Nos, itt a 3. fejezet. Saját véleményem szerint az egyik legjobb fejezet a történetben :D nekem legalábbis a szívemhez nőtt ez a fejezet... Jó olvasást!

- Nem tetszik ez nekem- aggódott Doff- miért akarnak beengedni minket, ha nem is tudják, kik vagyunk?

- Attól tartok, tudják, de menekülni már nem lehet, Heinn pedig még a hajón van, tehát nem tehetünk mást, mint hogy szépen belépünk ebbe hatalmas pokolba-kapuba- válaszolt Brutt.

Tehát bementek volna maguktól, de mielőtt ezt megtehették volna, a csillagromboló vonósugara beszippantotta őket.

Mikor a szállítóhajó a sugár által megérkezett, a hangár egyetlen hajó méretű kijáratát, ami a végtelen, ragyogó űr felé nézett, elzárta egy nagy lézerháló, amin nem lehet átjutni. Tehát kezdődik.

Nagy levegőt vettek, és kiléptek a szállítóhajó ajtaján, mindketten pisztollyal a kezükben.

2. Fejezet

- Megérkeztünk- szólt halkan az egyik csuklyás alak a pilótafülkében- ez itt Wayland!- s miközben ezeket a szavakat kimondta, kezével lassan körbemutatott a tájon: fenséges őserdő, hatalmas, a több száz éves fák által gazdagon benőtt hegyekre mutatott. Nappal volt ugyan, de a hatalmas szürke esőfelhők eltakarták a napot. Látható volt, hogy hamarosan eső lesz - Jó lesz itt vigyáznod, mert találkozhatsz olyan alakokkal, akik meg akarnak majd ölni téged. Mikor együtt voltunk, találkoztunk már ilyen alakokkal, de most egyedül leszel, életedben először! Minden jedi életében eljön egyszer ez a pillanat, amikor megkapja első önálló küldetését! A te életkorodban nem teljesen biztonságos, de rendkívül ígéretes padawan vagy, ezért már 15 évesen megkaptad ezt a feladatot, sose feledd: fontos, hogy óvakodj minden csábítástól! .Nem könnyű dolog. Még emlékszem, milyen volt, mikor engem küldtek, csak engem! Utólag azt mondom, hogy jó érzés volt, de mikor ott voltam, féltem. Ez az, amire nagyon ügyelned kell: nem szabad félni! Érted?

- Igen, értem- válaszolt a másik csuklyás.

- Én most megyek. A kis vadászgépet megkapod. Ezzel, miután végeztél, gyere a Bespin-i pavilonba. Sok szerencsét, és az Erő legyen veled!

- Az Erő legyen veled!- válaszolt kurtán a csuklyás, aki láthatóan egy padawan volt. Megkapta tehát élete első önálló küldetését, melyben egy elhagyott birodalmi bázist kellett megkeresnie, és megvizsgálnia. Nem tűnt túl nehéz feladatnak, izgult, és egy kicsit félt is. De nem törődött vele, hanem határozottan elindult Wayland hatalmas esőerdőjében, hogy megtalálja azt az elhagyott bázist. 2 órán keresztül gyalogolt, s ez alatt az idő alatt nadrágja combig átázott a hatalmas, sűrű, és sokszor szúrós aljnövényzetben, de nem adta fel. Ment tovább, és fél óra múlva már az övén csüngő fénykardjáról is csöpögött a víz. Ennek nagyon nem örült, hiszen rendkívül féltette fénykardját, mely olyan nagy kincs volt számára. Hogyne lett volna nagy kincs! Élete első, saját keze által összerakott, gyönyörű kék pengével rendelkező fénykardja.

Ekkor meglátta, amit eddig nem látott a hegyektől: egy régi, növények által benőtt épületet, aminek kinézete sokat beszélt még egy tapasztalatlan padawan-nak is: látszott rajta, hogy minden egyes év megviselte a szélsőséges helyen épült birodalmi támaszpontot. És volt neki vagy 150-200 éve. A falon egykori őrdroidok maradványai lógtak, de azokat is csak a falra nőtt borostyán tartotta helyén. Ablakai nem voltak, hiszen nem lett volna jó, ha bárki belát egy birodalmi támaszpont belsejébe, de erre lehetőség sem volt igazán, mert ha valaki nem tudta igazolni magát, akkor az őrdroidok azonnal szétlőtték. A fal egyébként szín tiszta fém volt, hideg, barátságtalan fém. Rossz volt belegondolni, hogy itt egykoron birodalmi légionisták töltötték le fél életüket.

Mindössze egyetlen egy feltűnő dolog volt a hatalmas, elhagyott épületben: a tetőre erősített állványos lézerágyúk teljesen jó állapotban voltak, sőt, az oldalukon fenyegetően villogó fénycsíkokból látszott, hogy be is voltak kapcsolva. Ez nagyon nem tetszett neki.

- Ez lesz az - suttogta magában. Lassan közelebb sétált a karcos, rozsdás ajtóhoz, és felnézett onnan az épületre. Most érezte csak igazán azt a félelmet, amiről mestere beszélt neki, mielőtt elment volna. Szörnyű volt. A szíve hevesebben kezdett dobogni, félt, nagyon félt!

- Úristen!- ez a szó is a szívéből jött, a félő, reszkető szívéből. Még nézte egy kicsit az elhagyott „kísértetházat”(mert-hogy számára ez az elhagyott támaszpont kísértetháznak tűnt), majd lassan az ajtóra emelte tekintetét.

- Ó, hiszen nem is olyan jelentős dolog ez az egész, semmi baj nem lesz!- ezek a szavak egy kis bátorságot öntöttek a padawan lelkébe, és talán ez a bátorság vitte rá arra, hogy odalépjen az ajtó nyitótáblájához. Ezt is benőtték a növények, de gond nélkül eltávolította őket. Be akarta nyomni az egyik szélső gombot, amin viszont egy nagy, nyálkás csiga tanyázott. Kicsit undorodva ugyan, de ezt is leszedte, s benyomta a gombot.

Az ajtó hirtelen felcsapódott. S a padawan, ismét egy kicsit félve belépett a sötét szobába. Ekkor kezdett el odakint esni az eső. Most teljesen sötét volt. Kiterjesztette a még nem teljesen kifejlesztett jedi érzékeit, nagy levegőt vett, és koncentrált. Kb. 1 perc múlva a lámpák elkezdtek pislákolni. Kinyitotta a szemét.

A terem tele volt jellegzetes birodalmi számítógép-terminálokkal, összedőlt holo-térképasztalokkal. És felborogatott székekkel. Mindezeket már elkezdték benőni a különféle borostyánok, és egyéb gyomok, amik az egyenetlen fémpadló repedéseiből, lyukaiból bújtak elő. Utat kellet törnie magának a tönkrement, rozsdás gépek között. Sok üres, vagy félig összedőlt folyosón ment át, de nem talált semmit. Már ott tartott, hogy visszafordul, és itt hagyja ezt, sötét helyet, mikor egy szikla által beomlasztott folyosón keresztül látott egy nagy termet, ami egykor valószínűleg hangár volt, de mára már csak sziklákkal teli nagy helység maradt belőle. Sőt, még egy hegy is kettészelte, a hegyen pedig növények nőttek. Ahhoz képest, hogy zárt helyen voltak, a növények szépek voltak. És a növények között, viszonylag távol a leskelődő padawantól egy furcsa, kicsit szaggatott ruhás, fiatal, kb. 25 éves férfi állt. Kitartotta a kezét néhány növény felé, s az egész karját feszítve láthatóan a növényekre koncentrált. A növények pedig gyors sorvadásba kezdtek. A férfi mosolygott. Elégedett volt pusztító munkájával. A hatalom gonosz mámora vöröses-sárga szemeiben is egyre erősebb lett. Érezte, hogy ezek a gonosz szemek mindent látnak. Ez a hatalom. És ha ezt az erőt birtokolja, és tudja használni, akkor ez a férfi egy Sith!

A férfi a tőle 20 méterre álló padawanra emelte kegyetlen tekintetét, és még jobban vigyorgott.

- Látlak, ifjú! Gyere csak ide, nem bántalak. Mindent tudok rólad, mindent látok! Tudom, hogy jedinek készülsz! Tudom, hogy mi a feladatod itt.

A padawan számára ijesztő volt, hogy ez az alak látja őt; KÍVÜLRŐL, BELÜLRŐL. Nem akart odamenni, mert félt, vagyis azt tette, amit nem szabad egy jedinek! De az alak egy lépést tett felé, aztán még egyet, majd egy harmadikat.

- Már elpusztíthattalak volna, de nem tettem- mondta kissé hízelgően a sith.

- Ki vagy te, és mit akarsz?- kiáltotta félelemmel kevert düh-el.

A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet pedig a sötét oldal kapuja. Éppen csak ez nem jutott az eszébe. Csak arra tudott gondolni, mi lesz, ha párbajra kerül a sor.

- Én vagyok a sötétség szíve!- kiáltotta a sith. S ruhája alól előhúzott egy fénykardot. A markolat ezüstszínű volt, a végén egy kis pengével. Rég nem látott a galaxis ehhez hasonló markolatot.

A sith nem habozott, aktiválta fénykardját, majd egy íves mozdulattal eldobta a két ember között tornyosuló szikla felé. A kard hihetetlen gyorsan pörgött. A vörös penge szépen körbevágta a szikla alját, s ezután egy pillanat alatt visszarepült tulajdonosa kezébe, aki ekkor szépen lefele tartotta azt.

Bal kezét hirtelen kinyújtotta, és az Erő segítségével megragadta a sziklát, s egy másodperc alatt a levegőbe emelte, majd nekivágta a hegynek.

A padawan nem tehetett mást, leakasztotta övéről saját fénykardját, és ő is aktiválta. Párbajozott már, de nem egy igazi, hatalmas sith lorddal. Próbált emlékezni a tanultakra. Ha ő támad először, akkor a sith jó eséllyel azonnal ellöki őt az Erővel. De az sem szerencsés helyzet, ha szűk téren van, így hát lassan kisétált a rövid kis folyosóról az egykori hangárba. A sith csak állt egy helyben. Nem mozdult. Valakinek támadnia kellett. De 5 perc elteltével is csak kerülgették egymást. Ezután a sith kezdeményezett. Tudta ugyan, hogy elpusztíthatja, de más tervei voltak vele. Meg akarta félemlíteni. S miközben lassan sétált a padawan felé, a Sith Kódex idézeteit sziszegte a fiú felé.

- Nincs béke, harag van! Nincs félelem, hatalom van! Nincs halál, halhatatlanság van! Nincs gyengeség, sötét oldal van! Nem ismerek félelmet! De félelmet okozok az ellenségeimnek! Én vagyok a világok pusztítója! Ismerem a sötét oldal hatalmát! Én vagyok a gyűlölet lángja! Az egész univerzum előttem hajol meg! A sötétségnek áldozom magam! Ahol igazi életet találtam! A világosság halálában!

A Sith Kódex gonosz mondatai nyílhegyként hatoltak a padawan szívébe. Gyűlöletet érzett a sith lord iránt, de próbálta magát tartóztatni.

- Tudom, mit érzel, tudom, hogy meg akarsz ölni. A gyűlöleted végezhet velem, könnyen. Csak erősítened kell, és megkapod azt a hatalmat is, amivel átvettem a virágok energiáját! Gondolj bele, ifjú padawan! Ez az erő akár az örök életet is biztosíthatja számodra- kegyetlenül mondta ki ezeket a szavakat, ami végül arra inspirálta a padawan-t, hogy támadjon. Feje fölé emelte kék fénykardját, és lecsapott. A sith simán elugrott a csapás elől, és már egyből egy oldalvágással próbálkozott, de a fiú hátrarakta kardját védekező állásba, így hiúsította meg a sith támadását. Próbált visszavágni, de ellenfele profi volt, minden csapását könnyedén hárította. E módon haladt tovább a vívás. Kb. 4-5 perc múlva már a hegyoldalon harcoltak. A padawan kezdett fáradni, és egyre többször fordult elő, hogy egy hajszál híján vágták ketté. Ez aggasztotta. Érezte, hogy ez a sith lord sokkal tovább bírja, mint ameddig ő csak ébren tud maradni! Semmi esélye nem volt, viszont tudta, hogy nem akarja őt megölni a sith. Ekkor mestere szavai jutottak eszébe: „találkozhatsz olyanokkal, akik meg akarnak ölni téged”. Most azonban nem akarták. Ez kifejezetten jó érzés volt számára. Egy nagy ugrással lejött a hegyről, és becsukta fénykardját.

- Tudom, hogy nem áll szándékodban végezni velem!- kiáltotta egyenesen a sith gonosz szemeibe.

- Vagy meghalsz, vagy csatlakozol hozzám!- ordította vissza a sith. Ajánlata csábítónak tűnt a padawan számára, de nem akart a sötét oldal rabszolgája lenni.

- Inkább küzdök, és ha kell, meghalok, mint hogy a sötétség magához vegyen!- amint ezeket a szavakat kimondta, a sith már ugrott is, és lecsapott kardjával. A padawan hárított ugyan, de fegyvere elrepült a hangár egyik sarkába. A következő csapás elől éppen hogy el tudott ugrani, mert ruhája alját a sith levágta. Hátrálni kezdett, szépen lassan, ahogy mesterétől tanulta. Olyan helyet keresett, ahol akrobatikus jedi-mozdulatokkal is meg tudja védeni magát, vagy legalábbis elkerülheti, hogy megsebesítsék, vagy megöljék egy fénykardal. Ez sikerült is neki, bár a sith a következő vágásaival is lecsapott néhány darabot a ruhájából. Ezután, mikor elég közel került fénykardjához, az Erő segítségével a saját kezébe húzta azt. Folytatódott a harc, és a sith kezdett felülkerekedni. A padawan egy viszonylag gyors pörgetéssel akarta megfutamítani a sith-et, de azt a sötét düh vezérelte harc közben, így egy pontos és erős mozdulattal kipörgette a fiú kezéből a fénykardját. Az ifjú padawan teljesen elveszettnek érezte magát. Azt hitte, hogy a sith azonnal végezni fog vele, és akaratlanul, a haláltól való félelme által irányítva becsukta a szemeit, úgy várta a végzetet.  De nem jött. Ez viszont nem tűnt fel neki, hiszen azt gondolta, csak ő érzi ilyen hosszúnak az utolsó pillanatot. Aztán rájött, hogy nem.

Szeme még mindig csukva volt, s csak azt tudta, hogy a földön fekszik, háton, és egy fénykardot szegeznek felé. Ekkor hallotta a hangot, amire abszolút nem számított: egy deaktiválódó fénykard hangját. És lehet, hogy az ő lelke és elméje volt lelassulva a félelem miatt, mert az érzés olyan hirtelen jött számára, hogy összezavarta. Az az érzés, amikor megfogják a kezét.

Lassan, félve kinyitotta szemét, és a sithet látta, amint fogja a kezét. Nem akarta elhinni. A sötét lovag felsegítette őt a földről, és az Erővel a saját kezébe rántotta a padawan elgurult fénykardját. A kard be volt csukva. Odanyújtotta a padawannak.

- Tessék ifjú!- a hangja egy kissé kedvesebbnek tűnhetett egy átlagember számára, de egy Erőhasználót nem tudott átverni. Még mindig egy sith lord volt. Ennek ellenére azonban nem lehetett gyilkos szándékot érezni a lelkében, amibe a hatalmas ereje miatt nagyon nehéz volt belátni, pláne egy padawannak.

- Miért nem öltél meg?- kérdezte a fiú kissé nyugodtabban.

- Láttad mit tettem a virágokkal, igaz?- kérdezett vissza a sith hasonlóan, mint a padawan.

- Elsorvasztottad őket, de hogyan?- az ifjú jedi olyan iránt érdeklődött, ami ellen testben, lélekben harcolnia kellett volna, de a sith hatalma elvakította. És ezt maga a sith lord is tudta.

- Egy eddig ismeretlen Erővel, amit csak én tudok használni, sőt, ami ugyanakkora hatalmat jelent, mint a használat, csak én tudom, hogy mi ez, és hogy egyáltalán létezik. Ezt az Erőt te is kitanulhatod, de csak is kizárólag tőlem!

- És mi haszna volt annak, hogy elsorvasztottad azokat a virágokat?- érdeklődött tovább a padawan- mégis mire jó ez. Semmi több, csak pusztítás. Az pedig nem nagy hatalom, hiszen sokan ismerhetik.

A sith nem válaszolt, csak nevetett magában, és fagyosan mosolygott a padawan arcába. Nyilvánvalóan fel akarta idegesíteni. Növelni benne a dühöt. Majd kb. 3 perc csend után elővette fénykardját, de nem aktiválta. Csak egy gyors mozdulattal megfordította kezében. Ezután a markolat végén lévő kis fémpengével egy tíz centis vágást ejtett saját karján. Miután ezt a morbid műveletet elvégezte, újból a növények felé fordult, és ismét megfeszítette karját. A virágok elsorvadtak, a sith karján lévő vágás pedig látványos sebességgel forrt össze. Nyom nélkül eltűnt.

A padawan csak bámult, és egy nagyobb levegővétel után megszólalt.

- Egyetlen egy jedi gyógyító sem képes egy ilyen mély és nagy vágást ilyen sebességgel eltűntetni. De hosszabb idő után meg tudják csinálni, hogy nyom se maradjon.

- Azt hiszed, hogy csak ennyi?- nevetett vissza a sith- kezdj el engem az Erő villámaival támadni.

- de én nem tanultam sosem sötét Erőket!

- Ugyan, ifjú padawanom!- ez a „padawanom” szó gyűlöletet hozott a fiú szívébe, de a sith zavartalanul folytatta beszédét- a sötét Erőket nem tanulni kell. Azokat a gyűlöleted, és az akaratod irányítja! Gyerünk, padawanom!- Mondta ismét, jobban kihangsúlyozva a padawanom szót- gyerünk, gyerünk, gyerünk, padawanom! Sújts le rám a villámokkal!

A padawan lélekben teljesen összeomlott a sith erős szavaitól, és az azokból áradó sötétségtől. Szinte akaratlanul is kinyújtotta kezét. Ujjai feszültek, és előtörtek belőlük azok a villámok. Nem voltak túl nagyok, de egy embert képesek lettek volna 2-3 másodperc alatt leteríteni. Eltalálta a sithet. A villámok kb. 30 másodpercig rázták közvetlenül a sithet, de annak semmi baja nem lett. A padawan csodálkozott, arcán a zavart jelző ráncok jelentek meg.

- Hogy lehet ez, hogy még csak a ruhád sem pörkölődött meg?- kérdezte a padawan.

- ha tovább áramozol, azt már védenem kellett volna- válaszolt a sith. És ez a válasz még jobban összezavarta a padawant- nézz csak rá a virágra, amiből az előbb felgyógyítottam a sebet.

A fiú odanézett, és hirtelen nem tudta mit higgyen, milyen gondolatokra támaszkodjon. Az ájulás kergette az égett, kipusztult virág helyének látványától. Megértette, mi ennek az Erőnek az igazi hatalma. A sith átirányította villámok energiáját a virágra, így az pusztult el, és nem ő.

- Értem! Értem! Értem!- kiáltott halvány önteltséggel a fiú.

- Remek, ifjú, remek! Most már egyenes út vezet számodra sötét oldalhoz. És ez az út bizony egyirányú!- huncutul nevetve mondta ki ezeket a szavakat, aztán, hogy a padawan nem is hallhatta, suttogott magában:- sikerült. Győztem.

Az önteltség által elvakított sith észre sem vette, hogy az átállt padawan lassú léptekkel közeledik felé. Már mellette állt, amikor észbekapott. Sokkal hatalmasabb, volt, mint amikor még a jó utat járta. Mindketten tudták ezt. A padawan még méretben is nagyobbnak érezte magát, habár nem nőtt semennyit.

- Nemsokára kitanulhatod ezt a hatalmas erőt. Még 1-2 hónap. Annyira feltétlenül szükséged van a tanuláshoz.

- Most akarom kitanulni! Nem várok!- ordított vissza a sith padawan.

- Ha nem képezlek ki megfelelően, megvan az esélye, hogy ez a hatalom felemészt téged. Szembefordultak egymással.

- Nem érdekel-válaszolt nyugodt hangon a padawan. És has-magasságban tartott fénykardját, amit eddig rejtegetett, most szépen aktiválta, méghozzá olyan állásban, hogy az átszúrja a sithet. Kb. 3 másodperc múlva ki is kapcsolta. A sith hasát fogva térdelt a földön, és utolsó erejéből még kimondott néhány szót, de nem egyszerűen: jelképes beszéddel.