swzone - G-Portál

28. FEJEZET

Kifelé Fett ment elöl. Egy fölösleges szót sem szólt. Shilát kicsit aggasztotta, hogy semmit sem tudnak Fettről, de nem kérdezett. Felidegesíteni nem akarta a fejvadászt, mert hallásból tudta, hogy nem puhány alak, és persze Jabbát sem zavarná túlzottan, ha Fett esetleg megszegné az alkut… De hogy egyáltalán miért is nem ölette meg őket egyszerűen Jabba? Megtehette volna, hiszen a hajó úgyis az övé lett volna, és hát semmi más előnye sincs amúgy se ebből az üzletből. De mégsem ölette meg őket, és várhatóan nem is fogja. Méghozzá azért, mert ha így üzletelne mindig, akkor messze elkerülné őt minden potenciális ügyfél… nélkülük pedig nem lenne igazán hatalma és befolyása…

- A te hajódon elférünk mindannyian? –kérdezte Quil a fejvadásztól. Az csak bólintott egyet. A csapat hagyta, hogy Fett vezesse őket, nem kérdeztek semmit… Boba a hajójához, a híres Slave1-hez vezette őket. Beszálltak. Szűkösen fértek csak el, de azért megvoltak. Fett és Shila ültek a pilótafülkébe. Shila maga is meg volt lepve, hogy Fett beengedi őt a pilótafülkébe, de nem foglalkozott vele, inkább örült a lehetőségnek. A lehetőségnek, hogy ellenőrizni tudja, milyen uticélt táplál be a fejvadász. A pilótafülkében viszont Fettnek le kellett vennie a sisakját. Shila kíváncsi volt az arcára, de nem talált rajta semmi különöset. Csak egy hideg férfi arc, egy igazi fejvadász arca volt a rejtélyes sisak alatt…

- 60 másodpercen belül megérkezünk a Bakurához – jelentette ki hangosan a navigációs tiszt a Vadmacska csillagromboló hídján – készüljenek fel.

- Uram, nekünk is le kell mennünk a bolygóra? – kérdezte Threed.

- Igen, mindannyian jöttök – válaszolt hideg hangon a sith nagyúr.

A Vadmacska kilépett a hipertérből. A fedélzeten lévő csekély számú személyzet nagyon megkönnyebbült, hogy a sérülés ellenére biztonságban megérkeztek.

A Bakura egy nem túl nagy, de azért nem kicsi bolygó volt. A felszíne látszólag békés volt, persze ha az a pár sivatag békésnek számít.

- Uram, mi egy sziklás helyet keresünk, ugye?

- Igen. Egy viszonylag kis területen, de elég magasan lévő hegyet, amin valahol van egy barlang.

- És ott mi van? – kérdezte Brutt. Tudta jól, hogy merész kérdés, de már nem félt…

- Valószínűleg az én örök életem és a te halálod…

- Nagyszerű…

- Ahogy mondod! – mondta a sith. Brutt bizonytalan volt ugyan a dologban, de hirtelen boldognak vélte látni a nagyurat. Gyilkos boldogság…

A hajó legnagyobb (de még így is szűkös) termébe a kis csapat mellé végre megérkezett Boba Fett is. Nem volt rajta a sisak, és úgy tűnt, nem is akarja takarni az arcát a csapat előtt.

- Ráálltam volna az uticélunkra, ha tudnám, hogy mi az.

- Arra vagy felbérelve, hogy megtaláld nekünk az illetőt, nem emlékszel?

- Oké, akkor mondjatok el mindent az illetőről.

Quil mindent elmondott, amit a fejvadász tudhatott a fiúról.

- Szóval biztosak vagytok benne, hogy egy sziklás helyre ment.

- Igen, de hát ez rengeteg bolygó lehet.

- Azért egy kicsit gondolkodhattatok volna…

- Nem is kicsit gondolkodtunk! – szólt közbe Shila.

- Akkor gondolhatnátok, hogy esetleg (ha már jedi a srác) mehetett egy olyan bolygóra, ahol fénykardkristályokat lehet találni, vagy egy olyan helyre, és (mivel átállt a sötét oldalra) még valószínűbb, hogy egy olyan helyre ment, ahol valami régi sith templom féle működik…

- Igaza van… - suttogta Shila Quilnek.

- Reméljük – mondta Fett. Egyébként Boba Fett, a hírhedt brutális fejvadász egész normális alak volt a kis csapat tagjaival szemben. Persze azért szó sem volt barátságról, vagy ilyesmiről, de nem volt bunkó – tehát hol lehet sith templom?

- Egy olyan helyen, ahol el lehet esetleg bújni egy barlangba… - mondta Shila.

- Ilyen pedig leginkább hegységekben van – Vetette fel Quil.

- És leginkább egy olyan sziklás, barlangos helyen, amit nem ismernek a jedik.

- Na, látjátok! Tudtok ti, ha akartok! – mondta Fett vigyorogva – én pedig megkapom a pénzeteket!

- És tudjátok, mit gondolok még?

- Nem…

- Azt, hogy egy teljesen normális bolygó kis hegységében van ez a hely, ahova emberünk megy!

- Miből gondolod?

- Abból, hogy ha egy 99%ban rendes, viszonylag nyugodt bolygóról van szó, ahol van egy kicsi hegység, azt elég valószínűtlen, hogy a jedik egyáltalán megtalálták, mivel egy olyan bolygón, amiről beszélünk, nem is keresnék…

- Van benne valami!

- Na, most máris eljutottunk oda, hogy nem sok ilyen bolygó van.

- Ez fantasztikus… hogy mi milyen hülyék voltunk… - jegyezte meg Quil.

- Hát igen, nem lett volna nehéz ezt a vonalat végigkövetkeztetni, de persze még ez sem biztos.

- mi megbízunk ebben a vonalban. Vegyük végig azokat a bolygókat, ahol esetleg lehet ilyen hely!

- Rendben, kezdjük.

- Corellia? – vetette fel az egyik őr.

- Lehetetlen…

- Naboo?

- Az sem valószínű, hiszen ott minden érdekes hely turistalátványosság…

- Halm? – kérdezte Quil.

- A Halmon fénykardkristályok vannak. Biztos, hogy úgy ismerik a jedik, mint a tenyerüket…

- Rori?

- Ott már jártam, és elmondhatom, egyetlen tisztességes hegy van azon a kis törpe holdon, az pedig egy működő vulkán, ami mellett a bolygó egyik legnagyobb települése fekszik…

- Bakura? – Vetette fel ezúttal Boba.

- Nem tudom, ott van e ilyen hegy?

- Van egy. Nemrég volt a Bakurán egy munkám, és amikor oda repültem, láttam egy elég magas, de kicsi, és szinte teljesen sziklás hegységet. Település pedig nincs a közelben.

- Ez lehet az… - csillant fel Shila szeme.

- Én azért nem lennék benne biztos. Persze kétségtelenül jó esélye van…

Quil felugrott, majd a földre rogyott hirtelen.

A csapat többi tagja felpattant, és Quilhez lépett, Boba pedig egy pillanat alatt előkapta a pisztolyát, és lövésre készen Quil felé tartotta, de aztán, mikor látta, hogy nincs ott semmi ellenség, eltette a fegyvert.

- Mi lelt, Quil? – Kérdezte Shila

- Megint olyasmit láttam, mint amikor azzal a jedi mesterrel próbáltuk kideríteni, hol lehet a fiam.

- Látomás félét?

- Igen.

- És mit láttál?

- Semmit…

- Na, mehetünk a Bakurára! – szólt Fett, és már indult is a pilótafülkébe.

- Nade miért?

- Nem egyértelmű ez a jel nektek, hogy oda kell mennünk?

Shila ehhez már nem szólt hozzá. Inkább visszafordult Quilhez, akit az őrök már felsegítettek. Quil jól volt.

- Akkor hát megyünk a Bakurára…

- Fett, mikor érünk oda?