20. FEJEZET

Megkezdődött a mester – tanítvány párbaj: a sith vízszintesen pörgetve Redd felé dobta a kardját, de a jedi mester felugrott, és ugrás közben hátra csapva zöld kardjával leütötte egykori tanítványa fénykardját. A kard a földre esett, és deaktiválódott. Redd, miután a hajó végébe rúgta a fénykardot, a sith felé ugrott, hogy lecsapjon rá, és befejezze ezt az igen kurta kis párbajt. De ez túl könnyű győzelem lett volna: amikor Redd lecsapott, a sith előkapott egy másik fénykardot: a régi saját fénykardját. A kék és zöld penge egészen közel az ifjú sith arcához csapott össze. Mindkét fél teljes erőből, két kézzel nyomta a kardot a másik fele. Reddnek a nagyobb fizikai ereje, és a benne lévő Erő adott löketet, a sithnek pedig a sötét oldal „krémje”: a gyűlölet, és a hatalomvágy. Végül a sith vetett véget ennek azzal, hogy teljes erőből hasba rúgta egykori mesterét.  Redd hátraesett, és bár felugrott, nehogy könnyű préda legyen, de azért nagyon fájt neki ez a rúgás. De bírnia kellett. Hiszen csak egy 15 éves fiú, aki gyűlöletből harcol. A technikája messze nem olyan kifinomult, mint az övé.

Bár fájt a rúgás, mégsem volt idő a fájdalomra. Redd arrébbgurult, így a sith csapása nem találta el. Miután ismét felugrott, a sith háta felé csapott, de az kikerülte a csapást. Aztán mindketten fordultak egyet, úgy akarták egymást levágni, de ezzel csap annyit értek el, hogy mindketten belevágtak a hajó falába, s mivel elvágtak néhány vezetéket, a hajó belsejében elment a világítás. Sötétben kellett tehát vívniuk. Csak a két fénykard fénye világított. De ez elég is volt nekik ahhoz, hogy folytassák a párbajt. Eltelt 10 perc, de nem bírtak egymással.

A párbaj közben Shila tartotta magát Redd „parancsához” és ott maradt a búvóhelyén. Most viszont, hogy csak a két fénykard fénye világított, a lány meggondolta magát, és amikor éppen nem figyelt egyik párbajozó sem, átsurrant a hajó farába, és ott keresett egy jobb búvóhelyet, ill. egy lámpát, ami a szökéshez segítheti. Arra is gondolt, hogy beleszóljon a párbajba, hiszen van nála pisztoly is, meg kard is, de belátta, hogy nem lenne esélye, hiszen még Redd sem bír vele, egyelőre…

A sith fiatal arcáról áradt a gyűlölet, de az is látszott rajta, hogy egy kicsit már elfáradt a párbajban.

Redd sem volt már teljesen fitt. Erősen gondolkodott, hogy hogyan győzhetné le ezt a sithet, aki „felemésztette” a tanítványát. Meglepően jól vívott az ifjú. Redd kiváló vívó volt: sok kis cselt ismert, és nagyon kreatív volt a vívás terén. De most ez nem bizonyult elégnek: ki kellett találnia valamit, amivel legyőzheti a sithet. Aztán eszébe jutott valami: mindketten megfeledkeztek a hajó végében lévő fénykardról! Ha azt magához tudja húzni azt a fénykardot, akkor talán több esélye lenne… meg is próbálta. Egy hirtelen mozdulattal hátranyúlt, és magához rántotta a fénykardot. De még mielőtt elkaphatta volna, a sith gyorsan elgáncsolta, így a fénykard az ő kezébe repült.

- Na, most véged, jedi! – kiáltotta, megpörgette a két kardot, és izomból a fekvő Redd felé szúrta a kardokat. Szerencsére Reddnél még ott volt a saját fénykardja, így el tudta hárítani a kardokat. A sith egy kicsit meglepődött, hogy még most sem sikerült végeznie régi mesterével. Redd ezt ki is használta, és ugrott egy hatalmasat felfele. Éppen fölöttük volt a lyuk a hajó tetejében, amit Redd vágott néhány perccel korábban, így a jedi mester kiugrott a hajóból, és a hajó tetejére esett (természetesen talpra). A sith felfelé nézett. Szemében égett a gyűlölet.

- Ha felugrasz, meghalsz! – mondta fentről Redd és igaza is volt: ha a sith felugrik a lyukhoz, akkor Reddnek már gyerekjáték lesz egy gyors csapással megölni egykori tanítványát.

A sith csak gyűlölködve nézte régi mesterét, de ő is jól tudta, hogy Reddnek igaza van. Egy pár másodpercig gondolkodott, aztán elrakta a fénykardját. Majd hirtelen az Erővel olyan hatalmas lökést küldött Red felé, hogy a hajó teteje púposra kiduzzadt tőle, Redd pedig leesett a hajó tetejéről. Ezután a sith újra előkapta fénykardját, és kiugrott az immár kétszeresére növekedett lyukon. Redd a hajó mellé esett, a kemény sziklára. Nehéz volt feltápászkodnia, de lassan sikerült.

Redd látta, hogy a sith hirtelen kiugrik a hajóból, és egyenesen előtte érkezik, de már úgy, hogy az ugrás lendületével egy hatalmasat csapott Redd felé. Szerencsére a jedi mester még időben elhajolt, de a sith folytatta a lendületes, erős, kíméletlen támadást. Mindig lendülettel támadott tovább. Ha Redd jobbra hárította a csapását, akkor egy gyors pördülés után felülről csapott le. Egyértelmű fölényben volt. Sikerült elérnie azt, ami egy kardpárbajban akár győzelemhez is vezethet: nem hagyta levegőhöz jutni ellenfelét: olyan gyorsakat, erőseket csapott, hogy Reddnek éppen csak sikerült hárítania. Egyszer a sith mellkason rúgta Reddet, úgy, hogy a jedi mester meghátrált, majd megbotlott egy fémtörmelékben, és nekivágódott a kapunak. A sithnek csak azért nem sikerült ekkor megölnie őt, mert miközben hátraesett még volt annyi lélekjelenléte, hogy az Erővel hátralökje a sithet. A sith elég messze repült, de Redd balszerencséjére nem talpra esett, így, mikor a sith földet ért, vízszintesen eldobta Redd felé mindkét kardját. Redd felugrott, így a kardok nem találták el. A vörös kard átesett a kapun lévő lyukon, és lezuhant a hatalmas, kőfalú liftaknába. A másik kard tövig beleállt a kapuba. Redd kivette a kapuból a kék kardot. Most nála volt két kard, a sithnél pedig egy sem. De ez nem ijesztette meg a sithet. Határozottan sétált Redd felé. Redd támadó állást vett fel. Felkészült rá, hogy most végez egykori tanítványával. Nem volt ez jó érzés számára, hogy meg kell tennie, hiszen egy fegyvertelen egyént egy jedi nem ölhet meg, de most neki meg kellett tennie… azonban nem így alakult: amikor a sith közelebb ért hozzá, Redd már lecsapott volna, de a sith elkezdte őt az Erővel fojtogatni. Redd nem hitte volna, hogy egykori tanítványa képes ilyesmire.

A sith nem kímélte Reddet. Fojtogatta, és nekivágta a kapunak. Redd elejtette a saját fénykardját. A sith ezt felvette, és letette Reddet. Már egészen kint voltak a liftakna szélénél.  Redd aktiválta a nála lévő kék fénykardot, a sith viszont gyorsabb volt, így egy hirtelene mozdulattal Redd mellkasába döfte a mester saját fénykardját. Redd arca megdermedt. A haldokló jedi mester elejtette a kezében lévő fénykardot, és hátrazuhant a mélybe…

A sith utána nézett a liftaknába, és suttogott magában:

- Többet vártam tőled, Thoren… - mondta halkan, majd odalépett a lift vezérlőjéhez, és felhozta a liftet. Mivel a liftakna szélesebb volt, mint maga a lift, ezért Redd teste nem volt a liften. Tehát valahol lent van a teremben… de ez már teljesen lényegtelen volt a sith számára. Régi mestere, Redd Thoren, a kiváló vívó, erős jedi mester, halott… és ő ölte meg, a 15 éves tanítványa…

A lift felért. A sith lement vele. Végigbarangolt a hegybe épített bázison, míg meg nem találta a hangárt. Ott keresett egy hajót, ami viszonylag jó állapotban volt. Ha nem is volt egy luxushajó, de azért valahogy el lehetett vele menni a Bakurára. Ha pedig már odaért, akkor új mestere segítségével megszerzi azt a bizonyos eddig ismeretlen, óriás hatalmat, amivel aztán megölheti mesterét… - ezek voltak a tervei a közeli jövőre nézve. És most, hogy megölte régi mesterét, eloszlott minden kétsége a felől, hogy meg tudja e ölni a sith nagyurat… biztos volt benne, hogy képes lesz végezni vele. Akár most is nekiugrott volna, ha nem lenne szüksége rá a hatalom megszerzéséhez. Így gondolta az ifjú sith, de nem vette számításba, hogy a mestere nem csak egy sith mester, hanem a Sith Sötét Nagyura… és hogy nem véletlenül az. Nagy bátorság volt tőle, hogy esküt tett egy ismeretlen sith nagyúrnak, de miután csatlakozott a sötét oldalhoz azzal, hogy megölte a nagyúr padawanját, sokkal erősebbnek érezte magát. Ez egyfajta részegségként hatott rá, csak ez nem múlik el másnapra egy kis fejfájással… az, hogy átállt a sötét oldalra, megpecsételte az egész életét. De ha olyan hatalomhoz jut, amivel esetleg meghosszabbíthatja az életét, akkor biztosan nem vesztett a döntésével…

A sith egy régi Z95-ös vadászgépet talált. Nem volt kényelmes, kicsi volt, de arra megfelelt, hogy elrepüljön a Bakuráig. Fel is szállt hát a kis géppel, és lassan elhagyta a Wayland légkörét. Most nem lőtték le… betáplálta a Bakura koordinátáit, a hajó kiszámította a biztonságos útvonalat, és aztán a sith belépett a hiperűrbe… és csak aztán jutott eszébe, hogy az a twi’lek nő ott maradt a bolygón… szívesen végzett volna vele, de nem volt szükséges, és már kedve sem volt visszamenni a Waylandre.

Shila kimászott a láda mögül, ami elbújtatta őt a sith elől. A hajó belsejében sötét volt, de a fenti lyukon jött be egy kis fény. Shila leakasztott az övéről egy kis zseblámpát. Az elemlámpa fény kicsi volt, és gyenge, de arra elég volt, hogy a lány ne essen el. Shila a szájába vette a lámpát, majd odament egy dobozhoz, és elkezdte két kézzel húzni a hajó tetejébe vágott lyuk alá. A láda nehéz volt, de a lánynak végül sikerült odacipelnie. Még mindig szájában tartva az elemlámpát, fellépett a dobozra. Onnan már nagy nehezen ki tudott mászni a hajó tetején. Már rég nem hallotta a fénykardok csattogását. Azt gondolta, hogy a harc hevében lassan lementek a lifttel a komplexumba… a lány még nem tudta az igazságot…

Mikor Shila lemászott a hajó tetejéről, egyből a nagykapu felé vette az irányt. A vezérlővel felhozta a liftet. Ráállt a terebélyes liftre. Nyugodtan állt, míg a lift le nem ért… ekkor olyan látvány fogadta, amire a legszörnyűbb álmaiban sem számított: ott feküdt előtte Redd, a mellkasában egy nagy, égett lyukkal… a lány rémületében majdnem elájult, de sikerült megőriznie eszméletét. Odaugrott a hullához. Megnézte a jedi mester pulzusát, de természetesen már nem volt… Shila sem gondolta komolyan, de azért megnézte, hátha mégis…

A lány elsírta magát a hulla fölött… pár percig sírt, aztán összeszedte magát, és megfogta barátja testét, és kicipelte az épületkomplexumból. Odakint, a szabadban levette az övéről az összes holmiját, majd rakott egy hatalmas máglyát, és ahogyan jedit szokás, elégette.

Miután eltemette barátját, Redd Thorent, Shila visszament addig a kis kabinig, amin át ide jöttek a bázisra. A kis kabinban visszament az elhagyott támaszpontig. Ott megkereste a luxushajót, amivel jöttek…

Amikor belépett a hajóba, Shila ledőlt az egyik finom kárpitos kanapéra, lehunyta a szemét, és gondolkozni kezdett. Azon gondolkodott, vajon mihez kezdjen most Redd nélkül. Nem akart csak úgy visszamenni a Corelliára, az otthonába. Nem akarta ezt az egészet annyiban hagyni, de tanácstalan volt. Már azon gondolkodott, hogy elmegy a Bespinre azért a Quil nevű fickóért, ahogyan Redd akarta eredetileg. Ekkor azonban lassan elaludt. Álmában megjelent Redd, és beszélt hozzá:

- Menj a Bespinre, és mondd meg Quil Raddonnak, hogy a fia meghalt… nincs többé… - az álom ködös volt, de Shila „értette” – aztán menjetek Awil után. Quil meg fogja találni… de szükségetek lesz segítségre is………… - az álomhang elhalkult.

Mikor Shila felébredt, indult is a Bespinre.  Pár óra múlva meg is érkezett (fontos tudni, hogy ez a történetszál le van maradva attól, amin Brutt és Heinn szöknek a rombolóról!).

A Bespin légköre, bár narancssárga színű volt, ami általában tetszik az embereknek, Shilának most egy szomorú hangulatú dolog volt… Bár neki most minden az volt. Ahogy Redd mondta anno, Shila a Bespini kis jedi templomot kereste.  Hamarosan meg is találta. A kapunál megállította egy őr.

- Redd Thoren mester küldött ide egy Quil Raddon nevű fickóért, aki el kell, hogy vezessen valahová.

- Ezt nem veszem be! Nem engedem be, amíg egy jedi mester engedélyt nem ad rá.

- Nagyon nagy baj van! Thoren mester tanítványa átállt a sötét oldalra, és megölte a mestert! El kell hinnie! Gyorsan meg kell találnom azt a Raddont!

Az őr zavarba jött. Talán azért, amit Reddről és a tanítványáról mondott Shila, talán azért, mert kezdett hinni a lánynak.

- Jól van! – mondta végül az őr – ha Raddon úr ismeri Thoren mestert, és hisz önnek, akkor beengedem. Azonnal jövök, kérem, várjon itt! – azzal az őr berohant a kis templomba és megkereste Quilt.

- Raddon úr, egy ifjú Twi’lek hölgy keresi önt. Azt mondja, hogy Redd Thoren mester küldte őt, és el kell vezetnie őt valahová. Megtenné, hogy velem fárad?

- Quil kissé zavart volt. Nem nagyon értette, hogy mit beszél az őr, de nagyon kíváncsi volt, hiszen itt úgysem történik semmi… csakúgy, mint az eddigi, normális, unalmas életében…

Az őr és Quil kiértek. Shila bemutatkozott Quilnek, és fordítva is. Aztán a lány már kezdte is a mondókáját…

- Raddon úr, ismeri ön Redd Thoren mestert?

- Hogyne ismerném, hiszen a fiam… - nem fejezhette be a mondatot, mert Shila már mondta is tovább…

- Küld önnek egy nagyon fontos üzenetet: azt üzeni; a maga fia meghalt, nincs többé, és hogy menjünk egy bizonyos Awil után, maga meg fogja találni…

- Nem értem! – fakadt ki Quil – azt állítja, hogy a fiam meghalt, majd azt mondja, menjünk utána! Ezzel ugye nem arra akar célozni, hogy haljunk meg?

- Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem!

- De akkor is értelmetlen!

Shila sem értette igazán, de aztán hirtelen beugrott neki a megoldás.

- Megvan! Hát persze… Awil, a maga fia Redd tanítványa volt. Aztán átállt a sötét oldalra, és megölte Reddet. Redd a sötét oldalra való áttérésre értette a halált! Így pedig már van értelme annak, hogy keressük meg!

Shila örült, hogy megtalálta a megoldást, de Quil láthatóan majd összeesett…

- Nem!!!!!!! – kiáltotta – nem lehet! A fiam gyilkolt! Megölte a saját mesterét, és átállt a sötét oldalra… nem lehet igaz! – kiabálta. Shila nagyon sajnálta szegény Quilt. Redd mesélt róla neki a hajón, így tudta, hogy a fia volt az élete. Nem volt semmi különleges az életében, csak a fia, aki ígéretes jedi padawan volt egy kiváló mester keze alatt… most mégis mi lett…

Aztán a lány csendesen szólalt meg

- Nézze, uram. Amit most kell tennünk, az lehet, hogy veszélyes lesz, és lehet, hogy azt fogja mondani, mikor elsőnek meghallja a feladatot, hogy ez lehetetlen, de hinnie kell magában, és az Erőben. Hiszen valahol önben is megvan, jól tudja… Kérem, uram, csak önnel együtt sikerülhet – Kérlelte Shila Quilt.

- Nos, mégis mi lenne ez a feladat?

- Uram, meg kell találnunk a fiát. Csak annyit tudok, hogy elhagyta a Waylandet egy kis vadászgéppel.

- De hát akkor bárhol lehet a galaxisban! Hogyan akarja megtalálni? Végignézünk minden bolygót, hogy nincs e ott?

- Uram, ha egy kicsit kikapcsol, és csak a megérzéseire hagyatkozik, akkor képes megtalálni a fiát.

- Hát jó, meg fogom próbálni.

Ekkor váratlanul az őr szólt bele a súlyos beszélgetésbe.

- Raddon úr, engedelmével megkérnék egy jedi mestert, hogy segítsen az elmélyülésben.

- Ez remek ötlet, köszönöm! – válaszolt Quil már-már boldogan. Örült az őr jó ötletének, de ugyanakkor természetesen még mindig a fiára gondolt. Bár ez most előny is volt részben…

2-3 perc múlva az őr visszatért egy jedi mesterrel. Egy barna köpenyes, fiatal arcú, alacsony zabrak nő jött az őr mellett.

A nő meghajolt, és bemutatkozott:

- A nevem Allura Ekro. Már mindenről értesültem az őr jóvoltából, úgyhogy részemről indulhatunk is a hajójuk felé.

Miután Shila és Quil is bemutatkoztak a mesternek, gyorsan indultak a hajó felé. A hatalmas luxushajó tágas, kényelmes, tapétázott nappalijában Allura mester leültette Quilt egy hatalmas, mély, kényelmes fotelbe.

- Csuklya be a szemét – utasította a nő szelíd, békés hangon – gondoljon a fiára. Gondolja át magában jól, hogy mit is tett a fia. Ha úgy érzi, mindent teljesen felfogott, és mindennek tisztában van a jelentőségével, akkor képzelje magát a fia helyébe… ne kapkodja el, jó mélyen gondolja át… - a mester elhallgatott. A következő percekben tökéletes csend volt a tágas luxusnappaliban. Aztán úgy 10-15 perc múlva Quilnek felpattant a szeme.

- Kopár sziklákat, és egy nagy, öreg vulkánt láttam! Mit jelent ez, Allura mester?

- Minden bizonnyal annak a bolygónak a jellegzetes felszínét, ahol a fia van, vagy ahova megy.

- De hát mennyi ilyen felületű bolygó van a galaxisban? Ezzel nem jutottunk közelebb!

- Nyugalom, ne essen pánikba, semmi nem veszett el. Ha megfelelően csinálja, amit mondok, akkor többet is megtudhatunk hamarosan!

- Értem – nyugtázta Quil, s sóhajtott egy nagyot. Várta a mester utasításait.

Shila kissé aggódva gondolt erre a kis szellemi akcióra, ami most történt. Ő már indulni szeretett volna. Nem tudta, hogy hová, de indulni akart.

- Most alaposan gondolja át újra, hogy miket tett a fia, és hogy mi lett vele.

Quil nem adta jelét annak, hogy hallotta az utasítást, és hogy már csinálja, de mindannyian biztosak voltak benne, hogy már javában gondolkodik.

- Rendben – mondta valamivel később a mester. Quil most sem adott semmilyen jelet, a mester mégis tudta, mikor adja a következő utasítást – most újra képzelje magát a fia helyébe, aztán gondolja át, mit csinálna ön egy olyan helyen, mint amilyet látott. Ezzel bizonyosan közelebb jutunk a keresett helyhez.

Megint eltelt néhány perc, amíg Quil újabb dolgokat látott.

- Egy barlangot látok…

- Mit lát benne? – kérdezte gyorsan Shila. Nem gondolta, hogy a látomások csupán egy, maximum 2 másodpercig tartanak.

- Most… most bemegyek a barlangba………… minden sötét, csak egy távoli kis pirosas fény látszik……