleg Shilára nézett), vagy most ingyen megkapjátok a fejvadászt, és később dupla árat fizettek. Hahahahaha!

Most már nem csak a szolgái, mostmár az egész trónterem hangosan röhögött.

Az egyik templomőr szólt közbe idegesen (nem mintha a csapat többi tagja nem lett volna ideges).

- Az a lehetőség fel sem merül, hogy nincs üzlet, és elmegyünk?

- Nem!

- Mégis miért nem?

- Mert már túl sok időt fecséreltem rátok ahhoz, hogy ne legyen semmilyen üzlet – mondta Jabba, aztán ismét hangosan nevetett az összes emberével együtt.

Shila a mögötte álló társaira nézett egy pillanatra, aztán Jabbához fordult.

- Nagy Jabba, kérlek, hadd tárgyaljam meg a döntést a társaimmal! Rövid idő lesz…

- Tárgyaljatok, megvárom!

Shila ekkor hátat fordított Jabbának. Összedugták a fejüket a többiekkel, úgy tárgyaltak.

- Nem maradhatunk itt dolgozni Jabbánál. Semmiképpen sem – kezdte Quil.

- Hát igen, nem szeretnék táncosnő lenni ennél a túlméretezett csigánál…

- Akkor a későbbi dupla árat választjuk?

- Nem! – szólt közbe a templomőrök vezetője – odaadjuk neki a hajónkat…

- De akkor mivel fogunk utazni.

- Felszállunk egy kompra, vagy ha a fejvadász nagyon ellenzi ezt, akkor intézheti ő a hajót.

- Próbáljuk meg…

Shila ismét visszafordult Jabbához.

- Nagy Jabba! – kezdte a lány – Lenne egy ajánlatunk. Van egy Sorosuub 3000 típusú luxushajónk. A fejvadász szolgálataiért cserébe odaadnánk neked azt.

- Hmm… egy Sorosuub 3000? Rendben! Áll az alku! Hol van a hajó?

- Wayfar mellett raktuk le.

- Nagyszerű! Megkapjátok a legjobb fejvadászomat! – mondta kedélyesen vigyorogva Jabba. Nyílván tudta, hogy nagyon jó üzletet kötött. Miután a droidja lefordította utóbbi mondatait, a kocsma részleg felé nézett, és elkiáltotta magát Huttul. A droid ezt nem fordította le.

Jabba kiáltása után szinte azonnal a tivornyázó bűnözők közül kisétált maga Boba Fett… a hírhedt fejvadász, mint mindig, most is teljesen akció-kész volt. a sisak a fején, a jetpack a hátán, éppen csak a fegyvere pihent az övén.

Hutt nyelven beszélt Jabbával. Először is meghajolt Jabba előtt, majd beszélgetni kezdett vele. A droid ezt sem fordította. Quilnek nagyon nem tetszett ez.

- Droid! Mondd meg Jabbának, hogy érteni szeretnénk a fejvadásszal való beszélgetését, elvégre mi vagyunk az ügyfelek…

A droid óvatosan megemlítette Jabbának Quil kívánságát. Jabba viszont csak ráütött egyet a droid fejére töpszli kis kezével.

A droid nem mert panaszkodni az ütés miatt.  Tehetetlenül közölte Quilel, hogy „a nagy Jabba nem kíván erről tárgyalni önnel”. A droid nyílván nem szó szerint fordított, csak nem akarta lefordítani Jabba valószínűleg trágár, erőszakos megfogalmazását. Hiszen protokolldroid volt…

Jabba tehát tovább beszél Fettel. Shila próbálta megérteni a hangnem, és a mozdulatok alapján, hogy mit is mondhat a két bűnöző, de nem nagyon sikerült neki. Quilnek eszébe jutott, hogy a templomőrök vezetője beszél egy kicsit Hutt nyelven. Odafordult hozzá, és halkan megkérdezte tőle.

- Nem érti maga véletlenül, hogy mit beszélnek?

- Nem. Ez nem hutt…

- Hát mi? – kérdezte izgatottan Quil.

- Fogalmam sincs, de nem tetszik… nem tetszik ez az egész…

- Csak remélhetjük, hogy nem a megölésünket tárgyalják.

- Reméljük…

Jabba és Fett befejezték a beszélgetést. Jabba intett a protokolldroidjának, hogy mostmár tolmácsoljon.  A droid pedig fordított…

- Nos… - kezdte Jabba – Boba Fett rendelkezésetekre áll 3 napig!

- 3 nap? És ha nem lesz elég?

- Akkor jogában áll végezni veletek! – mondta Jabba, és eddig most nevetette a legnagyobbat. És bár a sisak eltakarta az arcát, Shila biztos volt benne, hogy Fett is vigyorog, és alig várja, hogy megkapja a pénzt, aztán lemészárolja az egész csapatot…

Shila nagyon dühös és ijedt volt, és rendkívül nehéz volt ezt leplezni (sőt, nem is nagyon sikerült) de azért vissza tudta fogni magát, és nem rontott Jabbának…

- Rendben – mondta kissé zihálva a dühtől – mivel mást nem tehetünk, elfogadjuk az ajánlatot.

- Még hogy ajánlat, mi? – dünnyögte az egyik templomőr – kutya legyek, ha ebből kimászunk… mind1, úgyis döglött kutya leszek…

- Nyugi már, majd megoldjuk valahogy – nyugtatta az őrt a vezére.

- És hogy? Most már csak az a kérdés mikor halunk meg… Tudtam, annyira tudtam, hogy nem kellett volna ide jönnünk ehhez a hájas szeméthez… - mondta, úgy ahogy suttogva az őr.

- A nagy Jabba mindent hall, uram – szólt az őr felé fordulva a tolmácsdroid.

- Ó, segíts, hatalmas Erő, segíts… - dünnyögte az őr. Már teljesen ki volt akadva.

- Menjetek hát akkor! Fett a tietek! 72 teljes órára! Az óra INDUL!

- Köszönjük, nagy Jabba – köszönt el a gengsztertől Shila tettetett tisztelettel.

- Kifelé menet minden alkohol szagú, koszos bűnöző hangosan röhögött rajtuk, vagy odakiáltotta nekik, hogy „halottak vagytok”, meg hogy „ebből soha nem másztok ki!”, meg ilyesmiket…