Nos, itt a saját történetem első fejezete! Remélem élvezni fogod! Ha tetszett, dobj rá egy like-ot a lap alján

STAR WARS

Az Erő Titka

1. fejezet

Már lehanyatlóban volt az Ord Mantell kicsiny, távoli napja, és a csöndes, apró házából kilépő Quil Raddon nem is tudta, hogy mindössze egy röpke óra alatt gyökeresen meg fog változni az élete, amit eddig zavartalanul, kis családja nyugodt körében élt le. 20 éves korában elkezdett munkáját immáron 15 esztendeje végzi változatlanul, áttörések, sikerek, vagy nagyobb felkérések nélkül. De hát, hogy is lehetne sikeres valaki az Ord Mantell-en képregényillusztrátorként. A legtöbb ember talán kényelmetlenül érezné magát amiatt, hogy 15 év alatt nem jutott igazán semmire. Nem így Quil! Sőt, ő igazán elégedett volt önmagával, és családjával is, hiszen egyetlen fia, akit másfél éves korában elvittek jedi-padawannak, most egészen ígéretes tanítványnak tűnik a jedi mesterek szemében! Ez azért mégis nagydolog! Valószínűleg ezt gondolta Quil, mikor elindult a szokásos esti sétájára. De ha tudta volna, mi vár rá, örökre bezárkózott volna a kupolás vályogházikójába. Azonban már késő volt, mert hirtelen fémcső nyomását érezte gerincén. Nem nagyon tapasztalt még ilyen érzést, de tudta, hogy nem játék. Nem is volt az! –Végem!- Gondolta. És nem is gondolta rosszul. Ugyanis, ha nem ordítja, hogy állj, akkor bizonyára le is lövik.

 - Feltett kezekkel, szépen, lassan fordulj meg!- Quil megfordult, és két sullust-i alakot látott. Szemükből sugárzott, hogy csaló gyilkosok- Oké Quil, most pedig fizetni fogsz!

- Fizetni? –kiáltotta hangosan Quil, de talán túl hangosan is, mert a fegyvertelen sullust-i arcon csapta.

- Igen, fizetni. Ki fogod fizetni az adósságodat! Méghozzá itt és most!- Ordította a fegyveres sullust-i.

- De hát nekem nincs is semmiféle adósságom, és soha nem is volt!- Siránkozott Quil.

- Neked nem is, de egy távoli rokonodnak nem is kevés!- Mondta kicsit sugdolózva, és az eddigi szavaknál még fenyegetőbben a pisztolyt tartó idegen.

- Miért nekem kell fizetnem egy távoli rokonom adósságát?

- Mert az a távoli rokonod már nem is olyan távoli! Azon a családi ágon, ami titeket összekötött, már mindenki meghalt, csak te nem! És az utolsó előtti tag halálától kezdve az ő adóssága már a te adósságod!- Quil most látott egy kis reményt arra, hogy kikerüljön ebből az egyre aggasztóbb bajból.

- Ha az adósság az enyém, akkor minden más is az enyém, ami korábban az ő tulajdonát képezte! Tehát abból fogom kifizetni az adósságot, ami halála után öröke maradt! De pontosan mennyit is kellene fizetnem?- Kérdezte Quil, már egy kicsit bátrabb, lazább hangsúllyal.

- Az adósság pontosan tízmillió tatooine-i truggut!

- Tízmillió tatooine-i truggut?- Ismételte Quil hüledezve- De nekem egyetlen egy tatooine-i truggut-om sincs, és azt is kétlem, hogy szegény megboldogult rokonomnak lett volna.

- A te szegény, megboldogult rokonodnak mindene elpusztult a robbanásban, amiben ő maga is életét vesztette!- Gúnyolódott a fegyveres. Quil félt, és olyat mondott, amit később akár meg is bánhat.

- Rendben, megoldom valahogy, de miért pont tatooine-i truggutban kéritek?

- Nem tartozik rád! Különben mire összeszeded a tízmilliót, te is meghalsz. Valami mást kell kitalálnunk. Menjünk le a bárba, és beszéljük meg ott. Indulj- Kiáltott rá szigorúan a fegyveres.

Ebben a nem túl sűrűn lakott, csendes kis faluban mindössze egy bár van, de az se túl nagy. És a menü színvonala is elég alacsony, az italoknál ugyanígy. A világítás is szegényes, hiába ad hangulatot a félhomály, sok helyen szinte teljes a sötétség. Ez viszont pont alkalmas volt Quil és a sullustiak számára, hiszen ha tízmillióról beszélünk, még egy ilyen csendes, minden nagyvárostól távol eső, ritkás, gyér mezőkkel körülvett helyen is vigyázni kell. Elindultak tehát, hogy megtárgyalják a részleteket

- Nem lenne jobb, ha valahogy máshogy fizetné ki?- Szólt az egyik sullust-i.- Nem is tudom, mondjuk szolgálat formájában?

- A sötét Erőre gondolsz? Mert ha igen, akkor előre szólok, hogy az nem fog működni. Ne felejtsd el, hogy ahhoz egy jedire, vagy valami olyasmi emberre lenne szükségünk!

- Te meg azt ne feledd el, hogy ennek az ürgének jedi-padawan a fia, tehát benne is meg kell, hogy legyen az erő, ami egy jediben van! Viszont nem tud minket legyőzni, mert nem tudja használni!

- Hé, ez remek ötlet! De hol találjuk meg annak az erőnek a forrását? A galaxis bármely pontján lehet, és ki tudja, hogy őrzi e valaki, vagy valami.

- Nem kell egyből nekimenni, előbb csak tudjunk meg róla mindent, amit lehet, s csak aztán menjünk el megkeresni!

- Igazad van, ha meg akarjuk szerezni ezt az erőt, akkor nem szabad elhamarkodnunk a dolgot!

- Már megbocsássanak, de milyen erőről van szó?

- Hogy milyen erőről, barátocskám? Hát olyan erőről, amivel képesek lehetünk…- Nem fejezhette be mondatát, mert őrült robajjal, és a rossz ablakok miatt a bárban is érezhető óriási széllel nagy hajó landolt közvetlenül a bár mellett. A kicsi bár felét le is rombolta, mint később kiderült, de Quil erre csak később jött rá, mert a bár fala eltemette.

A két sullust-i bűnözőt viszont egészen más baj érte. Méghozzá olyan baj, ami egy birodalmi csillagromboló formájában jelent meg. A romboló nem véletlenül szállt le itt. Nyomós oka volt rá: meg kellett találnia Heinn Tinn-t, és sok állnevet használó társát. Nem volt könnyű megtalálni egy profi fejvadászpárost, akik a birodalom becsületén is jó-néhány lyukat ütöttek már pályafutásuk során. Threed kapitánynak, a csillagromboló főparancsnokának saját szívügye is volt ez a küldetés, hiszen ha nem hajtja végre megfelelően, leadhatja Vader Nagyúrnak élete utolsó jelentését. De már érezte, hogy sikerülni fog, igen, érezte, a lelkében, valahol egészen mélyen már hallotta a szavakat Vader maszkja alól: „Rendben van, most elmehet, ADMIRÁLIS!- Szép is lenne: Threed Admirális.

Leereszkedett a romboló egyik hátsó, nagy rámpája, és kilépett rajta Threed, négy rohamosztagos parancsnokkal.

-1. csapat-parancsnok!- Szólt Threed az egyik felfegyverkezett parancsnokhoz-maga állítson gránátosokat körbe az épületen! Kettes: maga helyezzen el mesterlövészeket a magasabb pontokon! Hármas: rohamcsapatával álljon el minden lehetséges kijáratot, de úgy, hogy a gránátosok, és a távcsöves mesterlövészek is tudjanak tüzelni, ha kell! Négyes: adjon csapatának jetpack-okat, és felülről tartsa szemmel az épületet!

A parancsnokok átadták az utasításokat csapatuknak: az 1. osztag emberei már csatolták is a gránátöveket, a kettesek már rohantak is, hogy elfoglalják pozíciójukat, és egy percen belül már minden katona, tüzelésre készen tartotta hosszú távcsöves karabélyát. A hármas csapat rohamosztagosai is elhelyezkedtek az ajtókban, és a nagyobb falrepedésekben, lyukakban, hogy E-11-es rohampuskáikkal bármikor tüzet nyithassanak. Majd a négyes osztag katonái is felszálltak a levegőbe, és szüntelenül keringtek a bár, és 1-2 közeli épület fölött.

- Bújj elő Heinn, tudjuk, hogy ott bujkálsz bent!- Kiáltotta öntelten Threed- Gyere elő, vagy a gránátosok hoznak ki! De nem ám szép szóval!

- Állj!- Hallatszott bentről Heinn hangja- megadom magam!- Eközben megfordult, és mielőtt kilépett volna, odasúgta az asztal alatt lévő társának, hogy vigyázzon Quil-re, és hogy szabadítsa ki őt minél hamarabb. Ezután feltett kézzel lassan kisétált a félig beomlott ajtón. Ekkor persze a rohamosztagosok azonnal körbevették, és egészen a csillagromboló rámpájáig kísérték. Majd mikor minden katona felszállt a rombolóra, feldübörögtek a hatalmas hajtóművek, irányba állt a gép, és egy pillanat alatt eltűnt a mély, fekete űrben.

Két rohamosztagos, Threed, és a megbilincselt Heinn elindultak a hangár legközelebbi turbóliftje felé. Threed egy gombnyomással lehozta liftet, majd mind a négyen beszálltak, és elindultak. Egy perc múlva már ott is voltak; egy hosszú, üres folyosón, amin alig volt néhány ajtó. Nem találkoztak igazán senkivel, csupán néhány technikussal, és szabadidejét töltő rohamosztagossal. Mikor a folyosó végére értek, megálltak egy nagyobb, és látszatra masszívabb ajtónál, melyre a következő volt nagy betűkkel kiírva: Threed Kapitány.  Heinn és Threed beléptek, de a két rohamosztagos az ajtónál maradt őrködni, hiszen odabent minden sarokban gyorstüzelő őrdroidok voltak felerősítve.

- Végre elkaptalak, Heinn! Nem tudom, hol van a társad, de az a lényeg, hogy te itt vagy!

Threed fojtatta volna a beszélgetést, de váratlan hívást kapott Vader Nagyúrtól. Jelentkezett:

- Szolgálatára, Vader Nagyúr!

- Threed kapitány, sikerült már elkapnia azt a söpredéket?- Vader hangja rádión még vérfagyasztóbb volt, mint a valóságban.

- Igen, Nagyúr! Pont itt ül előttem az irodámban, megkötözve!

- Remek, kapitány! De hol van a bűntársa?

- Ő nem volt vele az Ord Mantell-en. Sajnálom, Nagyúr, amint tudjuk, folytatjuk a keresést.

- Egyelőre felfüggesztem a keresést! Azonnal jöjjenek a Vadmacskával Abregado-Rea-ra! Ott várom önöket!

- Ott leszünk, Nagyúr!

- Remélem is, ADMIRÁLIS!

Hát beteljesült az álma, végre admirális lett! Ez nagyobb hatalmat, és később egy nagyobb csillagrombolót is jelent neki!