5. Fejezet
A Bespini Felhőváros fölött az ég szokásos tompa narancssárga színben pompázott. Azonban még a sűrű felhőréteg mögül is megvilágította a lebegő metropoliszt a bolygó hatalmas napja. Furcsa „település” volt ez a Felhőváros, hiszen a Coruscantéit is megközelítő magasságba törtek a felhőkarcolói annak ellenére, hogy egy hatalmas, könnyedén egy helyben lebegő városon álltak. Az egész várost csupán azért hozták létre, mert ilyen magasságban lehet jól befogni és feldolgozni a tibanna gázt, amiben ez a planéta igen csak bővelkedett. Épületei kivétel nélkül téglavöröses színűek voltak. Bár minden épület a felhőt fele nyúlt, azért a földön nagy volt az utcai forgalom. Persze ennek a forgalomnak is a felét azok a lények tették ki, akik a tibanna kitermelésben, vagy a fellegváros működtetésében dolgoztak és ezért kellet lent lenniük, de még így is, ami a fajokat illeti, rendkívül vegyes volt a társaság. Voltak köztük magas, fakó narancssárga bőrű, hajlott nyakú Ithor-iak, na meg persze azok a kis zömök, aprócska lények, gúnynevükön (ami annyira rájuk ragadt, hogy mindenki így nevezi őket) „undibundik”. Nekik az volt a munkájuk, hogy selejtezzék le és dolgozzák fel a fellegváros alsó részeiben lévő „műhelyükön” a kezükre adott összes fémhulladékot. Ez egyfajta közmunkának számított. Ezeken kívül még mászkáltak az utcákon emberek, rodiaiak, kicsit ritkábban twi’lek-ek, és még sokáig sorolhatnám. A fellegvárosban (nyilván azért mert a levegőben lebegett az egész) rengeteg leszállópálya volt. És a város nem is volt védtelen. A levegőben őrjáratozó ikerkabinos járőrhajók éjjel nappal pásztázták a légteret, és a „földet” is. Egyszóval különleges, és talán egyedülálló hely volt Fellegváros. De volt ott egy épület, ami kissé kitűnt a többi közül. Magas volt ugyan, de a szélesség-magasság arány kiegyenlítettebb volt itt, mint a többi épületen. Ez volt a Bespin-i Jedi Pavilon! Ezt a helyi lakosok építették a lovagok tiszteletére. Kívülról nem egy különös épület volt, de belül, a hatalmas terem közepén két óriás oszlop nyúlt a tetőig. Szélen folyosók. És a középső részbe szemben egymással két lépcső vezetett. A lépcsők felső részei mellett pedig két csuklyás, kristályt tartó jedi szobor állt. Kb. 3-4 méter magasak voltak. Igazi mesteri alkotások. Ezek ellenére a belső térben is érezni lehetett, hogy ez a Bespini pavilon, hiszen a falak, a mennyezet, és a padló is azt a jellegzetes helyi téglavörös színt viselte. A pavilon egyik szélső folyosóján egy jedi mester sétálgatott nyugtalanul. Szavakat mormogott magában, bár egyedül volt az épületben. Ilyen korán reggel még egy jedi sem látogatott el oda. Ő sem jött volna, de a Wayland-i idő szerint jó időpontban érkezett volna. Csak hát itt hajnali 4 óra van. Waylanden pedig este 9.
- Vajon mikor érkezik meg. Már itt kellene lennie!- morogta a jedi mester nyugtalan, halk, aggódó hangon - ha nem jön vissza 5 órán belül, elmegyek Wayland-re. Nem is tévedhetett, hiszen a Bespin-t nem ehet eltéveszteni. Biztos, hogy fejből is tudja a koordinátákat, na meg, ha eltévedt volna, már segítséget kért volna tőlem, de a kommlinkem meg se szólal, mióta eljöttem. Már jelentenie kellett volna, ha valamit talált! Elég! Utána megyek. A jedi mester kiment a pavilonból, és egyenesen az utasszállító bárkájához indult. Megkettőzte lépteit, és egy perc múlva már a pilótafülkében ült.
- Remélem nem esett baja- mondta, aztán ellenőrizte a műszereket, felszállt, és miután elhagyta a Bespin légkörét, belépett a hiperűrbe. A pilótafülke ablakát betöltötték a csillagok, melyek a hiperugráskor fényes csíkokká változtak.
A jedi egy gyors pörgéssel hárított, majd ugyanebből a lendületből lecsapott a sith bal karjára. Az meg egyszerűen védte a hirtelen támadást. 10 percnyi vívás után a két kard ismét összeakadt a levegőben. Mindketten tudták, hogy aki le tudja nyomni a másik kardját, szinte biztos, hogy nyer, vagyis végez ellenfelével. Hol a sith, hol a jedi állt jobban, de még egyikük sem tudott annyira felülkerekedni, hogy végrehajthassa a végzetes mozdulatot…
|