22. Fejezet
Még mindig nem támadott egyik fél sem. A sith nagyúr csontos kezében félelmetes volt a duplapengéjű kard. Sőt már maga a kézfej is félelmetes volt: az erek és a csontok jól kivehetők voltak rajta. A körmök nagyok voltak, és sötétek. A kézfej színe viszont viszonylag normális volt.
- Azt akarod, hogy én támadjak – mondta megvetően a nagyúr – ostoba jedi elmélet ez is! Aki először támad, annál van a lépéselőny, és nyílván az támad. Támadással könnyebb ölni, mint védekezéssel, vagy talán tévedek? – kérdezte a nagyúr. De nem úgy kérdezte, mint egy tényleges kérdést, hanem úgy, hogy már válaszolt is rá saját maga – nem, nem tévedek… nem szokásom! Ahogyan veszteni sem. Jedit ölni viszont szeretek! – a mondta végére felemelte a hangját, pörgetett egyet a kardján, és nagy lendülettel nekitámadta a jedi mesternek. A nagyúr elképesztően gyorsan, és nagyon erőseket csapott. Doff meglepődött, hogy mennyivel jobban vív, mint a legutóbbi találkozásukkor. Próbálta volna megfordítani a pozíciójukat (támadó-védekező) de így is alig tudta hárítani a nagyúr csapásait, nemhogy még támadni tudjon…
Heinn és Brutt látták, hogy milyen brutálisan gyors a sith, és hogy Doff hogy kínlódik.
- Mit gondolsz, nekünk melyik a jobb, ha életben marad – kérdezte Brutt.
- Az öreg. Egyértelműen.
- Szerintem is.
- Akkor segítenünk kell Doffnak – vetette fel Brutt gondterhelt hangon.
- Te megőrültél? Te még szembeszállnál ezzel a gyilkológéppel?
- Hát, ha mindketten elkezdjük lőni két helyről, és közben Doff is mindent belead, akkor talán meg tudjuk ölni.
- Ez őrültség! Ha rálövünk, azonnal kinyír minket.
- Hé! Négyen vagyunk! És van egy fénykardunk is! – mondta Brutt, és Threed felé mutatott.
- Jó ötlet! És ha megöljük a sithet, akkor lezsírozhatjuk a biztonságos távozásunkat! Ez az admirális egy gyáva féreg. El fogja fogadni az ajánlatot!
- Kezdjük…
Brutt elővette a pisztolyát, de még nem célozott. Heinn gyorsan odarohant Threedhez. Kihúzta a falból a fénykardot. Furcsán állt a kezében. Életében először van fénykard a kezében. Most, hogy a kezében tartotta, végképp nem értette, hogyan képesek ezek ilyen gyorsan, és brutálisan vívni ezzel, hiszen a pengének egyáltalán nincs súlya!
Heinn elmondta Threednek az ajánlatát. Az admirális persze elfogadta. Ekkor Heinn Threed kezébe adta a pisztolyát, és utasította az admirálist, hogy rejtegesse a háta mögött a pisztolyt, amíg a sith ide nem fordul, és nem kezd feléjük közelíteni. Akkor viszont egyből használja is…
Heinn jelzett Bruttnak, hogy álljon készen. Ő pedig, a fénykarddal a kezében Elkurjantotta magát.
- Hé, nagyuraságosság, ide nézzen, nálam van az egyik piszkafája! – kiáltotta gúnyosan.
A sith először nem törődött Heinnal. Folytatta a vívást Doffal. Viszont a gúnyolódás nagyon felidegesítette, ez pedig azt eredményezte, hogy még dühösebb lett. Egy pillanatra azonban nem figyelt. Ekkor Doff kiütötte a kezéből a fénykardot. A kétpengéjű kard jó messzire repült. A sith viszont azonnal reagált, és megfogta Doff kardot tartó csuklóját, és kicsavarta belőle a kardot. Doff kardját pedig aktiválva dobta Heinn felé… a kard eltalálta a fejvadászt, és halálosan megsebezte a mellkasán…
Brutt lőtt volna a sithre, most, hogy nem volt nála fénykard, de látta, hogy Heinn elesett, és odarohant hozzá. Megtámasztotta a karjaival, de nem lehetett megmenteni… meghalt…
Mindezt a sith észre sem vette. Csak tovább gyepálta a jedi mestert. Megfogta, és a nyakánál fogva vágta a falnak. Szívós jedi volt, de fájt neki. A sith viszont nem állt meg. Odasétált Doffhoz, és hasba rúgta.
Aztán felemelte az Erővel, és a már éppen tüzelni készülő Brutthoz vágta. Most végre úgy tűnt, abbahagyja. Már Doff is tudomásul vette, hogy nincs esélye. De meglepő módon nem az történt, amire számított.
- Látjátok, ennyik vagytok! Hiába egy birodalmi admirális, két nagy híres fejvadász, és egy tapasztalt jedi mester, mégis én győztem. Méghozzá játszva! Nem is értem, miből gondoltátok, hogy egyáltalán esélyetek.
- Te miből gondolod, hogy olyan hatalmas vagy? Legyőztél ugyan minket, de miből gondolod, hogy képes leszel elbírni egy akkora hatalommal, mint amit meg akarsz szerezni? – kérdetett vissza élesen Doff, amikor feltámaszkodott a földről. Már esze ágában sem volt megtámadni a sithet. Csak akkor harcolt volna, ha a nagyúr támad. Belátta, hogy itt nem tudja legyőzni.
- Ezt gyűlölöm bennetek a legjobban! Ti, jedik mindentől be vagytok tojva. Féltek a hatalomtól, ezért vagytok gyengék, és halandók!
- Tévedsz, mind halhatatlanok vagyunk.
- Heh… - nyögte nevetve a sith – a visszajáró kísértetetek semmit sem ér! A ti halál utáni szellemetek maximum kisgyermekek ijesztgetésére jó… mi, sithek, ha elég nagy volt életünk során a hatalmunk, akkor képesek vagyunk a halálunk után bármennyi idővel akár gyilkolni is! Marad hatalmunk! Az, hogy mennyi, persze attól függ, hogy életünk során mennyi volt. S ti ezt soha nem érhetitek el. Ti csak a leg alapvetőbb erőket vagytok képesek használni, és ez bizony semmi… - mondta lenézően a nagyúr. Azok az „alapvető” erők, amikről a sith nagyúr beszélt, egyáltalán nem voltak alapvetőek. És ezt ő is tudta, de mélyen lenézte az olyan erőhasználatot, ami csak bizonyos idegállapot megtartására, vagy ilyesmi „hasztalan” dolgokra volt jó. Hiszen ők, sithek (főleg a leghatalmasabbak közülük) nem használták ezeket. Nekik gyakorlatilag ezen erőknek az ellentétje volt hasznos. Ők az elvadult gyűlöletből, míg a jedik a nyugalomból, józanságból, ésszerűségből merítettek erőt. De valahol a nagyúrnak mégis igaza lehetett részben, mert hát most is ő győzött, és bár nem tudta konkrétan, de biztos volt benne, hogy az új tanítványa is megölte egykori mesterét… és hát ugye ebben sem tévedett.
- Mondhatod, hogy miért gyűlölsz minket, és hogy miért vagy jobb nálunk, meg mondhatsz akármit, azt viszont még mindig nem tudod megválaszolni, hogy hogyan bírnál el ilyen hatalommal…
- Azt sem, tudod, mi az, amiről beszélsz! – kiáltott a sith.
Doff mosolygott. Most egy kicsit „sarokba szorította” a sithet.
- Tudod mit, jedi? Ha ennyire nem hiszed el, amit mondok, akkor bebizonyítom neked! Méghozzá úgy, hogy annak a hatalomnak a segítségével foglak elpusztítani! Akkor talán majd hiszel nekem!
Doff erre már nem szólt. Érezte, hogy komoly, amit a sith mond. De ugyanakkor még mindig hitt abban, hogy az a hatalmas erő, amire ráteszi a mancsát, felemészti. Maradéktalanul….
A nagyúr ezután elfordul Dofftól, és Threedre nézett, aki remegve ült a padlón, a hátát az ablak alatti falnak támasztva.
- Na, te mélyen tisztelt admirális, vagy mi a halál, te most szépen elrepítesz minket a Bakurára. Ajánlom, hogy ne próbálkozz semmi ostobasággal, mert nagyon, de nagyon fog fájni… és nem halsz bele egyhamar!
Threed arcában eddig sem volt valami sok vér, de most a maradék is elszállt belőle.
- Igenis, Uram – hebegte, s felállt – de ahhoz hívnunk kellene egy-két embert, aki biztonságosan meg tud csinálni minden beállítást úgy, hogy a lehető leggyorsabban haladjunk, de azért biztonságosan is… na persze, ha egyáltalán lehetséges az, hogy ezzel biztonságosan hiperugrást hajtsunk végre, mivel a hajó hasa sérült…
- Nem érdekel, hogy hogyan biztonságos! Csak az érdekel, hogy a lehető leggyorsabban eljussunk a Bakurára!
- Azért kérnék egy jelentést a lenti technikusoktól. – próbálkozott Threed. De a sith egy hangyányit csúnyábban kezdett rá nézni, erre Threed még jobban megijedt, és már nem érdekelte az ugrás biztonsága, csak az, hogy ne haragítsa magára még jobban a sithet – de ha jobban átgondolom, fölösleges! Felhívok ide néhány embert, hogy intézzék el az ugrást, vagy ahogy gondolja, tudja jól… - Threed nem fejezhette be a mondatot, mert Brutt közbeszólt. Ő már végképp nem tudta, mit csináljon. A főnöke, és egyben a barátja meghalt, ő itt van egy sith nagyúr foglyaként, és most elrepül egy birodalmi csillagrombolón a Bakurára, ahol valószínűleg ő is meghal…
- Öööö, én lentről jövök, és a hajó nem lyukas, csak sérült. Szerintem simán el lehet vele menni a Bakuráig… de nem értek a csillagrombolókhoz, csak a börtöncelláikat ismerem pontosan…
- Csak hogy tudjátok, egyikőtök véleménye sem számít. Így is úgyis ugyanazt fogjátok tenni: te – mutatott Threedre – utasítod az embereidet, hogy mosta azonnal intézzék a hiperugrást, te pedig – nézett tűnődve Bruttra – na, veled nem tudom, mit csináljak… - gondolkodott egy ideig, aztán eredményre jutott – meg is van! Hogy erre hogy nem gondoltam eddig – vigyorgott. játszotta a meglepődöttet, s bár tényleg most jutott az eszébe, bosszantani akarta a foglyokat – ha már nekem van egy foglyom, akin kipróbálhatom az erőmet, miért ne lehetne az újdonsült padawanomnak is egy…
- ó, a francba… - suttogta Brutt.
- Hát, barátom, ez van! – vigyorgott kegyetlenül a sith.
|